13.

13. fejezet

- Micsodaaaaa? - akadt ki Yong Hye a vonal túlsó felén. - Te? Randiztál? Byun Baekhyunnal?

- Khm...nem randi volt, csak...csak egy találka... - próbáltam mentegetőzni.

- Ya! Találka, egyelő, randi. Hahó?! És? Milyen volt? - érdeklődött lelkesen.

- Most örülsz? Nem azt mondtad, hogy ne kezdjek ki a Kilencekkel? - értetlenkedtem.

- Igen...azt mondtam, de...randizni randizhatsz vele, csak...ne szeress belé. - halkult el. - Tudom milyen szar érzés, hidd el!

- Na jó, de Baekhyun közel nem olyan bunkó, mint Kris.

- Mindegy. A saját érdekedben...barátkozz mással is, például...például... - nem talált megfelelő személyt, amin kuncogni kezdtem.

- Háh! Látod? Kit ajánlanál legszívesebben?

- Biztos jön majd egy olyan srác, aki megfelelő lesz. Na de most mennem kell, öcsém piszkál. Jó éjszakát, és holnap a suliban találkozunk.

- Oké, szia!

Eléggé nyúzottan érkeztem meg a suliba. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, folyton Baekhyun járt az agyamban, még mikor a plafont bámultam, akkor is elém pofátlankodott.

- Áh...Byun Baekhyun...te istenverte átokfajzat... - ásítottam egy nagyot a folyosó közepén.

- Láttam a bugyidat. Rózsaszín, csipke? - jött felém Seung Yub vigyorogva.

- Ha-ha! Sunbae? Hova mész? - kérdeztem.

- Mára kértem kilépőt. - lengette meg előttem a pici lapot. - A bátyám ma jön haza, Amerikából, így...elé kell mennem. Kiskora óta nem volt Koreában.

- Van bátyád? Nem is tudtam...mennyi idős? - érdeklődtem.

- Két évvel idősebb nálam. Igazából.. nem tartjuk a kapcsolatot... - felelte unottan. Ahogy leszűrtem ...nem igazán bánta a dolgot, tényleg nem lehet túl jó a kapcsolatuk, ha ilyen közömbösen beszél a rég nem látott testvéréről.

- Oh, becsöngettek. Suli után, ha nincs dolgotok, bemutathatnád! - kapcsoltam vadászó pozícióba. Ki tudja? SeungYub-ból kiindulva, a bátya sem lehet csúnya...

- Hidd el nekem...nem akarod megismerni! - fintorgott, majd intett és elment. Én csak vállat vontam és besétáltam a terembe.

- Báty? Te jó ég, belőle egy is sok... - rúzsozta magát a mosdóban Yong Hye.

- Ne legyél gonosz, unni! Sunbae tök jó fej, jó barát. Oké, eléggé zűrös, de attól függetlenül..kiáll a barátaiért. - okítottam. - Miért nem bírod?

- Nagyképű! - vetette oda rögtön.

- Csak vicces. 

- Ya! Szerinted...menjek ma oda Krishez? - bújt a képembe lelkesen.

- Öhm... nem is tudom... - morfondíroztam. - Mit mondanál neki?

- Szerintem...valami semleges dolgot. Aztán...ott hagynám. 

- Igen? - vártam a folytatást, de az nem jött. - És annak mi értelme?

- Várd ki a végét. Ma bevetem magam! - igazította meg a ruháját, majd megpuszilt és kirohant a mosdóból.

- Úgy látszik sok mindent nem tudok még a pasizós technikákról...

Épp hazafelé tartottam, fülemen a kedven fülhallgatómmal és a kedvenc számom üvöltött a hangszórókból, mikor észrevettem az úton SeungYub-ot, egy magasabb pasival.

- Biztosan a bátyja! - kikapcsoltam a zenét, majd közelebb mentem és követtem őket.

- Állj már meg! - kiabált az idősebbik SeungYub-nak, de az nem lassított.

Egy bokorban bújtam meg, mert láttam, hogy itt hosszabb beszélgetés fog következni.

- Szállj le rólam! - rivallt rá a fiatalabbik.

- Hogy mersze egyáltalán itt élni, nyugalomban, mintha semmi nem történt volna? - ordított a bátyja. - Azok után, hogy megölted őt, nem furdal a lelkiismeret? - Micsoda? - kaptam a szám elé a kezem.

- Nem ÉN öltem meg! - indult a bátyjának SeungYub.

Úgy gondoltam itt az ideje előbújni, mielőtt eldurvul a helyzet.

- Hát ezért jöttél vissza? Hogy behajtsad rajtam? - kérdezte SeungYub.

- Meg fogsz még fizetni a bűnödért! - szűrte fogai között.

- Nem ÉN voltam.

- De TE voltál az oka! És ezt nem tagadhatod!!! - ragadtam meg Seung Yub kabátját.

- Sunbae? - cincogtam az idősebbik háta mögött. - Mi folyik itt?

- Ah... - szipogott Seung Yub. Csak nem sírt? - Eun Yoo-ssi! Semmi. - lökte el magát a bátyjától. - Eressz!

- Ő a bátyád? - kérdeztem kedvesen, hogy elvonjam a figyelmüket az előbbi, szörnyű témáról.

- Igen, Lee Seung Min vagyok. - nyújtotta barátságosan a kezét. Az arca helyes volt, férfias és kedves mosoly ült ki az arcára. Szinte olyan volt, mint SeungYub, csak ...férfiasabb és... idősebb.

- Hagyjad! - választotta szét a kezünket SeungYub. - Eun Yoo-ssi... hazakísérjelek? - vette semmibe a testvérét.

- Ya! - szólt rá. - Miért vagy ilyen udvariatlan egy lánnyal?

- Semmi baj. - mosolyogtam az idősebbikre, aki viszonozta ezt a gesztust.

SeungYub hirtelen hátat fordított nekem és a testvére szemébe nézett.

- Őt hagyd ki ebből! - mondta fenyegetőzően. - Ha bármit is forgatsz a fejedben, azonnal vesd el. Ő nem lehet! Bármi, bárki, csak Ő nem!

- Sunbae? - értetlenkedtem. Miről van szó? 

SeungMin cinikusan elmosolyodott, majd még közelebb ment az öccséhez.

- Nem is rossz gondolat, öcsém. Jó ötletet adtál. - azzal még egyszer rám mosolygott és elsétált az ellenkező irányba.

- Mi volt ez, sunbae? - kértem számon. Sok mesélnivalója lesz...