25.

25. fejezet

Úgy éreztem, hogy mélyen alszom, de igazából még sem. Álmomban Baekhyunnal ültünk a tengerparton és élveztük, hogy arcunkat beragyogják az éppen felkelő nap sugarai. Egymásra mosolyogtunk és megfogtuk a másik kezét....   

Boldogok voltunk. 

Nagyon.

- Valami cseng... - motyogtam az orrom alatt halkan, abban sem voltam biztos, hogy nem álmomban beszéltem-e.

Ezek szerint nem...

Éreztem, hogy Baekhyun nyögve átnyúl a testem felett, így mellkasa hozzásimult a hátamhoz, mire beleremegtem az érintésbe.

- Mi az? - szólalt meg durván, miután felvette.

Lassan kinyitottam a szemem és felé fordultam. Arca merev volt. Az én telefonomat tartotta a kezében.

- Ya! - nyújtottam a kezem a mobilomért. - Ki az?

- Hála neked most ébredt fel! - mondta idegesen.

- Add ide! - ébredtem fel, immáron teljesen.

- Letette. - adta a kezembe a készüléket Baekhyun.

- Ki volt az? - kérdeztem dühösen.

- A rocker csávó! - vetette oda ingerülten. - Miért hívogat?

- Miért vetted fel? - ültem fel mérgesen, a paplant csupasz mellkasomhoz szorítva. - Nem volt jogod hozzá!

- Nem volt jogom? - képedt el Baekhyun. - Hát bocsáss meg, hogy kiakadok, ha a barátnőmet egy másik srác hívogatja, akiről köztudott, hogy beléd van zúgva...

- SeungYub a barátom!!! - ellenkeztem.

- Ne legyél már ennyire naiv! - kapta fel a boxszerét Baekhyun.

- Most miért lettél ennyire köcsög? - háborodtam fel.

- Te vagy az, aki megjátssza magát! Nem veszed észre?

- Á, értem! Tényleg naiv vagyok... most hogy megkaptál, elkezdesz bunkózni, hogy eltaszíts magadtól és ne legyen bűntudatod, mikor szakítasz velem...

- Miről beszélsz megint? - állt elém Baekhyun határozottan.

- Szerintem hagyjuk ezt. - álltam fel én is, majd felkaptam a ruháimat és bezárkóztam a fürdőbe.

Körülbelül egy órán át benn kuksoltam a fürdőben, nem akartam kijönni. Végül úgy döntöttem, ha törik ha szakad...én most haza megyek.

Mikor kiléptem az ajtón, Baekhyun már nem volt a szobában. 

- Most komolyan ennyire berágott? - morfondíroztam, majd fogtam magam és halkan kisurrantam a szobából, le a lépcsőn és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házat.

- Miért csinálja ezt? - kérdeztem magamtól. Rápillantottam a telefonomra, hátha keresett, de csak SeungYub-tól volt egy pár nem fogadott hívásom.

- Ah...még ez is...

Végre esélyem volt egy kicsit tisztázni magamban mindent. A tegnapi nap a legboldogabb napom volt, egész eddigi életemben, és nagyon rosszul esett, hogy így váltunk el egymástól Baekhyunnal.

- Fel kéne hívnom? - még nem is döntöttem el, de már rányomtam a zöld gombra.

Megszólalni viszont már nem tudtam, mert hirtelen feltűnt előttem SeungMin, SeungYub bátyja.

- Szia Eun Yoo-ssi! - mosolygott vészjóslóan SeungMin.

- Szia! - dadogtam. - Mit keresel te itt?

- Érted jöttem. - vigyorgott cinikusan.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Na kapd el! - intett valakinek, de nem volt időm hátra fordulni, vagy megszólalni, mert valaki lefogott és az arcomba nyomott egy anyagot, amiből olyan bűz áradt, hogy elhalványított mindent körülöttem.

Épp hogy csak kiáltani tudtam egy rövidet, mikor a telefon kiesett a kezemből, és én összeestem a támadóm karjaiban.

Egy sötét, mocskos helyen tértem magamhoz. Azon nyomban feltűnt előttem SeungMin arca, aki fintorgott egyet, mikor látta, hogy felébredtem.

- Miért hoztál ide? Mit akarsz? - kérdeztem miközben fel akartam állni, de egy kötél ott tartott a széken. - Mi a...? - csodálkoztam. Nagyobb bajban vagyok, mint hittem... 

- Miért kötöztél meg???

- Hogy ne léphess le!!! - ült le velem szemben. - Na most....szépen várunk... - mosolygott gúnyosan.

- Mégis mire?

- Hát az öcsémre... - tárta szét a karjait... - Most végre megfizet mind azért, amit tett...

- Az anyukátok miatt?

- Többek közt. - válaszolt ridegen.

- Ez hülyeség!!!! - akadtam ki. - Komolyan azért akarsz leszámolni vele, mert pár idióta seggfej megölte az anyátokat? Nem SeungYub tette!!! - érveltem. - Ő is épp ugyanolyan sebzett, mint te! Most össze kéne fognotok! - kiabáltam, mire kaptam egy akkora pofont, hogy majd' kiakadt az álkapcsom.

- Ah... - nyögtem. - Ez fájt....

- Fog ez még jobban is fájni, ha nem fogod be a szádat! - mondta idegesen.

- Téged diliházba kéne zárni! - köptem szembe. Tudtam, hogy ezzel csak azt fogom elérni, hogy még jobban feldühödik, de...annyira undorító volt, hogy nem bírtam visszafogni magam.

- Eun Yoo-ah!!!! - kiáltott fel SeungYub, abban a pillanatban, mikor a másik arcomra is kaptam egy ütést. - Hagyd békén te szemét!!! - húzott be egyet SeungYub a bátyának.

Ebből itt vérengzés lesz, ha nem csinálok valamit... - jöttem rá.