22.

22. fejezet

Baekhyun szorosan tartott, szinte egymás arcát faltuk már. Lassan bevezetett a szobába, majd nem túl finoman ledöntött az ágyra és fölém tornyosult. Szája egy pillanatra sem szakadt el az enyémtől, annyira túlfűtött volt a hangulat és maga az egész ember is, hogy kezdtem... kényelmetlenül érezni magam. Mintha valamiféle tárgy lennék a számára, akin levezetheti a feszültséget. Egyre durvábban nyomta testét az enyémhez, s mikor elkezdte lecsúsztatni a felsőm pántját, azonnal kapcsoltam. 

Ezt nem lehet! - állítottam meg a kezét. Így nem!

- Állj meg! - fordítottam el a fejem, de mikor ismét rá akartam nézni, megint belém folytotta a szót. - Ya!!! - löktem el magamtól. - Byun Baekhyun! - néztem végre a szemébe, mire kissé meglepetten és csalódottan gurult le rólam. Egy szót sem szólt, miközben felültünk az ágy szélére, csak rákönyökölt két térdére és arcát a tenyereibe temette.

Zaklatott volt, látszott rajta. Azt viszont nagyon jól tettem, hogy ilyen állapotban nem engedtem neki. Nem lenne benne semmi különleges, és én azt szerettem volna, ha az lenne.

Pár percig néma csendben ültünk egymás mellett, én gondolkoztam, Baekhyun pedig próbált lenyugodni. 

Hihetetlen, hogy egy ilyen - nem túl nagy - emberben, ekkora erő legyen. Mégis...valahogy annyira karizmatikus volt, annyira különleges számomra, hogy csodálkozom, hogy képes voltam leállítani.

- Khm.. - köszörültem meg halkan a torkomat. Már teljesen kijózanodtam, de úgy éreztem meghalok, ha nem zuhanyozhatok le. A ruháim bűzlöttek, a szám is, ilyen állapotban nem akarok semmit csinálni. - Khm... lefürödhetek? - cincogtam félénken, mire Baekhyun felnézett majd egy erőltetett mosolyt villantott rám, ami nagyon rövid ideig tartott.

- Ott...ott van szemben. - dadogta ő is zavartan, majd felállt és megvakarta a tarkóját. - Én addig...elintézek valamit.... - mondta, miközben ide-oda kapkodta a szemét.

- J...jó! - gyorsan berohantam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és legszívesebben lehúztam volna magam a klotyón, olyan borzalmasan néztem ki. A hajam össze-vissza állt, ahogy Baekhyun beletúrt, a sminkem is kissé elkenődött. - Sürgősen át kell mosnom mindem! - fújtattam, majd elkezdtem engedni a forró vizet a kádba.

Olyan jól el voltam a hajmosással és a lubickolással, hogy észre se vettem, de egy óra simán eltelt.

- Oh, a francba! - ugrottam ki a kádból, majd betekertem a vizes hajamat egy törülközőbe. - Oh...nincs tiszta ruhám... - álltam a fürdő közepén csurom vizesen. A koszosakat nem volt gusztusom újra visszahúzni, így kénytelen voltam Baekhyunnál keresni valamit. Láttam, hogy egy kisebb táska hever az ágya szélén, csak van benne valami ruha... - gondoltam. 

Halkan, és lassan tipegtem ki a szobába egy törülközőt magam köré csavarva. Lábujjhegyen surrantam a céltárgy felé, majd kinyitottam és előhúztam az egyetlen ruhadarabot ami a táskában volt. Egy fehér inget. 

- Mi a francot akar egy inggel? - kérdeztem magamtól hangosan.

- Talán felakasztani magam vele? - kérdezte egy mosolygós hang mögülem. Annyira megijedtem, hogy a hirtelen mozdulatomtól kicsavarodott a hajamon lévő törülköző és majdnem a testemet fedő is, de azt szerencsére sikerült megfognom. Vizes hajam kusza tincsekben lógott le csupasz vállamra, amit Baekhyun szemei pontosan végig is követtek. Féloldalasan elmosolyodott, majd megszólalt:

- Komolyan? - nézett rám csintalanul. - Elutasítasz, aztán képes vagy megjelenni előttem egy száll törülközőben, vizes hajjal? Mond csak...meg akarsz halni? - közeledett felém nevetve. Hangja olyan hatással volt rám, hogy még hátrálni sem voltam képes zavaromban.

- Te...te jelentél meg előttem... - nyeltem egy nagyot. - Én csak egy ruhát kerestem... - néztem el máshova. Tudtam, ha belenézek szép, csillogó szemeibe, akkor tuti hogy végem van.

- Nos... - állt meg alig egy centire tőlem. - Kölcsön kaphatod. - bökött az ingre a kezemben. 

- Nos... - utánoztam. - Köszönöm. - tértem ki gyorsan előle, majd magamra zártam a fürdő ajtót.

Az ingje szerencsére hosszabb volt, de így is csak épp hogy eltakarta a fenekemet.

- Így elég gázos lesz kimenni! - húztam a szám, de végül úgy döntöttem, hogy ma már úgysem megyek sehova, szóval... Várjunk! - tértem észhez. Ha ma nem szándékozom hazamenni, akkor az azt jelenti, hogy...együtt kell aludnom Baekhyunnal?

Mielőtt elgondolkodhattam volna a dolgon, Baekhyun bekopogott, mondván hogy fogat akar mosni, siessek.

Gyorsan kilibbentem az ajtón, majd leültem a nagy ágyra.

- Csini. - villantotta rám széles, fehér mosolyát. Olyan gyönyörű volt ilyenkor, szinte késztetést éreztem, hogy viszonozzam.

Hogy mikor jött ki a fürdőből, arra nem emlékeztem, mivel rögtön bedobtam a szunyát, amint hátra dőltem az ágyon.

A következő amit észleltem az az volt, hogy felemel valaki és feljebb tesz az ágyon, majd gondosan betakar.

Mikor kinyitottam résnyire a szemem, Baekhyun gyönyörű arcával találtam szemben magam, éreztem finom leheletét és azt is éreztem, hogy engem néz.

Felemeltem a tekintetemet és szinte kancsalítanom kellett, annyira közel volt Baekhyun. Nagy, barna szemei arcomat fürkészték, majd egy apró mosoly jelent meg a szája szélén.

- Aludj! - dugta egyik karját a fejem alá, a másikkal meg átölelt, így még közelebb kerültem hozzá, arcom a nyakánál volt, így megérezhettem finom illatát. Nem tusfürdő volt, nem is kölni....olyan...Baekhyun-illata volt. 

Mikor látta, hogy eszem ágában sincs elaludni, eltolt magától, majd orrát az enyémhez dörgölte és huncut hangot adott ki, mint valami kisgyerek.

- Régen mindig ezt csináltam a nevelőmmel. - mondta.

- Miért nem az anyukáddal? - bukott ki belőlem a kérdés, így sikerült elérnem, hogy rosszul érezze magát.

- Anyám nem sokat foglalkozott velem. Felfogadott egy nevelő nőt és ő törődött velem...nagyon szerettem. 

- Úgy nőttél fel, hogy az igazi anyád rád sem hederített? - kérdeztem fájdalmasan. Nincs is annál rosszabb, minthogy egy gyereket a saját, vérszerinti anyja elhanyagolja és másra hárítja a gyereknevelést.

- Azért ezt nem mondanám, de...Ő csak a jövőmmel törődött mindig. Meg a vállalatával. - szomorodott el.

- Nem lehetett könnyű... - bámultam szép vállát, miközben elképzeltem, hogy milyen rossz lehetett neki. Ha ezen múlik a boldogságom, akkor soha nem szeretnék gazdag lenni. Sokkal rosszabb az életük...

- Na és a te apukád? - kérdezte hirtelen, mire megfagyott bennem a vér. Baekhyun is érezte, hogy a testem megfeszült a karjaiban. - Bocsánat...ha nem akarsz mesélni róla, akkor...

- Nem! - vágtam közbe. - Igazából...nincs nagyon mit mesélnem róla. Nem ismertem. És azt se tudom, hogy mi van vele. - vallottam be. - Fogalmam sincs, hogy él-e még, vagy csak egyszerűen elhagyott minket... nem tudom. - keseredtem el. - Anya azt mondta, hogy egy másik országba költözött, kiskorom óta ezzel etet...én meg...elhiszem neki. - vontam meg a vállam. - Mert miért ne? 

- Nem zavar, hogy nem ismered őt?

- Persze, hogy zavar. - feleltem őszintén. - De...nem hiányzik...tudod...van az a mondás..."Amiről nem tudunk, az nem fáj". Így vagyok ezzel....Csak felforgatná az életemet , ha hirtelen feltűnne... - hazudtam. Mármint...csak próbáltam elrejteni a fájdalmat, ami mindig is ott bújkált bennem, mikor apám került szóba. Nem mondtam igazat, mikor kijelentettem, hogy nem hiányzik. Mindig is hiányzott a másik felem, de ezt eddig sikerült elrejtenem a többiek elől.

- Miért nem mondasz nekem igazat? - nézett bele a szemembe, hátha ki tudja onnan olvasni a valódi érzelmeimet. Sikerült is, hiszen szemeim megteltek könnyel.

- Nem szükséges elrejtened előlem az érzéseidet. - ölelt szorosan. - Már mondtam nem? - lehelt egy lágy csókot a szám szélére. - Szeretlek... - olyan érzéki volt ez az ártatlan csók, hogy rögtön elektromosság futott végig a testemen.

- De nem lenne szabad... - nyögtem. - Mindenki keresztbe akar tenni nekünk. Senki sem akar veled együtt látni...

- Nem érdekel a többi... - simogatta meg az arcom. - Engem te érdekelsz és a többiek...bekaphatják, ha nem tetszik valami. - mosolygott szélesen. - Tökös vagyok, vagy tökös vagyok? - kérdezte állát felemelve, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Egy öntelt tökös srác vagy! - bokszoltam bele a vállába, majd én is átöleltem a derekát és így aludtunk el. Szorosan, egymáshoz bújva, és...annyira megnyugtató érzés volt, hogy ennyire még sosem éreztem magam...biztonságban.