15.

15. fejezet

- Hagyjuk. - fogta meg a kezem Baekhyun. - Van egy ötletem! - csillant fel a szeme, majd maga után kezdett húzni. 

- Ah...hova megyünk? - kérdeztem lihegve.

Nem szólt semmit, csak beültetett a vagonjába és elvitt....haza.

- Kedves tőled, hogy haza hoztál, de most el is mehetsz. - próbáltam minél előbb lerázni, mielőtt valami furcsa dolog kezd felötleni az agyában. - Ya!!! Miért szállsz ki? - kérdeztem ijedten. Csak nem...

- Szeretnék bemutatkozni anyukádnak. - jelentette ki vigyorogva.

- Azt már nem!!! Menj csak haza! Jó éjt! - löktem arrébb mellkasának támaszkodva, mire kissé kényes helyzetbe hoztam magunkat, vagyis leginkább magamat.

- Ne aggódj, kérdezni akarok tőle valami! A tervem megvalósításához viszont szükségem van az ő engedélyére is. - magyarázott.

- Miféle tervedhez? Yah! Byun Baekhyun! - kiabáltam utána, de már mindegy volt. Már belépett a házba.

- Jó napot ajumma! - hajolt meg udvariasan és tisztelettudóan az anyám előtt.

- Oh, ki vagy te, fiú? - kérdezte anyám meglepetten.

- Jó napot, a nevem Byun Baek Hyun. Choi Eun Yoo-ssi osztálytársa vagyok...és...barátja. - mosolygott elbűvölően Baekhyun.

- Mi? - tátottam el a szám. De ezzel nem voltam egyedül. Anyám enyhén sokkot kapott a hallottaktól.

- Ba..barátja? - kérdezett vissza dadogva. - OLYAN...barátja? Azt hittem már van egy... - nézett rám sunyin anya, így jeleztem neki, hogy hagyja abba. Túl sokat fecseg.

- Öhm...SeungYub-ssiról van szó? - fordult hátra Baekhyun kissé ingerülten, de vissza fogta magát. - Mindegy. - felelte elbűvölően Baekhyun. - A barátaimmal tervezünk egy hétvégi kiruccanást a tengerhez és szeretném, ha Eun Yoo-ssi velünk tartana. Meg tetszik engedni? - hajolt meg.

- Persze, menjen csak, de....vigyázz rá! - mosolygott anyám. Hát ez remek! Nagyon könnyen belement.

- És az én véleményem nem érdekel? - fontam össze mellkasom előtt a karjaimat, majd lábammal topogni kezdtem.

- Oh... - nézett rám Baekhyun. - Remélem eljössz. Holnap reggel jövök érted! Hétre legyél kész! Jó éjt! - borzolta össze a hajam, majd elköszönt anyámtól és kilépett az ajtón.

- Nagyon helyes barátod van, lányom. Csak kár, hogy nem említetted... - mutogatott. - Na...segítsek pakolni? - szerintem ő lelkesebb, mint én.

- Ez most komoly? Kibéreltél egy külön buszt? - ámuldoztam, mikor a kis busz leparkolt a házunk előtt. Végül is...vannak kilencen, plusz láttam néhány lányt is ugrálni a hátsó üléseken. Király! Mint egy osztály. - fintorogtam. Semmi kedvem nem volt Kai-hoz és Kris-hez sem... - Unni?!

Yong Hye lépett le a lépcsőről és egyenesen felém szaladt, majd megölelt.

- Eun Yoo-ssi!!! - mondta boldogan.

- Mit keresel itt?

- Baekhyun engem is meghívott. - felelte lelkesen. - Ez végre egy jó időpont, hogy meghódítsam Kris-t. nem gondolod? - nézett rá a buszban ülő, csendes Kris-re, aki zenét hallgatott és letojta a többieket, akik körülötte ugrándoztak.

- De. De...örülök, hogy itt vagy! - öleltem meg.

- Eun Yoo-ssi! - üdvözölt Baekhyun széles mosollyal. - Jó reggelt! - nem tehettem róla, de az tudat alatt vigyorogni kezdtem, a szívem pedig hevesebben kezdett el verni. Ezt csak Ő válthatta ki belőlem.

- Neked is. - nyögtem.

- Na srácok, indulunk! - karolt át Baekhyun, amitől összerezzentem és ezt sajnos észre is vette. - Minden rendben? - nézett le rám.

- Ahha. - néztem bele gyönyörű, csoki barna szemeibe. - Szeretem a csokit... - motyogtam.

- A csokit? He? - kuncogott Baekhyun. Basszus! Milyen ciki helyzetbe hoztam magam.

- Kapok majd? Csokit? - mentegettem a helyzetet.

- Persze. De most szállj fel.

Két óra alatt meg is érkeztünk a kitűzött helyre.

- Hol vagyunk?

- Még Koreában, azt hiszem... - állt fel mellettem Yong Hye.

- Kenyában. - vágta oda hozzánk Kai.

- Na ne mondd! - dugtam ki a nyelvem rá mérgemben. - Majom!

- Mit mondtál? - fordult vissza.

- Yah! Kai! Menjél már! - lökte előre Sehun.

- Még meg foglak fingatni ez alatt a két nap alatt, hidd el! - mondta ingerülten Kai.

- Alig várom! - húztam az agyát.

- Menjünk! - navigált Yong Hye.

Mikor már épp leléptem volna az utolsó lépcsőfokon, a lábam megcsúszott és egyszerűen... ledőltem a földre. Próbáltam megkapaszkodni valakibe, azt hiszem Chanyeol volt az, de ő arrébb húzódott, így teljes erővel csapódtam a földbe.

- Ahhh... - nyögtem fel, mire a Kilencesek felnevettek. Kai egyenesen nevetőgörcsöt kapott.

- Choi Eun Yoo!!! - szaladt oda hozzám Baekhyun és Yong Hye.

- Ez de béna! Hogy kaphatta meg az egyik főszerepet? Le fog gurulni a színpadról is. - röhögött Kai.

- Kai-ssi!! Kuss! - mordult fel Yong Hye, és már majdnem neki is indult, de egy kéz visszatartotta. Kris volt az. 

- Kai! Hagyjad abba! Légy szíves! - mordult fel Baekhyun. - Eun Yoo-ssi....jól vagy? Oh...vérzik a térded.

- Jól vagyok. - nyögtem, de igazából eléggé fájt a lábam és a kezem.

- A könyöködet is lehorzsoltad! - tapogatott végig. - Gyere, lefertőtlenítjük. - felsegített és otthagytuk a nevető bandát, és a farkasszemet-néző Yong Hye és Kris párost.

- Még meg se jöttünk, de te már összetöröd magad. - vette elő a ragtapaszt és a fertőtlenítő-eszközöket Baekhyun.

- Bocsánat. - hajtottam le a fejem. Tényleg sajnáltam, hogy bajt okozok neki. - Lehet nem kellett volna eljönnöm.

- Ne butáskodj! Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott rám kedvesen, amitől a vér az arcomba tódult.

- Eeeeeh mi történt? - nevetése elbűvölt, csak arra tudtam gondolni, hogy megcsókolom. Azon kaptam magam, hogy közelebb hajolok és nyomok egy puszit a feje búbjára, miközben ő leragtapaszozta a lábam. Akkor viszont felkapta a fejét és csodálkozva kezdte el fürkészni az arcomat.

Nem szólt semmit, csak nézett, egyenesen bele a szemembe.