2.

2. fejezet

A nagy folyosón sétáltam és próbáltam nem eltévedni a hatalmas épületben, de végül csak sikerült kilyukadnom oda, ahova egyáltalán nem akartam. Előttem állt a hat helyes srác, plusz Kris és még két magas fiú, akiket eddig még nem láttam. Seung Yub-nak igaza lehet...ezek kilencen eléggé megzavarják a levegőt, már csak azzal, hogy iszonyat feltűnően néznek ki, mintha csak a kifutóra teremtették volna őket. Baekhyun viszont unottnak tűnt, ezért fogta magát és leült az egyik közeli padra, így pont velem szembe került. Gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem nézni a falon lévő képeket. 

- Már megint azt hiszi, hogy követem és kihallgatom! - mérgelődtem magamban.

- Eun Yoo? Mit csinálsz itt a Kilenceknél? - Yong Hye hangja ijesztett meg.

- Unni! Megijesztettél! - fújtattam. Yong Hye gyanakodva pillantott oda a helyes srácokra.

- Miért bámul ide, Byun Baekhyun, elmondanád? - nézte a srácot mereven.

- Fogalmam sincsen. - vontam meg a vállam, majd lopva Baekhyun felé pillantottam, aki mosolyogva figyelt minket. - Azt hiszi, hogy követem...

- És igaza van? - kérdezte somolyogva.

- Igen. - vágtam rá. - Mi? Nem!!! - eszméltem fel. - Dehogy!!!

- Úristen!!! Rögtön első nap, elcsavarta a fejed!!! - tapsolt egyet Yong Hye. - Úristeeen! - erre már mindenki minket nézett. Még a "Kilencek" is.

- Unni! Hagyd ezt abba! - mordultam rá. - Mindenki minket bámul!

- De... - hallgatott el hirtelen. - Gyere velem! - azzal magával ráncigált, ki az egyik közeli erkélyre.

- Unni?

- Ide figyelj, Eun Yoo! - kezdte komolyan. - Nem akarok ünneprontó lenni, de...szerintem hanyagold a Kilenceket.

- Kilencek? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Kilenc ultra-helyes, ultra-tehetséges, ultra-gazdag srác, akik a suli nagymenői és az összes lány diák -sőt, pár fiú is- a lábaik előtt hevernek. Eddig csak hárman voltak, de most jött még hat, újonc akik már most felbolydítják a sulit. - tájékoztatott. - Nem igazán ismerem Byun Baekhyun-t, de azt tudom, hogy a Kilencek tagja és...a te érdekedben azt ajánlom, hogy...felejtsd el. 

- Nem tudom miről beszélsz, engem...nem érdekel az a gyerek... - fordítottam el az arcom, hogy ne látszódjon rajta semmi. Az igazság az, hogy attól eltekintve, hogy sznob-körbe tartozott... szimpatikusnak tűnt. 

- Oh, nem! Látom rajtad... - rázta a fejét. - Jól ismerlek. Zavarba jössz tőle. Nem is csoda...írtó helyes és aranyos gyereknek tűnik, de...hidd el nekem...ő sem különb. Ezt...ezt tapasztalatból mondom... - szomorodott el.

- Ki volt az? Melyik? - tettem fel a kérdést. Tudtam!!! Tudtam, hogy bepróbálkozott valamelyik srácnál, de ahogy látom semmi jó nem sült ki belőle...

- Kris... - hajtotta le a fejét.

- Mi???? - kiáltottam fel. - PONT Ő??? De Ő egy tapló!

- Sss!

- Mi történt? - faggatóztam tovább.

- Majd később elmondom, most mennem kell. Csak arra kérlek...tartsd távol magad a Kilencektől! Kérlek!!! - könyörgött. - Fájni fog, ha velük barátkozol. Szia!

- Mi ez az ellenségeskedés ebben az iskolában? - kérdeztem félhangosan. - Miért mondja mindenki, hogy ettől és ettől tartsam távol magamat? Mi folyik itt?

Miután eldöntöttem, hogy szót fogadok Yong Hye-nek és Seung Yub-nak és nem foglalkozom a menő srácokkal, el is indultam a következő órámra, ami tánc volt.

Szerencsére első nap nem kellett még átöltözni, csak eligazítást kaptunk, így hamar végeztünk is. 

- Merre laksz? - kérdezte SeungYub, miközben kifelé haladtunk a tornateremből.

- Nem hiszem, hogy tudnod kéne. - mondtam szarkasztikusan.

- Ya! - horkant fel. - Gondoltam haza viszlek...azzal! - mutatott egy csillogó, koromfekete motorra a parkolóban. Tátott szájjal közelítettem meg a menő járgányt, majd ránéztem Seung Yubra.

- Ez...ez a tied? - kérdeztem akadozva.

- Nem, a nagymamámé. - viccelődött. - Miért kié lenne?! - dugta be a kulcsot.

- Miből tudtad ezt megvenni, ha még csak suliba jársz?

- Van állásom. Egy közeli bárban zenélek a bandámmal. Elég jól fizetnek, és minden vágyam volt egy ilyen motor. Így...vettem egyet. 

- Szép! - bólintottam elismerően.

- Köszöni! - vigyorgott. Ha jobban megnéztem...nem is volt csúnya. Mármint ...nem a motor, hanem...Seung Yub. Igaz a fele arca nem látszott, de aranyos mosolya volt és édes arca, ami eléggé ellentétben állt rockos kinézetével és hatalmas motorjával.  - Na? Meglovagolod? - kérdezte pajkosan.

- Te...tessék? - háborodtam fel.

- Mármint... - nevetett fel. - Úgy értem...felülsz? - fogta a fejét, mivel rá jött, hogy eléggé félreérthetően fogalmazta meg a kérdését. - De...héj...rossz az, aki rosszra gondol. - kacsintott.

- Ya! Tehetek róla, hogy gondolkodás nélkül beszélsz? - vettem el tőle a bukósisakot. - Na taposs bele! - pattantam fel a moci hátuljára. 

Mikor körbe néztem, megpillantottam Baekhyun-t, amint az ajtóban áll és összehúzott szemöldökkel minket figyel. Valamiért rosszul éreztem magam. Seung Yub azt mondta, hogy ne barátkozzam velük, Baekhyun pedig azt, hogy SeungYub-bal ne barátkozzak.

- Ah, a fene egye meg! Senki nem fogja nekem megmondani, hogy kivel foglalkozom! - húztam a fejemre durván a sisakot! - Nem is ismerem őket!

- Mi a probléma? Verset mondasz magadban, vagy mi? - indította be a motort SeungYub.

- Kuss! Taposs bele! - ismételtem, majd átkaroltam a derekát.

- Értettem, főnök! - kuncogott, majd el is indultunk, de közben végig Baekhyun-t néztem...