23.

23. fejezet 

Telefoncsörgésre ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeimet, mikor Baekhyun fájdalmas arcával találtam szemben magam, miközben mindkét karjával engem ölelt. Már lassan egy perce zenélt a telefonja, de mikor végre felébredt annyira, hogy odanyúljon a szekrény felé, nem bírta megfogni a készüléket és az hangos huppanással a földön landolt. 

- Ó, basszus! - mordult fel, majd elengedett és felült, hogy fel tudja venni a telefont. - Haló? - szólt bele a telefonba. Én közben néztem csupasz, keskeny hátát, ami lehet a legtöbb lánynak nem lenne vonzó, de számomra igen is az volt. Ez lehet azért van, mert nem a külsőség miatt szerettem belé, hanem a személyiségébe és gyönyörű mosolyába. - Igen... most keltem. Micsoda? - kérdezte meglepetten, majd egy sanda pillantást vetett rám. Már épp meg akartam volna érinteni csábító hátát, mikor komoly hangon megszólalt és felállt az ágyról. - Oké, azonnal megyünk! Köszi, szia! - tette le. 

- Mi történt? - ültem fel én is. Baekhyun aggódó pillantása kissé megijesztett. 

- Mindjárt kezdődik a musical próba. - kapta fel a ruháit. - Lu Han hívott, azt mondta, hogy ha nem érünk be időben akkor kitesznek minket a bandából. Gondolom engem nem mernének, viszont téged igen. Itt a nadrágod! Legalább azt vedd fel! - kapkodott össze-vissza. 

- Most mit izgulsz? Te neked nincs okod parázni... - húztam fel kelletlenül a nadrágomat. Úgy döntöttem Baekhyun ingje rajtam marad, igaz...kicsit látszik, hogy férfi ing, de jelen esetben nem izgatott ez a dolog. 

- De neked igen! - emelte fel a hangját. - Siess!!! Különben is... - állt meg hirtelen. - Azt hiszem jobb, ha most mondom el, mint hogy meglepetés érjen... 

- Hm? - jöttem ki a fürdőből, miután nagyjából rendbe tettem magam. 

- Odaadták másnak a harmadik főszerepet. - fújtatott. - A te szerepedet. 

- Mi? - fagyott meg bennem a vér. Az nem lehet! - Miért? - kérdeztem remegő hangon. 

- Nem jártál be próbára. - láttam arcán a lelkiismeret furdalást, hiszen legtöbbször Ő miatta nem tudtam elmenni a próbákra, hiszen mindig elrángatott valahova, vagy éppen kórházban feküdtem. 

- De ne szomorodj el! Hm?! - simogatta meg a karom. - Miénk a betétdal. Nagy durranás lesz! - próbált felvidítani, de mikor látta rajtam, hogy idő kell még hogy feldolgozzam, szorosan magához ölelt és csókot lehelt a fejem búbjára. - Ne bánkódj! 

- Minden rendben... - töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról. - Siessünk! - szakadtam el tőle, majd fogtam a cuccomat és sietős léptekkel kiviharoztam a szobából, nyomomban Baekhyunnal, majd beszálltunk egy fekete limuzinba és pár perc alatt már ott is voltunk az iskolában. Először féltem bemenni a próbaterembe, és mint kiderült volt is okom rá. Mikor beléptünk, minden szempár ránk szegeződött, lenéző pillantások, susmogások és tátott szájak. 

 - Örülök, hogy végre megtisztelt a jelenlétével, Choi Eun Yoo-ssi. - fordult felém a rendező. 

- Elnézést! - hajoltam meg bocsánatkérés képen. - Nagyon sajnálom, hogy kimaradtam. 

- Látom jól szórakozott. Szép az ingje! - nézett szúrós pillantással Baekhyun-ra. 

- Ez nem az, amire gondol....(csak majdnem az lett belőle) - kezdtem. 

- Nem érdekel a szerelmi élete, a lényeg az, hogy rengeteg órát kihagyott, ezért kénytelenek voltunk másra osztani a harmadik főszerepet. Remélem megérted.... 

- Meg. - hajtottam le a fejem. 

- Yong Hye-ssi! Remélem maga sikeresen teljesíteni fogja a rábízott feladatot... 

Azon nyomban felkaptam a fejem és ránéztem az egykori legjobb barátnőmre, aki mára már csak egy áruló a szememben. Ez pedig még jobban szélesítette a köztünk lévő egyre növekvő szakadékot. Mi lett velünk?- morfondíroztam. Mi történt, hogy egyik pillanatról a másikra, így ellenem fordul? Ennyire nagy hatással lenne rá Kris? De hiszen az a srác nem csinál mást, csak a földbe döngöli vagy éppen átnéz rajta. Nem veszi ezt észre? 

- Re-reméljük. - néztem a cinikusan vigyorgó volt-barátnőmmel farkasszemet. 

- De a betétdalt még mindig mi csináljuk, igaz? - szólt közbe Baekhyun, majd a hátunk mögött megfogta a kezem és megszorította. - Már majdnem kész. 

- Igen. - bólintott a rendező. - Van egy hetetek, ha nem jön össze, akkor arra is mást keresünk. De remélem erre nem kerül sor... - pillantott rám. 

- Na és háttértáncosként sem vehet részt az előadásban, Eun Yoo-ssi? - próbálkozott Baekhyun. 

- Yaaaa! - suttogtam. - Hagyjad! Mindegy. - próbáltam tartani magam és nem sírni, nagyon sokat segített az, hogy Baekhyun ott állt mellettem és bíztatott. 

Végig fogta a kezem és próbált kiállni értem, ami miatt csak még jobban beleszerettem. Akkor úgy éreztem, hogy teljes mértékben megbízom benne, elhittem, hogy bárhol bármikor Ő ott lesz nekem és támogatni fog. Ez egy olyasfajta érzés volt, amit még sosem tapasztaltam. Nagyon nehéz kivívni egy ember bizalmát, főleg az enyémet, de Ő elérte. 

- Ez még a jövő zenéje, először járjon be próbákra és akkor majd eldöntöm! - felelte határozottan. - Most pedig kezdjük a próbát! 

Rögtön Baekhyun felé fordultam, aki kedvesen rám mosolygott és megfogta a másik kezemet is. 

- Minden rendben lesz! - vigasztalt. - Tudod mit? - vigyorgott rám szélesen. - Ma gyere el hozzánk!
- Tessék? - szipogtam. - Miért? 

- Anya nincs otthon, megmutatom hol lakom. Nézünk valami jó filmet, hogy elfelejtsd ezt, okés? - nyomott egy gyors puszit az arcomra. Nem igazán tudtam, hogy jó ötlet-e ez, de mást úgysem terveztem délutánra, egyedül pedig nem szerettem volna lenni. Baekhyun volt az egyetlen aki mellett megnyugvásra lelhettem, így bólintottam egyet és megöleltem. 

- Tarts ki! Később kiengedheted a könnyeket. 

- Eun Yoo-ah? - szólalt meg valaki. 

- Su-sunbae? - emeltem fel a fejem. SeungYub kissé ingerült arccal nézett végig rajtam, és azon nyomban kiszúrta a férfi inget, amit viseltem, majd hangosan 'cöcögött' egyet és fogat csikorgatva nézett Baekhyunra. 

- Mi a franc van köztetek? - kérdezte idegesen. - Mit csináltál vele? - indult el volna Baekhyun felé, de én azon nyomban elé álltam. 

- Sunbae! - szóltam rá. - Semmi nem történt, de amúgy se lenne közöd hozzá. - feleltem határozottan. 

- Szereted őt, igaz? - kérdezte Baekhyun mély hangon. - Igaz? 

Az egész teremben megállt a levegő, mindenki minket nézett, SeungYub pedig egy szót sem tudott szólni. Te jó Isten!!! - kaptam a szám elé. Egész ez idáig nem vettem észre. Hogy lehettem ennyire vak? - ámultam el. SeungYub olyan sokat törődött velem, egy csomó utalást is adott, de én annyira el voltam foglalva Baekhyunnal, hogy ő teljesen háttérbe szorult és csak akkor rohantam hozzá, ha valami problémám volt. Baekhyun természetesen rögtön megérezte ezt. 

- Sunbae.... - nyeltem egy nagyot, majd megfogtam Baekhyun kezét és szomorú pillantást küldtem felé. "Sajnálom, sunbae!"