7.

7. fejezet

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Seung Yub, mikor odaértünk a pulthoz és kértem magamnak egy italt.

- Ezt épp te kérdezed? - horkantam fel, majd elvettem a kicsi poharat.

Az alkohol majd segíteni fog. - gondoltam.

Arra viszont nem számítottam, hogy két feles így ki fog ütni. Majdnem leszédültem a székről, végül Seung Yub kapott el.

- Ho-ho! Vigyázz! - tartott a karjaiban, majd pajkosan rám mosolygott.

- Oh, ez sunbae! - karoltam át a nyakát, amin igen csak meg volt lepődve. - Sunbae...! - tapasztottam tenyeremet az arcához. - Az én helyes, kedves, vicces sunbae-m... - csuklottam. - Én nem értem az embereket... - hadováltam. - Nem értem a pasikat!!!

- Sss! Sokan vannak itt. Gyere...haza viszlek. - segített fel, de lábaim nem bírtak már megtartani. - Óhhó! Eun Yoo-ssi!

- Eun Yoo-ah?! - tűnt fel Yong Hye is. - Mi történt? Részeg?

- Nem...halál józan, nem veszed észre? - gúnyolódott Seung Yub.

- Te hagytad, hogy leigya magát? - ocsúdott fel.

- Ya!!! - ütöttem meg sunbae mellkasát. - Ne veszekedjetek.

- Szerintem haza kéne vinni. - mondta Seung Yub a barátnőmnek.

- Oké. De...te mivel jöttél? Itt a motorod?

- Gyalog vagyok. Csak gyere ki, segíts a hátamra tenni. - Pár perc múlva már kinn is voltunk a friss levegőn.

- Vigyázz rá!

- Menj vissza, bulizni! - biccentett a ház felé Seung Yub. - Majd csörgök, ha hazaértünk.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. De....nem a saját ágyamban.

- Mi történt? - pattantam fel, de rögtön vissza is dőltem az ágyba.

- Már megint heves vagy. - szólalt meg a kanapéról Seung Yub.

- Mi...mi történt?

- Leittad magad? - tette fel a kijelentésnek szánt kérdést.

- De miért nem vittél haza, miért vagyok itt nálad, a te ágyadban? - faggatóztam rémületemben.

- Nos... először oda vittelek. Csak hogy nem találtam a kulcsodat. Bekopogtam. De senki nem nyitott ajtót. Így ide hoztalak, mert majd leszakadt a derekam. Ha miattad gerincsérvem lesz, akkor neked kell majd ápolgatnod. - villantotta rám félmosolyát.

- Ah, a fejem.

- Ott a gyógyszer az ágy mellett. - állt fel a kanapéról.

- Ah igen, te már jártas és felkészült vagy az ilyen dolgokban... - kaptam a víz és a gyógyszer után.

- Ha-ha-ha. Na utána készülődj. Nem akarom, hogy anyád azt higgye valami rosszat tettem. - azzal kiment a szobából.

Szerencsére nem szidott le túlságosan az anyám, bár...érdekes is lett volna, hiszen már felnőtt vagyok, nem büntethet meg!

A következő héten még messzebbről kerültem Baekhyunt és a Kilenceket, de...inkább Baekhyunt. Nem mertem volna a szemébe nézni, azok után, amit a bulin láttam.

Megcsókolt egy nála körülbelül nyolc évvel idősebb nőt, a barátjának a nővérét, és ha ez nem lett volna elég...még szerelmet is vallott neki.

De akkor...miért volt velem olyan kedves? Miért törődött velem?

- Aúú, már megint te?! - mordult fel valaki, miután belé mentem.

- Bocsánat. - hajoltam meg. Hiba volt. Ugyanis Kai állt előttem, undorodott arckifejezéssel.

- Jah, hogy te vagy az! Akkor mindegy. - fintorogtam.

- Tessék? - ragadta meg a vállam, majd maga felé fordított. - Mégis mit képzelsz magadról? - kérdezte ingerülten.

- Nem tudom. És te? Te mit képzelsz magadról? - vágtam vissza. - Azonnal vedd le a mocskos kezedet rólam!

A diákok már kezdtek körénk gyűlni, és már felkészültem, hogy ismét kapok valamit a fejemre, mikor...

- Eun Yoo-ssi? - sétált felénk Baekhyun. - Eun Yoo-ssi, beszélhetnénk egy kicsit? - állt meg kettőnk között.

- Mit akarsz ettől a libától? - szinte köpdöste a szavakat Kai. Nem bírtam már tovább türtőztetni magam, így lekevertem neki egyet. Tenyerem hangosan csattant, szép, barna arcán, mire mindenki felvisított, aki ott volt.

- Te kis... - szerintem képes lett volna Kai visszaütni, ha Baekhyun el nem kapja a karját.

- Beszélni akarok vele. Hagyd már békén Kai-ssi!

- De Hyung! Ez a lány...egy... - tépte ki magát barátja kezéből.

- Evvel a lánnyal akarok én most beszélni, szóval menj csak vissza többiekhez. Ha lehet... kerüljétek egymást. - ezt mind a kettőnknek intézte.

- Ezt csinálom, már jó pár hete... - vetettem oda.

- Akkor azért nem látlak sosem..!. - vette fel lenyűgöző mosolyát Baekhyun. Nem értettem ezt a viselkedést. - Akkor...kijönnél velem eg percre?

- Mondjad. - álltam meg nem túl messze a bejárattól. Baekhyun nem fordult felém, úgy beszélt.

- Miért lógsz azzal a rocker sráccal? - kérdezte lassan.

- He? - nem értettem, hogy miért kérdezi ezt. Azt hittem, hogy arról akar beszélni, hogy felejtsem el, mit láttam hétvégén.

- Miért van folyton körülötted az a punk? - nézett immáron a szemembe.

- Nem értem, hogy miért olyan zavaró ez számodra. - ráztam a fejem a nyomatékosság kedvéért. - Hiszen ott van neked a noona-d, aki...be kell vallani ...nagyon csinos, és egy igazi nő. Mi a francért foglalkozol velem? - na jó, most mindent kiadtam magamból, amit akartam. Baekhyun egy percig nem is szólt semmit, csak tátott szájjal bámult rám.

- Te... - nyelt egy nagyot. - Te láttad?

- Mit? Azt, hogy megcsókolod és szerelmet vallasz neki? Nos, nem. Csak hallottam. - emeltem fel a hangom.

- Akkor most rajtam a sor. - fújtatott. - Miért zavar téged ez annyira?

- Chááh. - nevettem erőltetetten. Próbáltam leplezni az érzelmeimet. - Nem érdekel engem. Ha nem vetted volna észre, kerüllek. Nem érdekel, hogy mi van veled és a noonaddal! Sem az egész sznob bagázsoddal.

- Mi történt veled? - kapta fel a vizet Baekhyun is. - Te nem voltál ilyen! - jött közelebb.

- Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Nem is ismersz! Én sem ismerlek, de...őszintén? Nem is igazán akarlak. Azt viszont látom, hogy egy bájgúnár vagy, aki a mosolyával el tud bűvölni mindenkit, eléri, hogy számítsanak rá az emberek, de mikor ott az idő akkor nem tesz semmit!

- Ez elég durva volt. Az imént mondtad, hogy nem ismersz! Akkor pedig ne vágd a fejemhez az előítéleteidet!

- Akkor nem is értem, hogy miért hívtál ide ki.

- Nem azért, hogy veszekedjünk. - sóhajtott. - Mindegy. Mást nem akarok mondani. Szabad vagy! - azzal visszament a suliba, de közben finoman nekiment a vállamnak, jelezvén, hogy iszonyatosan mérges rám.

- Háh... - engedtem ki könnyeimet.