3.

3. fejezet

Mikor haza értem, anyám finom vacsorával várt a konyhában.

- Milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva.

- Fárasztó. - huppantam le a székre.

- Látom szereztél már magadnak barátot is. Jó képűnek tűnik... már... amennyire látszott az arca... - ült le velem szemben és érdeklődő pillantással méregetett. Hát igen...a kíváncsiságomat tőle örököltem, bár szerintem ő ezerszer rosszabb volt.

- Ne kezd, anya. - legyintettem, majd elkezdtem falatozni.

Az egész hetem olyan fárasztó volt, hogy azt szavakba nem bírom önteni. Az óráim most már rendesen meg voltak tartva, így szinte este értünk haza Yong Hye-vel.

- Na...mesélj csak... - tértem a tárgyra egyik nap. - Ma is egész végig Kris-t bámultad az előadáson.

Yong Hye szégyenlősen elfordította a fejét és nem válaszolt.

- Unni, tudtommal barátok vagyunk. Nekem elmondhatod... - álltam meg.

- Na jó. Gyere! - húzott egy park felé, ahol nem sok ember járkált, mivel az idő eléggé borongós volt. - Tavaly... miközben az osztálytársaimmal ültünk egy kicsi teremben...véletlen benyitott egy nagyon helyes srác, magas volt, jóképű és...hát tudod...olyan kisugárzása volt, hogy...szinte szerelem első látásra. Azelőtt az évnyitón nem láthattam, mivel csak első tanítási napra jött be. De akkor...és ott...nos...nagyon megtetszett. Próbáltam a közelébe férkőzni, de...reménytelen volt. Mindig lányok vették körül, az iskolán kívül is, vagy éppen a haverjaival volt. Többször mondott már beszédet a rendezvényeken, csak akkor tudtam közelebbről megnézni.

Nem tudom...de amit akkor éreztem...egyszerűen elvarázsolt az a srác. Tudom, hogy hülyén hangzik, mert ilyenek csak a filmekben vannak, de...

- Nem hülyeség. - ráztam a fejem. - Folytasd csak...

- Egyik nap, úgy félév körül...véletlenül összeütköztünk, és a kávéja rám borult. Az volt életem egyik legszebb napja...kárpótlásul elhívott vacsorázni.

- Ezt eddig miért nem mesélted? - háborodtam fel.

- Nem mertem...féltem, hogy ha elújságolom...nem válik valóra a kívánságom. - hajtotta le a fejét szomorkásan. - Akkor és ott, még mindig...és most is...szeretem őt...

- Mit szeretsz benne, hiszen... velem is nagyon bunkó volt.

- Legbelül...legbelül nem ilyen. Ez a szilárd, jégpáncél csak álca, hogy menőnek és megközelíthetetlennek hasson, de... igazából...magányos...

- Honnan veszed mind ezt? - érdeklődtem. - Nem vagy te egy kicsit... elvakult? - puhatolóztam.

- Lehet...nem tudom.

- És...mi történt azután?

- Másnap úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Pedig...még arcon is puszilt, mikor elváltunk a vacsora után. Ennyi! - láttam a szemében, hogy könnyekkel küszköd, így átöleltem.

- Nem érdemel meg téged, unni! - mondtam kedvesen.

- Hm...köszönöm, Eun Yoo-ah! Ezért mondom...nem ajánlatos a Kilencekkel barátkozni. Csak fájdalmat tudnak okozni. Nem csak Kris...mindegyik. Kris talán még a jobbik eset, ő nem flörtöl, nem nyíltan játszadozik a lányokkal. Nézd csak meg Baekhyun-t...a puszta mosolyától elfolynak a lányok. Te is! Ezt ne tagadd!

- Jó jó! - emeltem fel megadóan a kezeimet. - Bevallom...engem is elbűvölt, mikor hozzám szólt és a képembe mosolygott, de...

- De nincs de. Elbűvölt, azt mondtad...ajj lehet már késő!!! - aggodalmaskodott Yong Hye.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Vigyelj rám! Velük mindig kivitelezni fognak, bármit tesznek, ők jönnek ki büntetlenül...

- Tudom, Seung Yub mondta már. - szakítottam félbe.

- Mi? Seung Yub? Lee Seung Yub? Most viccelsz? Ahh, Istenem, a legrosszabbakkal barátkozol! - forgatta a szemét. - Na mindegy. Jelenleg Baekhyun nagyobb bajt jelent, mint Seung Yub.

- Miért ilyen ellenséges mindenki a suliban? - álltam fel dühömben. - Elegem van már abból, hogy egy hete csak a fülemet rágjátok, hogy kivel barátkozzam és kivel nem! Tudom, hogy jót akarsz, de...hidd el, tudok vigyázni magamra! ÉN fogom eldönteni, hogy kivel beszélek, és ami engem illett...Seung Yub szimpatikus és úgy érzem, hogy Baekhyun is megváltoztatható némi erőbedobással, miért feltételezitek egymásról a rosszat?

- Eun Yoo...látszik, hogy most jöttél! - fújtatott.

- Mindegy. Megyek. Jó éjt! - ott hagytam a parkban és hazafelé indultam, viszont valami megakadályozott az utamban. Hirtelen egy alak röpült elém, az egyik sarki kocsmázóból. Azt hittem, hogy szívrohamot kapok, pláne akkor, mikor megpillantottam...

- Seung Yub? - kérdeztem rémülten, mikor megpillantottam a bőrszerkóba öltözött, vérző szájú "barátomat". - Sunbae? - igen, igen...úgy gondoltam, hogy meg kell adnom neki a tiszteletet, mivel idősebb nálam, hiába bukott meg. Ő volt egyedül kedves hozzám az elmúlt egy hét alatt és ezért felnéztem rá. - Mi történik itt? - szaladtam hozzá, hogy felsegítsem.

- Ah...Eun Yoo?! - kérdezte akadozva. - Mit keresel itt? Menj el! - lökte el a kezem. A lehelete pia szagú volt, és mikor felállt, nem bírt egyensúlyozni a saját lábain.

- Ááá, ő a kis barátnőd? - jött ki egy másik rocker csávó a bárból. - Hm..szép példány! Kölcsönkapom? - indult el felém.

- Takarodj már innen! - húztam el a kezem undorodva.

- Tűnj el te seggfej! Hozzá ne merj nyúlni! - húzott be egyet neki, Seung Yub.

- Menj el, siess! Ezt én megoldom! - mondta nekem.

- Mi? Dehát... péppé vernek, nézd! Többen vannak! - mutattam a három, kigyúrt pasas felé, akik felénk sétáltak.

- Menjél már! - szinte fellökött, és el is estem volna, ha valaki nem kap el.

- Megmondtam, hogy ne barátkozz a rocker sráccal! - mosolygott rám Baekhyun, miközben a karjai közt tartott.