24.

24. fejezet

Seungyub még mindig nem válaszolt. Kezdett kínos lenni a csend, de szerencsére a rendező közbe lépett.

- Ez a hely nem alkalmas a szerelmi életetek megvitatására, Choi Eun Yoo-ssi. Jobb lenne, ha a fiúk helyett inkább a zenére és a táncra koncentrálna, hiszen elvileg ez az oka annak, hogy itt van, ebben az iskolában. - oktatott ki a férfi. - Maga úgy szint, Lee SeungYub-ssi!

- Elnézést! - nézett ránk szigorúan Seugyub, majd fogta magát és kisétált a teremből.

Rápillantottam Baekhyunra, aki még mindig merev tekintettel figyelte SeungYub hűlt helyét. Láttam rajta, hogy nem szereti, ha sunbae körülöttem van.

- Féltékeny vagy? - kérdeztem mosolyogva, miközben Baekhyun-ék háza felé sétáltunk.

- Biztos hogy ne hívjam a limuzint? - terelte el a témát Baekhyun, igen feltűnően.

- Ha??? - nyaggattam tovább, miközben karjain csüngtem.

- Ya! - végre elmosolyodott, majd elkezdett csiklandozni. - Még jó, hogy az vagyok! 

- Olyan aranyos vagy ilyenkor... - nevettem.

- Ha-ha. - fogta meg a kezem, majd megállt, hogy jobban megfigyelje összefont ujjainkat.

- Mi az? - kérdeztem zavartan, de ő csak elmosolyodott, majd felemelte a kezeinket és puha csókot lehelt a kézfejemre. Annyira meglepődtem ezen a gesztuson, hogy hirtelen azt se tudtam, mit mondjak vagy mondjak-e egyáltalán valamit.

- Mindjárt ott vagyunk! - jelentette ki Baekhyun harsányan.

A ház gyönyörű látványt nyújtott. 

Nem volt olyan hatalmas, mint amilyenre számítottam, viszont lerítt róla, hogy gazdagok a tulajdonosok. Be kell, hogy valljam... ez az egyetlen dolog, amit nem szeretek Baekhyunban. Ő olyan családból származott, akiknek megvan mindenük, sőt még a kelleténél is több. Én ezt a fajta életmódot sosem tudnám megszokni.

- Váááó! - sétáltam fel a lépcsőn. - Nagyon szép!

- Örülök, hogy tetszik. - vezetett fel a szobájába Baekhyun. - De az én lakosztályom még szebb. - emelgette a szemöldökét.

- Na ne! Mire célzol? - mentem bele a játékba.

- Jó napot, úrfi! - tűnt fel egy szobalány előttünk. - Kisasszony! - hajolt meg előttem is.

- Jó napot! - viszonoztam.

- Gyere! Erre! - nyitott be a szobájába Baekhyun.

Nos...nem mondanám, hogy a lakosztálya szebb volt, mint a feljáró, viszont sokkal modernebbnek tűnt. Nem volt túl színes, leginkább a fekete és a fehér dominált, de olyan szerkezeteken is megakadt a szemem, amikről azt sem tudtam, hogy mire használnak.

- Ejha! - huppantam le a hófehér, nagy ágyra, majd elterültem. - Juj de kényelmes!!! - fetrengtem.

- Élvezd ki!!! - kapta le magáról Baekhyun a pólót.

- Ya! - ültem fel ijedten. - Mit csinálsz?

- Zuhanyozni szeretnék. - nézett rám pajkos szemekkel. Na jó....ennek nem lesz jó vége... - mértem végig csupasz felsőtestét. Nem mintha még nem láttam volna, de...

képes elmenni fürdeni, miközben én kinn dobálom magam az ágyán? 

- Öhm...okké... - dőltem vissza, majd hangosan kifújtam a levegőt. Ez gáz volt... - gondoltam. 

Amig Baekhyun zuhanyozott, én addig körbejártam a szobát. Rengeteg elektronikus kütyüje volt, de minden gondosan el volt helyezve, ami egy fiú szobájára nem igen jellemző. De ha valakinek van szobalánya... - egy pillanatra megakadt a szemem, az ablak előtt kifeszített zsinóron lógó képeken.

Én voltam rajtuk!!!! - jöttem rá, amint jobban megfigyeltem az egyik képet, amin épp ültem a padon és szomorú arcot vágtam. A másikon pedig a színpadon táncoltam, arcomon széles mosoly terült el. Boldog voltam. 

A harmadikon Baekhyun és én vagyunk láthatóak, hátulról, amint egymás kezét fogva sétálunk a parkban. 

Annyira meghatódtam a képeken, hogy akaratlanul is, de kibuktak a könnyeim. 

Akkor jöttem rá....Baekhyun minden gondolata körülöttem forog. 

Nem játssza meg magát, nem csak 'szórakozásnak' tart, hanem valóban szeret engem. 

- Nem tudod hol van a... - nem tudta befejezni a kérdést, mert úgy rontottam neki, mintha valami rossz dolog elől menekülnék.

Erősen nekiütköztem nedves, csupasz felsőtestének, átöleltem a nyakát és magamhoz húztam, hogy ajkaimmal megtámadhassam az övéit.

Alsótestét nem fedte más, csak egy fehér törülköző, de félre tettem a zavarodottságomat és kezdeményeztem. 

Nem vágytam másra, csak arra, hogy az enyém legyen!

- Eun Yoo-ah... - tolt el kissé magától. Rémült arckifejezése jogos volt, hiszen sosem támadtam még le így, nem voltam az a fajta és ezt tudta jól. - Mi történt?

Nem válaszoltam. Ismét megcsókoltam, de ezúttal már ő is átölelt és szorosan húzott magához. Nyelveink örömtáncot jártak, ujjaimmal beleszántottam dús hajába, míg ő végigsimított a hátamon és a fenekemen. Olyan vaddá változott, ami csak néha tört a felszínre, de most nem féltem. Akartam!

Baekhyun megfordult velem, majd nekinyomott a falnak és úgy csókolt tovább. Mind a ketten belenyögtünk egymás szájába, majd mikor megéreztem két tenyerét a combomon, felugrottam és körbefontam lábaimat a csípőjén. Ezzel csak az volt a baj, hogy a törülköző lecsúszott az alsótestéről. 

- Még van mit leszedned rólam... - kuncogott a számba. Lepillantottam és láttam, hogy az alsógatyája rajta van. Huh...oké... - mosolyogtam pajkosan.

Baekhyun letért a nyakam csókolgatására és ott szívogatta a bőrömet. Ez teljesen felizgatott, annyira hogy felnyögtem.

Baekhyun elkezdett sétálni velem az ágy felé, majd mikor odaértünk lefektetett és fölém tornyosult. Én csak simogattam tarkóját, majd mellkasát és vártam a folytatást.

- Biztos vagy benne? - kérdezte huncut mosollyal. Mégis ki tudna neked nem-et mondani? - gondoltam magamban, majd bólintottam és lehunytam a szemeimet.

- Olyan szép vagy... - motyogta a számra. Annyira jól esett, hogy ezt mondja. Annyira szükségem volt a bókjaira, az ölelésére és a csókjaira.

- Miattad vagyok szép. - öleltem meg. - Te teszel azzá... - nyomtam egy forró csókot a vállára.

- Miért lettél hirtelen ilyen érzékeny? - kérdezte komolyan.

- Miért csináltad azokat a képeket? - erre elmosolyodott, majd gyors pillantást vetett a zsinóron lógó fotókra.

- Hogy akkor is velem legyél, mikor igazából nem vagy itt. - mondta érzelmesen. - Mikor megláttalak...valami megváltozott bennem. Először nem tulajdonítottam nagy dolgot neki, de...mikor láttalak táncolni....a szívem...megdobbant. Megérintett a táncod, az előadás módod és az arcod... - vallotta be. - Onnantól kezdve...csak rád gondoltam, találkozni akartam veled, még hogy ha te először nem is kedveltél ...

- Nem hittem neked...egészen a mai napig... - jött rám az őszinteségi roham. - Nem hittem el, hogy neked tényleg ÉN kellek...

- Miért alacsonyítod le magad mindig? - csókolta meg a nyakam. - Ezerszer értékesebb vagy, mint a többi gazdag, kicicomázott lány a suliban...

- Ugye tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem...? - támadtam le ismét. 

- Remélem is... - mosolygott, majd elkezdte lehámozni rólam a ruhát.

Hagytam, had tevékenykedjen, majd mikor már nem volt rajtam más, csak a melltartó és a bugyi úgy éreztem...menten szétpukkadok. Zavarban is voltam, de sürgetni akartam. Vágytam rá, de féltem is.

- Lazulj el édesem... - suttogta a fülembe. Hangja hallatán kirázott a hideg, éreztem hogy már teljesen felkészültem...

Végül megéreztem merev férfiasságát a bejáratomnál. Azt nem tudom, hogyan került le róla az alsógatya és rólam a fehérnemű, de...nem is érdekelt.

Ahogy belém hatolt, úgy éreztem nem sok kell ahhoz, hogy rögtön el is élvezzek. Mozogni kezdett, én pedig próbáltam felvenni vele a ritmust.

- Ah...Eun Yoo-ah.... - nyögte hangosan Baekhyun. Annyira szexuális volt a hangja, hogy ez megadta az utolsó löketet és már élveztem is. Közben belekarmoltam a  hátába, mire ő is felordított és követett a gyönyör hullámain. 

- Baekhyun-ah.... - nyöszörögtem önfeledten.

- Ah...

Mikor vége tért, rám hanyatlott és hangosan szuszogni kezdett a fülembe. Mikor végre lenyugodott, legurult rólam és beletúrt vizes hajába. Mindez olyan szexi volt, hogy késztetést éreztem arra, hogy ismét letámadjam. 

Jézusom, mi lett velem? - ráztam meg a fejem. Mi vagyok, egy állat?

- Ide jössz? - kérdezte félénken. Jajj, Istenem... megzabálom! Hogy lehet ilyen édes? - mosolyogtam szélesen, majd belefúrtam magam nyitott karjai közé ás arcomat nekinyomtam a mellkasának. 

- Jó éjszakát! - öleltem át.

- Énekelhetek neked egy altató dalt? - kérdezte halkan.

- Ha van benned elég szufla akkor...nagyon szeretném. - kuncogtam.

- Ennek a mondatodnak holnap látod a kárát... - felelte pajkosan, majd szorosabbra fogta az ölelést és elkezdett énekelni gyönyörű, angyali hangján...