21.

21. fejezet

Agy-halott módra sétáltam be a suliba, két hét múlva is. Már több, mint tizennégy napja, hogy nem láttam Baekhyun-t. A próbákon sem tudtam jól teljesíteni, Yong Hye-vel nem beszéltünk egymással, a Kilenceken pedig egyszerűen keresztül néztem. Nem akartam látni őket, főleg nem Kris-t. Ahogy láttam Yon Hye még mindig a nyakán lógott, de a fiún tisztán lehetett látni, hogy csak púp a hátán. 

- Borzalmasan nézel ki... - vetődött le mellém SeungYub. Egyedül csak Ő maradt nekem, akivel beszélni tudtam. Anyámat nem szerettem volna belekeverni ebbe, feleslegesen zaklatnám fel.

- Köszönöm a bókot. Tudtam, hogy számíthatok rád! - néztem magam elé.

- Tudod mit? - csapott a combjaira. - Ma eljössz velem bulizni! - erre már felkaptam a fejem. Semmi kedvem nem volt a tömegbe menni... - Nincs apelláta! - mutogatott, mikor meglátta az arckifejezésemet. - Ma jól fogod érezni magad! - mosolygott kedvesen.

Valami okból kifolyólag a szívemet melegség ölelte körül, majd azon kaptam magam, hogy szorosan átölelem SeungYub-ot. Arcomat belefúrtam a nyakába és hagytam, hogy kibuggyanjanak a könnyeim. Elgyengültem.

- Öhm...Eun Yoo-ah... - nyökögött Seungyub. Váratlanul érhette a hirtelen támadásom. - Miért gyötröd magad? Nem lenne egyszerűbb túllépni rajta?

Elengedtem, majd belenéztem szép, barna szemeibe.

- Valahogy...semmi nem akar összejönni... - szipogtam. - A legjobb barátnőm elárult, csak azért, hogy egy olyan pasival legyen, akit egyáltalán nem érdekli, Baekhyun pedig elutazott, mert olyat mondtam, amit nem kellett volna. És ha így folytatom...kitesznek a musical-ből is, és akkor az egész iskola rajtam fog nevetni... - hadartam, mikor Seungyub két kezét a vállaimra tette, majd szélesen elmosolyodott.

- Én mindig itt leszek neked. Ezt jól jegyezd meg! - mondta komolyan. - Ha bármi baj van, hozzám mindig fordulhatsz.

- Köszönöm, sunbae. - nyugodtam meg végül. - Hozzád kellett volna mennem, mielőtt megtámadtak az utcán... - suttogtam.

- Micsoda? - kérdezett vissza hisztérikusan. - Ki támadott meg? Mikor? 

- Múltkor, mikor jöttem haza a Kilencek nyaralójából. Este, egy sarokra a házunktól... - részleteztem. Láttam Seungyub arcán, hogy hófehér lesz, ajkait harapdálja és kezeit ökölbe szorítja.

- Ezentúl soha nem menj haza egyedül. Hazakísérlek most, oké? - állt fel, majd húzott magával engem is. - Aztán jövök érted este a motorral, szóval úgy öltözz. - erőltetett magára egy mosolyt, majd kiráncigált a suli épületéből és elkísért egészen hazáig.

Miért lett olyan ideges, mikor megemlítettem neki, hogy megtámadtak? - morfondíroztam otthon, egymagamban.

Végül elérkezett a tíz óra, SeungYub pedig megjelent a házunk előtt, a motort hangosan börrögtetve.

- Sunbae!!! Kapcsold már le!!!! Mások pihenni akarnak, öt perc és jövök! - szóltam ki az ablakon.

Sietve felkaptam a fekete bőrkabátomat, majd az oldaltáskámat és lesétáltam a lépcsőn.

- Elmentem. - mondtam anyámnak, aki a TV előtt ült és valami nevetős műsort nézett.

- Várjál csak! - állt fel a fotelből. - Kivel mész? Baekhyun-ssi jött érted? - kukucskált ki az ablakon, de mikor meglátta a rocker-szerkóba öltözött Seungyub-ot, kissé meglepődött. - Most akkor...melyik is a barátod? Múltkor még Baekhyun-ssival lógtál, leváltottad?

- Anya...hagyjál békén, kérlek! - feleltem unottan. - Majd jövök! Szia! - azzal becsaptam magam mögött az ajtót és felpattantam SeungYub mögé. - Taposs bele, minél előbb ki akarom ereszteni a gőzt! - adtam ki az utasítást, mire SeungYub kuncogva felkapcsolta a motort. 

- Akkor...hajrááá! - indult el.

- Na, még eggyel!!! Gyerünk, húzd le!!! - visítottak a többiek, ismeretlenek, akik SeungYub rocker haverjai. Igaz, már az sem érdekelt, hogy ki fogdossa a vállam, csak ittam és ittam, majd mikor felcsendült a kedvenc előadóm száma, felmásztam az asztalra és megragadtam SeungYub-ot a dzsekije nyakánál, majd elráncigáltam a táncparkettre.

- Ya!!! Részeg vagy.... - húzódott el, mikor megérezte karjaimat a vállán. 

- Na nem mondod, sunbae! - nevettem önfeledtem, majd eltávolodtam tőle és úgy elkezdtem rázni, mint még soha. Az alkohollal és a tánccal olyan energiákat szabadítottam fel a testemben és a lelkemben egyaránt, hogy akkor...az sem érdekelt volna, ha minden összedől körülöttem - szó szerint -, csak élveztem a bódult állapotot, aminek ma sikerült elfeledtetnie velem Baekhyun hiányát. 

Elképzeltem, hogy mi lenne, ha ő is itt lenne velem. Nyílván nem merne ilyen feltűnően ropni, csak nevetne a parkett szélén és nézne, szép csillogó szemeivel.

Gyönyörű mosolya megbabonázna, mint mindig....

Annyira hiányzott...

- Eun Yoo-ssi!!! - rázott meg SeungYub. - Valaki hív! - nyújtotta felém a telefonomat. Alig bírtam megfogni a készüléket, a nevet elolvasni pedig végképp nem, de szerintem rejtett számon keresett valaki.

- Ha--lló!!! - szóltam bele elnyújtott hangon.

- A melletted lévő hotelben vagyok! Gyere ide!!! - mondta valaki szigorúan. Azon nyomban kijózanodtam.

- Baek...hyun-ah? - álltam meg a tánccal.

- Siess!!! Háromszáz-tizes szoba! - azzal letette. A hangja erős volt, határozott és ingerült. De jelenleg nem is érdekelt. Csak az foglalkoztatott, hogy itthon van! 

- Hova mész? - kapott a kezem után Seung Yub.

- El kell mennem. - rántottam ki a kezem. - Köszönöm, sunbae! - azzal el is rohantam. Láttam, hogy sunbae követ, de a sok ember között elvesztett, így magyarázkodás nélkül sikerült eljutnom a hotel bejáratához.

Ott viszont megtorpantam. Nem biztos, hogy ilyen kinézettel és alkohol-szaggal beengednek, egy öt-csillagos hotelbe.

- Józan vagyok. Józan vagyok, józan vagyok... - mondogattam magamban, majd kiegyenesedtem és beléptem a forgó ajtón.

Szerencsére elég rendben nézhettem ki, ugyanis a portás nem kérdezősködött, csak felhívta Baekhyun szobáját és azt mondta, hogy mehetek is.

Félve léptem be a liftbe, közben pedig azon gondolkodtam, hogy mit akarhat Baekhyun. Olyan furcsa volt a hangja....

Végül elérkeztem a háromszáz-tizes szoba ajtaja elé. Már épp kopogtam volna be, mikor az ajtó kinyílott és megpillantottam Baekhyun-t, ahogyan egy száll pizsoma-gatyában és feszülős felsőben, kócos hajjal áll. Szemei mérgesek voltak, az egész ember ingerültnek tűnt, de ahelyett hogy jól lehordott volna, behúzott a szobába, majd nekivágott a szembeni falnak.

Szemeim meglepetten kerekedtek el, eme váratlan és szokatlan cselekedetére. Mi a franc lehet vele, lehet ő is részeg?

- Eun Yoo-ah... - támadott le. Teste és karjai satuba fogták az én testemet, szája keményen nyomódott neki az enyémnek, és olyan hévvel kezdett el csókolni, hogy újra ámulatba estem, de most nem az alkoholtól. Hosszú ujjai beletúrtak a hajamba, majd egyre jobban húzott magához, úgy hogy szinte már levegőt sem kaptam. De nem bántam.

- Hiányoztál... - nyögte két csók között. Belemosolyogtam a csókunkba, majd átöleltem a nyakát és én is elkezdtem simogatni, szép, fényes haját.

Ajjajj...ebből még baj lesz...már látom.