10.

 10. fejezet

Másnap elérkezett a musical megbeszélésének ideje. Kissé féltem, nehogy megint összetűzésbe keveredünk a Kilencekkel és a Sznob Lányokkal...

- Üdvözlök mindenkit! - jött be a rendező, mire mindannyian elhallgattunk. - A nevem Kim Dong Joo és én fogom rendezni ezt a musical-t. - hajolt meg, mire mindenki elkezdett tapsolni. - Köszönöm. Szóval...mint tudjátok, a musicalhez szükségünk van táncosokra, zenészekre és nem utolsó sorban.. színészekre. Meglepő módon viszont...a színészi társulatotok meglehetősen gyérnek bizonyult, mármint ...létszámilag. Mi van, mindenki idol akar lenni? - kuncogott.

- Félretéve a viccet...összesen három színészünk van, de négynek kéne lennie. Ezért...valakit ki fogok még választani a táncos vagy a zenész csoportból, hogy meglegyen a négy színész. Ennek a személynek a nevét később kihirdetem, de most...beszéljük meg a musical koncepcióját...

Mikor vége lett, fáradtan battyogtam ki a teremből.

- Ez lefárasztott. - suttogtam Yong Hye-nek, aki szintén olyan álmosnak nézett ki, mint én.

- Choi Eun Yoo-ssi! - szólt valaki a teremből.

- Igen? - mikor hátra fordultam, meglepetten tapasztaltam, hogy a rendező szólt hozzám. 

- Kérlek, gyere ide egy kicsit.

Félve indultam el felé..vajon mit akarhat?

- Azt hallottam, hogy maga meglehetősen jó színészi képességekkel bír. Igaz ez?

- He? - kérdeztem vissza udvariatlanul. - Vagyis..tessék?

- Valaki...azt mondta, hogy maga remek színész lehetne.

- Ki mondta ezt?

- Nem lényeges. Holnap jöjjön ide előbb, hogy megnézhessem. Most elmehet!

- Mi a ....? - sétáltam vissza Yong Hye-hez, tátott szájjal.

- Mi a baj? - kérdezte a barátnőm.

- Semmi. Menjünk. - még nem tudtam felfogni a helyzetet.

Késő este, mikor hazafelé sétáltunk Yong Hye-vel, eszembe jutott, hogy a suliban hagytam a telefonomat.

- Basszus! - csaptam a fejemre. - A padomban maradt a mobilom. Vissza kell mennem! Anya nincs itthon, és biztos hívni fog. Menj csak haza, hívlak ha én is otthon vagyok, oké?

- Oké, de vigyázz magadra! Szia! - intett, majd ment is tovább.

Biztonság kedvéért futottam a suli felé, hogy minél előbb haza tudjak érni. Szerencsére a telefonom a helyén volt, senki nem adta le a portára.

- Viszlát, ajusshi! - köszöntem el az öreg karbantartótól.

Mikor kifelé sasszéztam a suli területéről, megpillantottam egy ismerős személyt az utcán sétálgatni. Az a nő volt az, akiért Baekhyun annyira oda volt. 

Már épp megközelítettem volna a nőt, hogy jobban szemügyre vegyem, mikor egy fekete autó pont akkor fékezett le mellette és kiszállt belőle...Baekhyun. Rohanó léptekkel kapott a nő karja után, aki azonnal kitépte a kezét a fiúéból.

- Baekhyun-ah...! - förmedt rá a nő. - Megmondtam neked! - az ütő is megállt bennem, mikor megláttam, hogy Baekhyun arca nedves és hangja megremeg.

- Noona! Miért vagy ilyen elutasító?

- Baekhyun-ah! Te nyolc évvel fiatalabb vagy nálam! - mondta a nő még mindig hangosan. - Ráadásul az öcsém barátja...

Szerencsére nem sok járkáltak arrafelé, így kevesen hallhatták csak a veszekedésüket.

- Nem érdekel. Ha engem nem zavar, téged miért?

Hát ezt nem hiszem el! - rágtam a szám szélét.

- Holnap elutazom. Vissza Amerikába! - jelentette ki a nő nemes egyszerűséggel.

- Mi? - Baekhyun lefagyott.

- Jól hallottad. Nekem...nekem nem egy gyerekre van szükségem. Érett férfit akarok magam mellé. Te Baekhyun-ah...korodhoz híven, még nem vagy az.

- De az leszek! - ellenkezett. Hihetetlen, hogy megtudja alázni magát, egy nő miatt!

- Sajnálom Baekhyun-ah. Ég veled! - azzal beszállt egy üres taxiba és elhajtott.

Baekhyun még öt perc után is ott állt egymagában, még a limuzint is elküldte.

Óvatosan megközelítettem és elkezdtem mögötte sétálni, de pár perc után már feladtam a hallgatást.

- Tudod, hogy milyen nevetségesen nézel ki?! - horkantam fel, mire hátra pillantott. Szemei pirosak voltak, tisztán lehetett látni, hogy sírt.

- Mi? - kérdezte rezzenéstelenül.

- Egy majdnem tíz évvel idősebb nő után futsz...

- Te ezt nem értheted, de tudod mit??? Igazából semmi közöd sincs hozzá! - dühöngött. - De azt hiszem, ezt már megbeszéltük egyszer.

- Igazad van! - legyintettem. - Ha te ezzel akarod kínozni magad, akkor csak hajrá! Engem nem érdekel! - sétáltam el mellette, de ő megfogta a kezem.

Nem is mertem hátra nézni, ezért csak megtorpantam. 

- Akkor ez se érdekeljen! - nyögte, majd magához húzott és száját durván az enyémre tapasztotta.