11.

11. fejezet

Tenyerem hangosan csattant szép, sima arcán. Azon nyomban odakapott az ütés helyére és kimeresztett szemekkel figyelte a további reakciómat. Annyira fel voltam dúlva, hogy legszívesebben tökön is rúgtam volna, de szerencsére tudtam annyira uralkodni magamon, hogy ezt ne tegyem meg.

- Szemét! - köptem, majd fogtam magam és elrohantam.

Közben az eső is eleredt, de az sem érdekelt, csurom vizesen sétáltam tovább a városban, cél nélkül. Haza menni nem akartam, így végül a folyó mellett kötöttem ki.

- Az a paraszt! Azt hiszi, hogy mindent megtehet, csak azért mert jól néz ki és pénze van... - mormogtam félhangosan.

Nem tagadom ...szájának íze és puha ajkai annyira transzba ejtettek, hogy képtelen voltam mást csinálni, csak ujjaimmal tapogattam a csók helyét. Mézédes csókja, amit nyílván dühből és hirtelen felhevültségből adományozott, valószínűleg nem jelentett számára semmit, de nekem...

- Ahj...hogy lophatja el egy ilyen ember az első csókomat? - túrtam a hajamba idegességemben.

Mondanom sem kell...azon az éjjelen semmit nem aludtam, nagy szemekkel bámultam a plafont miközben újra és újra levetítettem magamban a csókot....

- Mi történt veled, olyan halott vagy! - fogadt Yong Hye.

- Kösz, unni! - ásítoztam reggel a suliban.

- Lekésted a meghallgatásodat.

- Basszus! - ébredtem fel. - Tényleg! - már szaladtam is a rendező irodájába.

- Elnézést! - hajoltam meg a férfi előtt.

- Hm...szándékosan késted le a meghallgatásodat? - kérdezte, de rám sem nézett.

- Dehogy. Tegnap nehéz napom volt, és egy szemhunyásnyit sem aludtam. Sajnálom.

- Akkor? Most képes vagy rá? -

- Khm...most? - nyeltem egy nagyot, jelezvén, hogy közel sem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is elő tudjak adni, az alvó medvén kívül.

- Nem fog menni?

- Hát...nem lehetne holnap, esetleg??? - kérdeztem lassan.

- Holnap! De ne késs! - Akkor...elmehetsz... - intett, ezért fogtam magam és kisétáltam.

- Köszönöm. Viszlát!

- Na oké, most pedig mondd el, hogy mi történt tegnap? Miért keresett téged Byun Baekhyun? - rohant oda hozzám Yong Hye.

- Mi? Keresett? - lepődtem meg, de a gyomrom össze is szorult rögtön.

- Úristen! Most is ott jön!

- Ya! Unni! - kiabáltam utána, de ő már nem hallotta. Mi a francért szaladt el?

- Khm... - ezt szánta köszönésnek? - Beszélhetnénk, Eun Yoo-ssi? - mosolyodott el. Ezt a kétszínű férget!

- Legyen. - feleltem flegmán, majd kisétáltam arra a teraszra, ahol múltkor is veszekedtünk. Nem szólaltam meg, megvártam míg ő kér bocsánatot.

- Ami a tegnapot illeti... - elkapott a deja vu érzés, megint itt állni vele és hallgatni a mentegetőzését. - ...nem szabadott volna...

- Hát nem! Főleg, hogy egy idősebb nőt szeretsz, nem is ismersz és ellopni egy lány első... - a számhoz kaptam. Már megint túl sokat mondtam.

- Első? - csodálkozott. - Az volt az első csókod? - féloldalasan elmosolyodott. Ez a paraszt! Így még nagyobb bűnt követett el, erre nem elkezd mosolyogni...?

- Khm... bocsánat. - vált komollyá. - Sajnálom.

- Hagyjuk! - fintorogtam, mert tudtam, hogy a bajsza alatt kinevet. - Akarsz még valamit? - haladtam el mellette, de ő megragadta a karom, úgy mint tegnap este.

- Randizzunk! - bökte ki határozottan.

Hangosan felnevettem. Ezt nem gondolhatja komolyan! Már megint meg akar szívatni?!

- Most...min nevetsz? - engedett el, de amint észre vette, hogy hátrálok, ismét utánam kapott. - Ya!

- Muszáj szórakoznod velem? - gurultam be ismét.

- Komolyan beszéltem. - húzott közel magához. - Randizz velem! Ki kell engesztelnelek a tegnapi csók miatt... - mosolygott lehengerlően, amitől el is felejtettem, hogy mi a nevem.

- Eun Yoo-ssi?

Baekhyunnal egyszerre kaptuk a fejünket a bejárathoz. SeungYub állt ott, gyanakvó arckifejezéssel, kezei ökölbe szorulva.

- Mi ez az egész? - kérdezte ingerülten, szemét le nem véve Baekhyun-ról.

- Sunbae? - cincogtam.