18.

18. fejezet

Édes csókja teljesen elvette az eszemet, hirtelen azon kaptam magam, hogy nyakába kapaszkodom és húzom magamhoz. Karjaival szorosan tartott, végül olyan közel voltunk egymáshoz, hogy alig volt olyan testrészünk, ami nem érintkezett volna, szinte faltuk egymást, nyelve bejárta szám minden egyes centiméterét. Különös módon egy kicsit sem éreztem magam zavarban, annyira beleéltem magam a csókba és Baekhyun finom illatába, hogy még azt sem hallottam először, hogy valaki köszörüli a torkát.

- Ya! - kiáltott fel valaki, de Baekhyun még akkor sem volt hajlandó elengedni. Tovább tartott a karjaiban, épp hogy csak egy kicsit húzódott el, hogy megnézhesse ki az.

Szája még így is centikre volt az enyémtől, szinte oda beszélt.

- Mi az?

- Ya! Itt van pár méterre a szoba! - mutogatott Chanyeol durcásan.

- Akkor jó éjszakát, haver! - villantott egy félmosolyt a barátjára Baekhyun, majd felém fordult és boldogan elmosolyodott. - Azt hiszem...tényleg be kéne mennünk. Libabőrös vagy... - nézett le karjaimra. Azt már nem tudta, hogy nem a hideg miatt lettem libabőrös, hanem az ő érintése és csókja van rám ilyen hatással.

- Mindegy. - legyintett egyet Chanyeol, bár már semelyikünk nem figyelt rá.

- Akkor...khm...jó éjt! - nyomtam egy szégyenlős puszit az arcára, és már mentem volna be a házba, de Baekhyun visszahúzott és megölelt.

- Szép álmokat, Eun Yoo-ah! - kuncogott a nyakamba, majd elengedett és nézte, ahogyan eltűnök a sötétben.

Bódultan sétáltam vissza a szobámba. Ha valaki megkérdezte volna tőlem akkor, hogy mi a nevem, nem biztos hogy a saját nevem csúszott volna ki a számon...

- Choi Eun Yoo-ssi! - szólt valaki, de én átnéztem rajta. - Elég udvariatlan dolog elmenni amellett aki szólt hozzád... - jegyezte meg szúrósan Kris.

Semmi kedvem nem volt most a képét nézni.

- Nem akarom, hogy elcseszd a kedvem, szóval jobb ha békén hagysz. - vágtam oda durván.

- Szemtelen vagy és neveletlen. Nem tudom, hogy Baekhyun mégis mit eszik rajtad...

- Na ez már több a soknál... - fordultam vele szembe. Amennyire jól nézett ki, annyira volt beképzelt. - Ide figyelj...nem elég, hogy a saját barátnőmet ellenem fordítod, még képes lennél a barátoddal is kicseszni?

- Szerintem csak jót teszek vele, ha megszabadítom tőled... - fintorgott.

- Miért utálsz ennyire? - fakadtam ki. - Mit ártottam neked? Miért akarsz mindenkit elvenni tőlem? - váltam hisztérikussá.

- Egyszerűen irritálsz. - vont vállat.

- Te is rohadtul irritálsz engem, még sem teszek keresztbe neked folyton... - Kris erős karjaival a falnak nyomott, majd arcát az én képembe nyomta. Nagyon meglepődtem, sőt...meg is rémültem a hirtelen agresszivitástól és erejétől.

- Azt ajánlom, hogy gyorsan takarodj el innen! Ha nem, Baekhyun fogja megfizetni az árát. - mondta komolyan.

- Nem tehetsz semmit. Ő a barátod! - kiáltottam a képébe.

- Hidd el...rám hallgatni fog! - nevetett cinikusan. - Én vagyok az egyetlen akire hallgat. Ha elmész, megkíméled saját magad a fájdalomtól. Jobb lenne ha Ő dobna téged?

- Gonosz vagy. - suttogtam. - Rossz ember.

- Majd meglátjuk, mikor Baekhyun híres énekes vagy üzletvezető lesz, te pedig egy közeli kis bárban dobálod a lábaidat a kiéhezett férfiaknak... - kezem akkorát csattant, szép arcán, hogy szinte az egész folyosó visszhangzott tőle.

- Ezek után azt ajánlom, hogy azon nyomban hagyd el ezt a helyet. Hívok egy taxit. - azzal elrugaszkodott a faltól és ingerülten elsétált.

- Miért fordul mindenki ellenem? Miért utálnak? - estem össze. - Mit tettem?

- Eun Yoo-ssi?! - tűnt fel Luhan a folyosón. - Mi a baj? - térdelt le elém. - Történt valami?

- Te miért nem utálsz engem? - néztem bele gyönyörű, őzike szemeibe.

- Hm? - kérdezte vissza aranyosan.

- Te sem kedvelsz? Te sem akarod, hogy Baekhyunnal együtt legyünk? Tényleg ...én csak egy olcsó nőcskének tűnök köztetek?

- Nos...az igaz, hogy eléggé mások a nézeteid és néha ingerült vagy, egy lányhoz képest, de...szerintem nincs különösebb baj veled. - mosolygott elbűvölően. - Ha Baekhyun szeret téged és ezt képes mindenki tudtára adni, akkor...nincs okod a félelemre...

- Kérlek...- szipogtam. - Mondd meg egy fél óra múlva Baekhyunnak, hogy majd otthon beszélünk, oké? - álltam fel.

- Hova mész? - kérdezte meglepetten.

- Haza kell mennem, anyukámnak szüksége van rám. - hazudtam.  - Kérlek, mondd meg. Jó éjt, Luhan-ssi! - meghajoltam, majd gyors léptekkel betértem a szobámba és összepakoltam a cuccaimat, majd halkan kisétáltam az épületből és beültem a taxiba.

- Sajnálom, Baekhyun-ah.... - sírtam némán az autóba.

- Hova lesz kisasszony? - kérdezte a taxis.

- Szöulba. - mondtam, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és lehunytam a szemeimet. "Az ének tánc nélkül is megállja a helyét." - néztem le a medálra. "Te nélkülem is el tudsz boldogulni..."