5.

5. fejezet

- Kösz a fuvart! - szálltam le a mociról, majd Seung Yub kezébe nyomtam a sisakot és felmentem a lépcsőn. A baj csak az volt, hogy ő követte a példámat.  - Miért vagy még mindig itt?  - kérdeztem gyanakodva.

- Öhm...nem is tudom... - vakarta a fejét, majd elmosolyodott. - Holnap találkozunk. - intett zavarodottan.

- De holnap vasárnap. - oktattam ki.

- Igen? Akkor...majd holnap után...szia! - azzal el is robogott.

- Hát ez meg mi a franc volt? - kérdeztem magamtól.

- Ezen a héten lesz egy party. - szívogatta a szívószálon keresztül a joghurtot Yong Hye, miközben az ebédlőben ültünk egyik nap. - Csak az a baj, hogy...a Kilencek is ott lesznek. Az egész bagázs! - forgatta a szemét.

- Az...miért is baj? - kuncogtam, mivel tudtam...igazából azért akar csak elmenni, hogy összefusson Krissel.

- Ajjj...maradj már! - lökött meg.

- Figyelitek?! - rohant oda a mellettünk lévő asztalhoz az egyik lány. - Kai és néhány Kilences most alázza porig az egyik alsós diákot! Nagyon muris, gyertek!

- Mi ebben a muris? - háborodtam fel. - Menjünk nézzük meg mi történik! - pattantam fel.

- Eun Yoo...! - kapott utánam Yong Hye. - Nem biztos, hogy ez jó ötlet... - húzta a száját.

- Gyere már, nem csinálhatják ezt egy szerencsétlen diákkal! - szaladt én is a tömeg felé, magam mögött hagyva Yong Hye-t.

Mikor kiértem, a tanulók már egy nagy körben álltak a széles folyosón. Baekhyun és a többi srác - leszámítva a három felsőst - ott álltak szótlanul, de ahogy láttam...egy barna bőrű, sötét hajú srác állt előrébb és lefelé nézett egy lányra, aki összekuporodva feküdt a földön.

- Most nézd meg! - dörrent fel a fiú. - Mit műveltél a ruhámmal?! - kapott a lány haja után. Teljesen elképedtem, - mikor fájdalmat okozva ezzel egy ártatlan lánynak - felhúzta a hajánál fogva, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Úristen! - ámultam el, majd átvágtam magam a tömegen. - Te ott! - böktem a sötét srác felé. - Ereszd el!

- Eun Yoo! - hallottam Yong Hye nyávogó hangját, de nem figyeltem rá.

- Huuuuuu, erre Kai nagyon be fog gurulni... - suttogtak a tanulók.

- Mi? - kérdezte Kai. - Mit mondtál? - hangsúlya vészjósló volt, de nem hátráltam. Ezt nem teheti egy nála gyengébb emberrel, ráadásul egy lánnyal!

- Azt, hogy engedd el! - kezdtem dühbe gurulni.

Baekhyun és a többi fiú tátott szájjal figyelte az eseményeket, egyedül Kai volt az aki cinikusan elmosolyodott, majd ingerült fejjel nekem indult.

- Mit képzelsz, mégis ki vagy te, hogy megmondod nekem, hogy mit csináljak? - már nagyon közel volt.

- Ugyanolyan diák vagyok, mint TE, azzal a különbséggel, hogy te egy ultra nagy tapló vagy! - na jó, ezzel egy életre elvágtam a "jó vagy inkább semleges híremet".

Mindenki jujjogni kezdett és mikor már épp hurrogtam volna le őket én is, egy vödörnyi víz tódult rám valahonnan az emeletről.

Hirtelen lefagytam.

- Ez jár annak, aki ellenszegül. - villantotta rám Kai cinikus félmosolyát.

Nem hittem el, hogy ez valóban megtörténik! Én...én csak jót akartam, azt szerettem volna, ha nem kínozzák tovább ezt a szegény lányt, erre...megint én vagyok az aki megszívja.

- Eun Yoo!!! - rohant oda Yong Hye.

- Jól vagy, Eun Yoo-ssi? - guggolt le elém Baekhyun, arcán rémült arckifejezéssel. Határozottan ellöktem a kezét, amiben egy zsebkendőt tartott.

- Hagyjál!

Azt hittem, hogy Ő más! Azt hittem, hogy Ő majd közbe fog lépni, vagy legalábbis próbálja majd lebeszélni Kai-t erről a kegyetlenségről.

- Sajnálom! - mondta. Hangja egész őszintének tűnt, de...valahogy nem akartam hinni neki.

- Csak...menj el! - karoltam Yong Hye-be, de először felsegítettem a szegény diáklányt a földről. - Szerintem menj haza. - tanácsoltam. - És ha mered...mondd el az igazgatónak, hogy mi történt pontosan... - a lány rám mosolygott, majd elillant.

- Biztos minden rendben lesz? - kérdezte Baekhyun.

- Szerintem semmi közöd hozzá. - vetette oda Yong Hye szúrósan.

- Hagyjad! - súgtam neki, majd átvágtunk a tömegben.

- Eun Yoo? - tűnt fel Seung Yub is. Meglepetten nézett végig rajtam, majd rögtön Baekhyun felé kapta a tekintetét.

- Sunbae... - nyeltem egy nagyot. - Utálom ezt az iskolát! - fintorogtam.

- Haza vigyelek, hogy ruhát tudj cserélni?

- Meg fog fázni a motoron, inkább én megyek veled, ha nem baj. Beugrok egy száraz ruháért. Te addig menj be valahova, vagy ülj ki a napra, csak...próbálj ne összefutni Kai-val és a bandával.

- Rögtön tudtam. - köpött Seung Yub. - Gondolom valami pitiáner dologért akadt fenn az a gazdag majom...

Közben feltűnt Kris és a három idősebb fiú is, akik próbálták lenyugtatni a dühöngő Kai-t.

- Akkor gyere, Ms. Hisztérika! - mondta Seung Yub, Yong Hye-nek.

- Micsoda? - háborodott fel a barátnőm. - Nem biztos, hogy jó ötlet ez...lehet le fogom rúgni a motorról...

- Bírd ki, csak egy kicsit...kérlek! - mosolyogtam, majd a Kilencek felé fordultam. Krissel épp akkor akadt össze a tekintetünk, de ő utána rögtön elnézett mellettem. Jobb oldalamon viszont Yong Hye állt és épp elkapta Seung Yub motorkulcsát, majd kisétált az épületből. Vajon...mi járhat most a fejében? Miért néz ilyen tekintettel a barátnőmre?

- Megleszel? - kérdezte Seung Yub, mire bólintottam egyet.

- Sunbae? - állítottam meg. - Ezen a héten...eljössz velünk a partyra! - adtam ki az utasítást és csak reménykedtem, hogy eljön, ugyanis szükségünk lesz a segítségére. Ezek után semmi kép nem fogok meghátrálni, minél inkább el akarok menni abba a buliba, hogy megmutassam ...nem lehet engem ilyen könnyen a földbe tiporni.

- He?

- Örülök, hogy benne vagy. - mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki és kisétáltam a focipályára, száradni.

4.

4. fejezet

Egy percig nem is bírtam máshova nézni, csak Baekhyun szemeibe. Olyan szépek voltak és olyan huncutul álltak, hogy elvesztem a tekintetében.

- Ya! Gazdag ficsúr! Engedd el a csajt! - ráncigált ki Baekhyun kezeiből az egyik rocker srác.

- Engedd el, míg szépen mondom! - mondta cinikusan Baekhyun.

- Mi van? - kérdezte vissza flegmán.

- Hármat számolok. Egy... - kedves arca átváltott agresszívvá és fenyegetővé.- Kettő...

- Cöh...

- Három! - azzal akkorát behúzott a rockernek, hogy az hanyatt is esett az ütéstől, majdnem engem is magával rántott.

- Kérsz még? - húzott magához Baekhyun, de szemét le nem vette a földön fekvő srácról.

- Te büdös kis... - nem engedte felállni Baekhyun, ugyanis a lábával visszalökte.

- Eun Yoo-ssi, jól vagy? - kapott a kezem után Seung Yub.

- Sunbae? - lepődtem meg. - Igen, jól. - láttam rajta, hogy alig bír állni a lábán, és a következő pillanatban már össze is rogyott, én kaptam utána.

- Mondtam, hogy csak a bajt hozza rád... - mondta komolyan Baekhyun. - Nem kéne neked pesztrálnod.

- Majd megoldom, ezt is megoldottam volna. De köszönöm. - feleltem mogorván. Már megint ki akarnak oktatni!

- Baekhyun...mennünk kéne. A lányok már várnak! És tudod...ma jött haza Song Na Ra noona...ne várakoztasd meg! - mosolygott a háttérben a hat srác egyike, egy göndör hajú magas.

- Megyek. - vetett Seung Yub-ra majd rám egy szúrós pillantást és elindult a haverjaival. Szépen voltak felöltözve, öltönyben, vajon hova igyekezhetnek?

- Blööööö!

- Ó a francba! - éreztem, hogy Seung Yub kidobta a taccsot, és ráadásul az én cipőmre, amitől majdnem én is elhánytam magam.

Nagy nehezen elráncigáltam a házamhoz, ugyanis fogalmam sem volt, hogy Ő hol lakik.

- Ki ez, édesem? - kérdezte anyám rémülten.

- Tudod..a fekete-mocis barátom. - legyintettem. - Kissé részeg, az előbb hányt le, és nem tudom hol lakik. Itt maradhat estére? - láttam rajta, hogy ez kicsit túl sok információ volt.

- Oh, hát...nem is tudom...Óóó de vérzik a szája is. - ijedezett anyám.

- Nyugi, majd én ellátom, te csak menj lefeküdni!

- Ha valamire szükséged van, gyere fel! - nyomott egy puszit az arcomra és feltrappolt a lépcsőn.

- Hjajj istenem! - néztem Seung Yub alvó arcát. - Rögtön első héten bajba kerülök, mi lesz később? - kérdeztem, de...senki nem válaszolt rá. Ez egyelőre titok...

Másnap nem láttam Seung Yub-ot a suliban. Nem is csodálom, annyira másnapos lehet, hogy miután elment a házunkból, talán összeesett az egyik bokornál és most ott szunyál.

- Eun Yoo-ssi! - integetett messziről Yong Hye.

- Szia! - mentem oda hozzá.

- Jössz ebédelni?

- Ahha. - azzal el is indultunk a kajálda felé.

- Tudod...a tegnapiért ...bocsánatot kérek. - mondta. - Tényleg nincs jogom megmondani neked, hogy kivel barátkozz.

- Csak aggódsz ....tudom. - karoltam belé, mire egy nagy mosolyt kaptam válaszul.

- Mit szólnál ahhoz, ha ma elmennénk karaokézni? Hm? - ugrándozott, mint egy kisgyerek.

- Hm...nem is tudom. Ha hazaértem még be kell vásárolnom, de utána..rendben van. Este tali! - bólintottam.

- Tele van? - álltunk az étterem előtt. - Nem hiszem el, hogy az összes karaoké-szoba foglalt... - hitetlenkedtem. - Gyere! - löktem kicsit félre az egyik pincért srácot, majd el is kezdtem keresni egy üres szobát. Több helyre is benyitottam, de szinte mindegyikben voltak.

- Biztos van szabad... - fordultam hátra Yong Hye-re, miközben benyitottam egy viszonylag csendesnek tűnő szobába. - Mi a ... - kezdtem, mikor megpillantottam, hogy az egyik kanapén Baekhyun ül, fejét és fülét fogdosva, miközben egy lány a suliból, hangosan visított a mikrofonba.

- Eun Yoo-ssi? - ámult el Baekhyun, mikor észre vette, hogy tátott szájjal nézem őket. Még fel is állt.

- Bocsánat! - eszméltem fel, majd rögtön be is csuktam az ajtót. - Siessünk! - ragadtam meg Yong Hye kezét és kihúztam az épületből. - Ez ma nem fog összejönni. Majd holnap. Hm?

- Eun Yoo-ssi? - hirtelen Baekhyun tűnt fel az ajtóban, ami igen csak meglepett. Megint csinos volt, elegáns, ahhoz képest, hogy egy karaoké bárba jött.

- Khm...mi van? - kérdeztem közömbösen.

- Kijöttünk a szobából...bemehettek. - mosolygott kajánul.

- Nem, kösz! Majd máskor. - azzal otthagytuk őt.

- Már megint kezdi... - rázta a fejét Yong Hye. - Mindig ezt csinálja! Ez egy akkora Casanova, mint a rohadt élet....! - mérgelődött.

- Ajj, maradj már! Csak ilyen a természete... - legyintettem.

- Hát persze... - hagyta annyiban Yong Hye. - Na akkor holnap találkozunk. Jó éjt! Vigyázz hazafelé! - tényleg, ő még nem is tudja a tegnapi kis afféromat, de lehet jobb is ha nem mondom el neki.

- Na...lelépett? - Seung Yub hangját hallottam a hátam mögül.

- Te mit keresel itt, sunbae? - kérdeztem unottan. - Még ki sem józanodtál, már is eljöttél bulizni? Motorral?

- Nyugi. Már jobban vagyok, és nem bulizni jöttem! - mosolygott.

- Hát?

- Eun Yoo-ssi?! - tűnt fel mellettem Baekhyun. Rákaptam a tekintetemet, de ő csak mosolygott.

- Már megint te? - fintorgott Seung Yub. - Jó lenne, ha leszállnál róla, ő nem a te pályád... - szállt le vészjóslóan a motorról.

- Hanem? A tied? - nevetett Baekhyun.

- Sunbae! - szóltam rá.

- Gyere, hazaviszlek! - azzal megfogta a kezem és a fejemre tette a bukósisakot. - kissé szomorkásan néztem Baekhyunra, akinek látszólag ...nem tetszett ez a jelenet és az , hogy hoppon maradt.

- Annyeong! - motyogtam a sisak alatt, majd átkaroltam Seung Yub derekát és már mentünk is.

3.

3. fejezet

Mikor haza értem, anyám finom vacsorával várt a konyhában.

- Milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva.

- Fárasztó. - huppantam le a székre.

- Látom szereztél már magadnak barátot is. Jó képűnek tűnik... már... amennyire látszott az arca... - ült le velem szemben és érdeklődő pillantással méregetett. Hát igen...a kíváncsiságomat tőle örököltem, bár szerintem ő ezerszer rosszabb volt.

- Ne kezd, anya. - legyintettem, majd elkezdtem falatozni.

Az egész hetem olyan fárasztó volt, hogy azt szavakba nem bírom önteni. Az óráim most már rendesen meg voltak tartva, így szinte este értünk haza Yong Hye-vel.

- Na...mesélj csak... - tértem a tárgyra egyik nap. - Ma is egész végig Kris-t bámultad az előadáson.

Yong Hye szégyenlősen elfordította a fejét és nem válaszolt.

- Unni, tudtommal barátok vagyunk. Nekem elmondhatod... - álltam meg.

- Na jó. Gyere! - húzott egy park felé, ahol nem sok ember járkált, mivel az idő eléggé borongós volt. - Tavaly... miközben az osztálytársaimmal ültünk egy kicsi teremben...véletlen benyitott egy nagyon helyes srác, magas volt, jóképű és...hát tudod...olyan kisugárzása volt, hogy...szinte szerelem első látásra. Azelőtt az évnyitón nem láthattam, mivel csak első tanítási napra jött be. De akkor...és ott...nos...nagyon megtetszett. Próbáltam a közelébe férkőzni, de...reménytelen volt. Mindig lányok vették körül, az iskolán kívül is, vagy éppen a haverjaival volt. Többször mondott már beszédet a rendezvényeken, csak akkor tudtam közelebbről megnézni.

Nem tudom...de amit akkor éreztem...egyszerűen elvarázsolt az a srác. Tudom, hogy hülyén hangzik, mert ilyenek csak a filmekben vannak, de...

- Nem hülyeség. - ráztam a fejem. - Folytasd csak...

- Egyik nap, úgy félév körül...véletlenül összeütköztünk, és a kávéja rám borult. Az volt életem egyik legszebb napja...kárpótlásul elhívott vacsorázni.

- Ezt eddig miért nem mesélted? - háborodtam fel.

- Nem mertem...féltem, hogy ha elújságolom...nem válik valóra a kívánságom. - hajtotta le a fejét szomorkásan. - Akkor és ott, még mindig...és most is...szeretem őt...

- Mit szeretsz benne, hiszen... velem is nagyon bunkó volt.

- Legbelül...legbelül nem ilyen. Ez a szilárd, jégpáncél csak álca, hogy menőnek és megközelíthetetlennek hasson, de... igazából...magányos...

- Honnan veszed mind ezt? - érdeklődtem. - Nem vagy te egy kicsit... elvakult? - puhatolóztam.

- Lehet...nem tudom.

- És...mi történt azután?

- Másnap úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Pedig...még arcon is puszilt, mikor elváltunk a vacsora után. Ennyi! - láttam a szemében, hogy könnyekkel küszköd, így átöleltem.

- Nem érdemel meg téged, unni! - mondtam kedvesen.

- Hm...köszönöm, Eun Yoo-ah! Ezért mondom...nem ajánlatos a Kilencekkel barátkozni. Csak fájdalmat tudnak okozni. Nem csak Kris...mindegyik. Kris talán még a jobbik eset, ő nem flörtöl, nem nyíltan játszadozik a lányokkal. Nézd csak meg Baekhyun-t...a puszta mosolyától elfolynak a lányok. Te is! Ezt ne tagadd!

- Jó jó! - emeltem fel megadóan a kezeimet. - Bevallom...engem is elbűvölt, mikor hozzám szólt és a képembe mosolygott, de...

- De nincs de. Elbűvölt, azt mondtad...ajj lehet már késő!!! - aggodalmaskodott Yong Hye.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Vigyelj rám! Velük mindig kivitelezni fognak, bármit tesznek, ők jönnek ki büntetlenül...

- Tudom, Seung Yub mondta már. - szakítottam félbe.

- Mi? Seung Yub? Lee Seung Yub? Most viccelsz? Ahh, Istenem, a legrosszabbakkal barátkozol! - forgatta a szemét. - Na mindegy. Jelenleg Baekhyun nagyobb bajt jelent, mint Seung Yub.

- Miért ilyen ellenséges mindenki a suliban? - álltam fel dühömben. - Elegem van már abból, hogy egy hete csak a fülemet rágjátok, hogy kivel barátkozzam és kivel nem! Tudom, hogy jót akarsz, de...hidd el, tudok vigyázni magamra! ÉN fogom eldönteni, hogy kivel beszélek, és ami engem illett...Seung Yub szimpatikus és úgy érzem, hogy Baekhyun is megváltoztatható némi erőbedobással, miért feltételezitek egymásról a rosszat?

- Eun Yoo...látszik, hogy most jöttél! - fújtatott.

- Mindegy. Megyek. Jó éjt! - ott hagytam a parkban és hazafelé indultam, viszont valami megakadályozott az utamban. Hirtelen egy alak röpült elém, az egyik sarki kocsmázóból. Azt hittem, hogy szívrohamot kapok, pláne akkor, mikor megpillantottam...

- Seung Yub? - kérdeztem rémülten, mikor megpillantottam a bőrszerkóba öltözött, vérző szájú "barátomat". - Sunbae? - igen, igen...úgy gondoltam, hogy meg kell adnom neki a tiszteletet, mivel idősebb nálam, hiába bukott meg. Ő volt egyedül kedves hozzám az elmúlt egy hét alatt és ezért felnéztem rá. - Mi történik itt? - szaladtam hozzá, hogy felsegítsem.

- Ah...Eun Yoo?! - kérdezte akadozva. - Mit keresel itt? Menj el! - lökte el a kezem. A lehelete pia szagú volt, és mikor felállt, nem bírt egyensúlyozni a saját lábain.

- Ááá, ő a kis barátnőd? - jött ki egy másik rocker csávó a bárból. - Hm..szép példány! Kölcsönkapom? - indult el felém.

- Takarodj már innen! - húztam el a kezem undorodva.

- Tűnj el te seggfej! Hozzá ne merj nyúlni! - húzott be egyet neki, Seung Yub.

- Menj el, siess! Ezt én megoldom! - mondta nekem.

- Mi? Dehát... péppé vernek, nézd! Többen vannak! - mutattam a három, kigyúrt pasas felé, akik felénk sétáltak.

- Menjél már! - szinte fellökött, és el is estem volna, ha valaki nem kap el.

- Megmondtam, hogy ne barátkozz a rocker sráccal! - mosolygott rám Baekhyun, miközben a karjai közt tartott.

2.

2. fejezet

A nagy folyosón sétáltam és próbáltam nem eltévedni a hatalmas épületben, de végül csak sikerült kilyukadnom oda, ahova egyáltalán nem akartam. Előttem állt a hat helyes srác, plusz Kris és még két magas fiú, akiket eddig még nem láttam. Seung Yub-nak igaza lehet...ezek kilencen eléggé megzavarják a levegőt, már csak azzal, hogy iszonyat feltűnően néznek ki, mintha csak a kifutóra teremtették volna őket. Baekhyun viszont unottnak tűnt, ezért fogta magát és leült az egyik közeli padra, így pont velem szembe került. Gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem nézni a falon lévő képeket. 

- Már megint azt hiszi, hogy követem és kihallgatom! - mérgelődtem magamban.

- Eun Yoo? Mit csinálsz itt a Kilenceknél? - Yong Hye hangja ijesztett meg.

- Unni! Megijesztettél! - fújtattam. Yong Hye gyanakodva pillantott oda a helyes srácokra.

- Miért bámul ide, Byun Baekhyun, elmondanád? - nézte a srácot mereven.

- Fogalmam sincsen. - vontam meg a vállam, majd lopva Baekhyun felé pillantottam, aki mosolyogva figyelt minket. - Azt hiszi, hogy követem...

- És igaza van? - kérdezte somolyogva.

- Igen. - vágtam rá. - Mi? Nem!!! - eszméltem fel. - Dehogy!!!

- Úristen!!! Rögtön első nap, elcsavarta a fejed!!! - tapsolt egyet Yong Hye. - Úristeeen! - erre már mindenki minket nézett. Még a "Kilencek" is.

- Unni! Hagyd ezt abba! - mordultam rá. - Mindenki minket bámul!

- De... - hallgatott el hirtelen. - Gyere velem! - azzal magával ráncigált, ki az egyik közeli erkélyre.

- Unni?

- Ide figyelj, Eun Yoo! - kezdte komolyan. - Nem akarok ünneprontó lenni, de...szerintem hanyagold a Kilenceket.

- Kilencek? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Kilenc ultra-helyes, ultra-tehetséges, ultra-gazdag srác, akik a suli nagymenői és az összes lány diák -sőt, pár fiú is- a lábaik előtt hevernek. Eddig csak hárman voltak, de most jött még hat, újonc akik már most felbolydítják a sulit. - tájékoztatott. - Nem igazán ismerem Byun Baekhyun-t, de azt tudom, hogy a Kilencek tagja és...a te érdekedben azt ajánlom, hogy...felejtsd el. 

- Nem tudom miről beszélsz, engem...nem érdekel az a gyerek... - fordítottam el az arcom, hogy ne látszódjon rajta semmi. Az igazság az, hogy attól eltekintve, hogy sznob-körbe tartozott... szimpatikusnak tűnt. 

- Oh, nem! Látom rajtad... - rázta a fejét. - Jól ismerlek. Zavarba jössz tőle. Nem is csoda...írtó helyes és aranyos gyereknek tűnik, de...hidd el nekem...ő sem különb. Ezt...ezt tapasztalatból mondom... - szomorodott el.

- Ki volt az? Melyik? - tettem fel a kérdést. Tudtam!!! Tudtam, hogy bepróbálkozott valamelyik srácnál, de ahogy látom semmi jó nem sült ki belőle...

- Kris... - hajtotta le a fejét.

- Mi???? - kiáltottam fel. - PONT Ő??? De Ő egy tapló!

- Sss!

- Mi történt? - faggatóztam tovább.

- Majd később elmondom, most mennem kell. Csak arra kérlek...tartsd távol magad a Kilencektől! Kérlek!!! - könyörgött. - Fájni fog, ha velük barátkozol. Szia!

- Mi ez az ellenségeskedés ebben az iskolában? - kérdeztem félhangosan. - Miért mondja mindenki, hogy ettől és ettől tartsam távol magamat? Mi folyik itt?

Miután eldöntöttem, hogy szót fogadok Yong Hye-nek és Seung Yub-nak és nem foglalkozom a menő srácokkal, el is indultam a következő órámra, ami tánc volt.

Szerencsére első nap nem kellett még átöltözni, csak eligazítást kaptunk, így hamar végeztünk is. 

- Merre laksz? - kérdezte SeungYub, miközben kifelé haladtunk a tornateremből.

- Nem hiszem, hogy tudnod kéne. - mondtam szarkasztikusan.

- Ya! - horkant fel. - Gondoltam haza viszlek...azzal! - mutatott egy csillogó, koromfekete motorra a parkolóban. Tátott szájjal közelítettem meg a menő járgányt, majd ránéztem Seung Yubra.

- Ez...ez a tied? - kérdeztem akadozva.

- Nem, a nagymamámé. - viccelődött. - Miért kié lenne?! - dugta be a kulcsot.

- Miből tudtad ezt megvenni, ha még csak suliba jársz?

- Van állásom. Egy közeli bárban zenélek a bandámmal. Elég jól fizetnek, és minden vágyam volt egy ilyen motor. Így...vettem egyet. 

- Szép! - bólintottam elismerően.

- Köszöni! - vigyorgott. Ha jobban megnéztem...nem is volt csúnya. Mármint ...nem a motor, hanem...Seung Yub. Igaz a fele arca nem látszott, de aranyos mosolya volt és édes arca, ami eléggé ellentétben állt rockos kinézetével és hatalmas motorjával.  - Na? Meglovagolod? - kérdezte pajkosan.

- Te...tessék? - háborodtam fel.

- Mármint... - nevetett fel. - Úgy értem...felülsz? - fogta a fejét, mivel rá jött, hogy eléggé félreérthetően fogalmazta meg a kérdését. - De...héj...rossz az, aki rosszra gondol. - kacsintott.

- Ya! Tehetek róla, hogy gondolkodás nélkül beszélsz? - vettem el tőle a bukósisakot. - Na taposs bele! - pattantam fel a moci hátuljára. 

Mikor körbe néztem, megpillantottam Baekhyun-t, amint az ajtóban áll és összehúzott szemöldökkel minket figyel. Valamiért rosszul éreztem magam. Seung Yub azt mondta, hogy ne barátkozzam velük, Baekhyun pedig azt, hogy SeungYub-bal ne barátkozzak.

- Ah, a fene egye meg! Senki nem fogja nekem megmondani, hogy kivel foglalkozom! - húztam a fejemre durván a sisakot! - Nem is ismerem őket!

- Mi a probléma? Verset mondasz magadban, vagy mi? - indította be a motort SeungYub.

- Kuss! Taposs bele! - ismételtem, majd átkaroltam a derekát.

- Értettem, főnök! - kuncogott, majd el is indultunk, de közben végig Baekhyun-t néztem...

1.

1. fejezet

- Hidd el...tetszeni fog! - ütögette a hátamat a barátnőm, Yong Hye az első tanítási napon.

- Nem is tudom, unni. - fintorogtam. - Az az igazság, hogy fogalmam sincsen, miért jelentkeztem egy művész-suliba. - vallottam be.

- Choi Eun Yoo! - mordult rám Yong Hye. - Te tehetséges táncos és énekes vagy, még jó hogy egy művész iskolába jelentkezel! Ha nem ide való lennél, nem vettek volna fel. Ne feledd...ez egy elit suli, ide nem kerül be akárki... - oktatott ki a szokásos módon.

- Oké.Oké. - hagytam annyiban. Az az igazság, hogy eléggé önbizalom hiányos voltam ilyen téren, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tehetséges vagyok, pedig mindig mondták. - Na menjünk be! - sóhajtottam egy nagyot, majd karon ragadtam a barátnőmet, aki szintén tehetséges volt, tradicionális zene terén. Minden vágyunk az volt, hogy felvegyenek minket a művészeti iskolába, és mivel ő egy évvel idősebb volt nálam, így használható tanácsokkal tudott ellátni, ami következtében sikerült bekerülnöm a suliba.

Mikor beléptem a modern, hatalmas előtérbe, tátott szájjal néztem körbe, miközben a rohangáló emberek lökdöstek ide-oda.

- Vigyázz már! - lökött fel egy nagyon magas, szőke hajú srác.

- Te vigyázz! - álltam fel mogorván, majd hátat fordítottam neki és elindultam Yong Hye irányába.

- Gyere már, Eun Yoo! - integetett a barátnőm.

- Bocs, csak belém jött egy idióta, bunkó srác, akinek borzasztó akcentusa volt. - tisztítottam le a ruhámat mérgesen, majd a fiúra mutattam, aki immáron háttal sietett valahova.

- Az Kris, vagyis Wu Fan, egy kínai másodéves diák. Irtó jó pasi, csak igen...a viselkedésével vannak némi problémák... - húzta el a száját. Különös arckifejezést vett fel, amolyan... áhítozó, merengő-félét. Lehetséges, hogy... - Na gyere, regisztrálj be, aztán megtudod, hol lesz az első órád. Szünetben találkozunk. Jó legyél! Vigyázz magadra! - adott egy gyors puszit az arcomra, majd ő is elsietett.

- Itt mindenki rohan?! - állapítottam meg, majd beléptem a csapó ajtón, hogy bejelentkezhessek az egyetemre.

- Üdvözlök mindenkit! - állt ki az osztály elé a tanárnő.

Voltunk kábé húszan a teremben, de olyan szerzetek is megjelentek, akikről azt sem tudtam, hogy létezik ilyesmi. Az egyik srácnak rikító kék, felzselézett haja volt, a másiknak eltakarta a fél szemét a haja, lehet hogy vak?

Volt akinek szinte nem is volt füle, annyi helyen szúrták már át. A lányok legtöbbje, beképzelt, sznob libának tűnt első látásra. Divatos cuccokban jártak, és vígan nevetgéltek, miközben a tanárnő beszélt.

- Áh, ti is megjöttetek?! - fordult a tanárral együtt mindenki az ajtó felé. Hat irtó helyes srác lépett be a terembe, még az én szám is tátva maradt, de nem sokáig, ugyanis egy ismeretlen, bőrcuccba öltözött srác ült le mellém és szó nélkül becsukta a számat.

Rákaptam a tekintetemet, hogy megnézzem ki az, de...nem volt ismerős. Vagyis DE!! Ez az a srác, akinek a haja teljesen eltakarja az egyik szemét. Mosolyogva nézett rám, és közben ujjával a szájára mutatott.

- Ott van egy kis nyál... - kuncogott, mikor a számhoz kaptam a kezem.

- Ya! - mordultam rá, mikor leesett, hogy csak viccelődött.

- Bocs, ezt muszáj volt. - kényelmesedett el a székben. - Lee Seung Yub. - nyújtotta a kezét, majd egyik - látszódó - szemével kacsintott egyet.

- Choi Eun Yoo! - ráztam meg, majd visszapillantottam a hat srácra, akik leghátul foglaltak helyet, merően más székekben, mint a mienk. Az övéké bőr volt és látszólag is sokkal kényelmesebb. Na remek! - gondoltam.  - Itt is meg vannak a suli vezér hímei és pompomlányai... akárcsak amcsiban... - húztam a szám.

A mellettem ülő Seung Yub előkapott egy nyalókát, amit hangos papír-zörgés közepette ki is nyitott, majd bekapta és lábát feltette az előtte ülő támlájára. Nagyon laza volt...

- Ya! Iskolában vagy...nem zavar? - kérdeztem őszintén.

- Veled ellentétben...én nem újonc vagyok. - dugta ki rám a nyelvét, majd mosolyogva visszatette a nyalókát a szájába.

- Akkor mit keresel ebben az osztályban?

- Megbuktam. - vont vállat egyszerűen.

- Miért?

- Seung Yub-ssi, örülnék, ha megpróbálna kultúráltan ülni az órámon, ugyanis nem a közeli bár kanapéján hever, ahol mindig is szokott...iskola idő alatt is... - mondta kimérten a tanárnő, miközben szúrós pillantásokkal illette Seung Yub-ot.

Azon nyomban leesett....hát persze...ott kerüli a sulit, ahol lehet...azért bukott meg...

- Akkor miért jársz még mindig ide? - érdeklődtem.

- Szivi...nem tudod, hogy milyen itt lenni... - hajolt közel hozzám, amiért kénytelen voltam hátrálni. Elkerekedett szemekkel figyeltem. - Azok ott... - bökött hátra a fejével a hat helyes fiú felé. - ...elrontják a levegőt. Mindenki őket majmolja, mert tehetségesek, jól néznek ki és gazdagok ezáltal akkora a képük, mint a bécsi kapu...Semmi kedvem hallgatni az okoskodásukat. És ez még csak a csapat fele... - horkant fel.

- Hogy érted?

- Van még három srác, akik felsőbb évesek és az egójuk akkora, mint ennek a hatnak együtt véve, pedig...hidd el...ezek sem semmik...

- Seung Yub! - dörrent fel a tanár. - Ha nem tudod befogni a szádat, kifáradhatsz nyugodtan!

- Elnézést, tanárnő! - vigyorgott a srác, majd arrébb húzódott és onnantól kezdve egy szót sem szólt hozzám.

Mikor kijöttem a teremből, a kíváncsiságom, ami nem ismert határokat, arra késztetett, hogy álljak meg az ajtóban és hallgatózzam.

- Fiúk...tudom, hogy valamiféle képen kivételeznem kell veletek, de...értsétek meg, hogy komoly ellentéteket szíthat a viselkedésetek és a szabályok be nem tartása az iskolában. A VIP-szektor nem azt jelenti, hogy a tanítás később kezdődik nektek, mint a többi diáknak. Ugye megértitek?! - váltott át kedves-módra a tanárnő. Hát ez undorító! - háborodtam fel.

- Értettem tanárnő, de nekem most mennem kell! - mondta az egyik fiú, akinek különösen kellemes hangja volt. Észre sem vettem, de hirtelen valaki ott termett előttem és eltakarta az ablakokon átszűrődő napfényt.

- Áh! - ijedtem meg az alak láttán. A hat fiú egyike nézett velem farkas szemet.

- Nem mondták, hogy hallgatózni illetlenség? - villantotta rám ezer wattos mosolyát. Szóhoz sem bírtam jutni...a srác mosolya és...egész kisugárzása ...lebénított.

- Hm? - emelte fel a szemöldökét kíváncsian.

- Khm...nem hallgatóztam. - hazudtam, majd próbáltam határozottabb arckifejezést felvenni. - Csak...csak... néztem ezt a posztert... - mutattam az ajtón lévő plakátra. Látszott a srácon, hogy nem hitte el, de azért vetett egy pillantást a képre.

- Hát..akkor szerintem ne teketóriázz, a suli nagymenői elkobozzák előled a helyet... - mosolygott még mindig lenyűgözően.

Nem igazán értettem, hogy miről beszél, ezért ránéztem a plakátra és gyorsan elolvastam. Egy musical-ről írt, amit a diákok a suli végén adnak elő, a záró rendezvényen.

- Úgy érted...TI kobozzátok el?! - javítottam ki gúnyosan.

- Meglehet. - kacsintott.

- Baekhyun-ah! Megyünk Krisékhez! - kiáltotta oda a másik sznob srác. Ó, már értem! Az a barom-arc, aki nekem jött az Kris volt, ők pedig ahhoz a bagázshoz tartoznak...

- Na én lépek...de...egy jó tanács...ne barátkozz a rocker-sráccal! Nem vet rád jó fényt... - azzal még mindig mosolyogva, elsétált a többi fiúval.

- Már most elegem van a suliból! - fújtattam, majd heves fejrázás közepett mentem el megkeresni Yong Hye-t.