27.

27. fejezet

Baekhyun ágyában ébredtem. Egy kiadós alvás után, végre úgy éreztem, hogy élek és minden rendben van. Az utóbbi megpróbáltatások miatt teljesen elfeledkeztem önmagamról, arról, hogy mit akarok és hogy mennyi mindent jelentenek nekem egyes dolgok. Mint például a zene, vagy Baekhyun...vagy...SeungYub.

- Meg kell látogatnom.... - suttogtam magamnak.

- Most pihenj egy kicsit! - hallottam Baekhyun hangját. Az ágy szélén ült és olvasott valami könyvet. 

- Nem pihenhetek! - ellenkeztem. - Meg kell néznem hogy van. A barátom! És most nehéz időkön megy keresztül...

- Te is nehéz időkön mész keresztül, miatta!!! - nyomta meg az utolsó szót, majd levágta a könyvet az ágy szélére és felállt.

- Nem akarok már megint veszekedni. - masszíroztam a fejem megtörten. - Muszáj mindig ilyen ellenszenvesnek lenned?

- Hagyjuk. - suttogta, majd kisétált a szobából.

- Nem hiszem el....folyton veszekednie kell... - kaptam fel a cipőmet, majd lassan lesétáltam a lépcsőn, de olyasvalamivel találtam szemben magam, amire egyáltalán nem számítottam.

- Te meg mit keresel itt? - nézett rám gyilkos szemekkel Baekhyun anyja. A francba! Erre nem számítottam.

- Eun Yoo-ah, ne.... - tűnt fel Baekhyun, majd ijedt arcot vágott, amint meglátta anyját számon kérni engem. - Anya...

- Mi folyik itt? - kérdezte ingerülten az anyja. - Miért engedted be a lakásunkba? Azt hittem a kettőtök ügye lezártnak számít. Mégis mit keres itt?! - kiabált.

- Már épp menni készültem... - haladtam volna el mellette, de a nő karon ragadott és visszacibált. A szám tátva maradt a meglepettségtől.

- Hogy merészeled? - képedt el. - A fiammal töltöd az éjszakát, és most fognád magad és lelécelnél, mint valami utolsó szajha, aki...

- Anya!!! - förmedt rá Baekhyun. - Hagyd ezt abba!!! 

- Hogy lehetsz ennyire meggondolatlan? Ide hozol egy lányt, ráadásul nem éppen egy jó sorból valót, és most hagyod, hogy csak kisétáljon az ajtódon. 

- Mennem kell. - nyögtem Baekhyunnak. - SeungYub korházban van!

- SeungYub? Az egy másik pasi? Jól gondolom? Hát ez felháborító....! - akadt ki teljesen az anyja. Nem hiszem el, hogy mindig patáliáznia kell...

- Kérem...hagyjon most elmenni...sürgős...! - kérleltem, de a nő még mindig felháborodott képet vágott.

- Remélem soha többet nem látlak itt!!! - fintorgott. Kihasználtam az alkalmat, hogy egy kicsit 'meglágyult', majd fogtam magam és az ajtó felé vettem az irányt. - Te pedig! - mutatott Baekhyunra. - Holnap jönnek ide Lee Sam Si-ék, van egy gyönyörű lányuk, Lee Min Ji-ssi. Mivel fontos üzleti partnereink, örülnék, ha hasznosabb dolgokra is fordítanád az energiádat és a vonzerődet és elbűvölnéd a lányt. Ha minden jól megy, meg is esküdhettek az iskola után...

Megtorpantam. A szívembe egy láthatatlan kéz markolt, amint meghallottam a 'megesküdni' szót. 

- Viccelsz, ugye? - fakadt ki Baekhyun. 

- Nem! Azt teszed, amit mondok, különben ki leszel tagadva a családból. Szeretnéd, hogy az unokatestvéred legyen az örökös? - zsarolta az anyja. Ez a nő hihetetlen!

Nem bírtam tovább hallgatni, így inkább kiviharoztam és fogtam egy taxit, aztán egyenesen a korház felé siettem.

- SeungYub sunbae!!! - léptem be a szobába.

- Jól vagy, Eun Yoo-ssi? Hál' Istennek! - könnyebbült meg a korházi ágyon. Annyira sajnáltam.

- És te? - ültem le mellé. - Nincs súlyosabb sérülésed, ugye?

- Ne aggódj! - legyintett, majd elmosolyodott. - Kemény fából faragtak.

- Annyira sajnálom... - hajtottam le a fejem. - Nagyon kegyetlen a bátyád, de...valahol megértem. Fáj neki...

- A legrosszabb, hogy téged is belekevertelek. Én sajnálom... - simogatta meg a fejem, majd felemelte az állam és puszit adott a homlokomra.

- Sunbae... - kezdtem lassan. - Én...szeretnék tisztázni valamit...

- Tudom miről akarsz beszélni... - fordult el.

- Mégis...el akarom mondani.

- Mondd.... - dőlt hátra az ágyon. Arcán még láthatóak voltak a sebek és a horzsolások, eléggé meggyötörten nézett ki. Nem akartam ilyennel súlytani még jobban, de... ezt muszáj volt tisztáznom vele.

- Én...szeretlek téged... - vettem nagy levegőt. - Mint barátot. Mint egy idősebb testvért. Egy olyan embert, akivel mindent megbeszélhetek. Tudom, hogy nem fogsz elárulni soha. Nem úgy, mint Yong Hye....

- Azt tudod, hogy én máshogy érzek... - suttogta halkan. 

- Sunbae.... - kezdtem volna, de félbe szakított.

- Nem adnál nekem egy esélyt? - nézett rám nagy szemeivel. Csillogó tekintete egy pillanatra kizökkentett határozottságomból.

- Én...

- Nem szoktam lányok után futni. Soha nem tettem ilyet. De...ha valamit nagyon akarok, akkor bármit megteszek azért, hogy elérjem... Akarlak téged, Eun Yoo-ah! - fogtam meg az ágyon pihenő kezemet.

- Adj időt...! - rántottam el a karom. Ha időt nyerek, akkor tisztázhatom magamban a dolgokat. - Szeretnék a zenére koncentrálni. Most ennek kell lennie az elsődleges célomnak. Ha ez menni fog, akkor ígérem elgondolkodom rajta. De most pihenned kell! Nekem pedig gyakorolnom a betétdalt.

- Rendben. - törődött bele. - Remélem eljössz hamarosan. - mosolygott haloványan.

- Persze. - viszonoztam. Pihenj! Szia! - azzal kimentem a szobából.

- Istenem!!! - dőltem neki az ajtónak. - Miért ilyen nehéz az életem?

Vajon most mi van Baekhyunnal és velem? Az anyja egész biztos el akar majd szakítani tőle. Ha kell olyan eszközöket is bevet, mint egy új, gazdag lány, csak azért, hogy engem elpateroljon Baekhyun mellől. Vajon elég erős leszek ahhoz, hogy kibírjam? És Baekhyun? Csak teher vagyok számára, vagy küzdeni fog az anyja ellen, értem?

- Nyomorult világ!!! - rúgtam bele a falba, mire több nővér rám nézett fintorogva, de nem érdekelt.