12.

12. fejezet

- Sunbae? - léptem elé, de ő még mindig gyilkos szemekkel figyelte Baekhyun-t.

- Őt is át akarod verni, mint a többi lányt a suliban és a sulin kívül? Mi van azzal akivel a bulin voltál? Meguntad? - gurult be SeungYub.

- Semmi közöd hozzá. - válaszolt pöckösen Baekhyun. - És ahhoz se, hogy Eun Yoo-ssival mi dolgom van. Tudtommal nem jártok, nem igaz? - kuncogott cinikusan.

- Ya! - mordultam fel. - Yah, sunbae! Menjünk próbára!

- Azt hiszem én még agyon fogom verni egyszer... - mondta, miközben otthagytuk Baekhyun-t a teraszon.

Késő este értem haza, a próba miatt. A rendező úgy döntött, hogy nekem adja a negyedik főszerepet. Tulajdon képen a musical egy szerelmi négyszögről és a gimis évek megpróbáltatásairól fog szólni. Ahogy elmesélte a rendező, izgalmasnak hangzott, a főcímdal pedig igazán ütős lesz.

Mivel én vagyok az egyik, akinek a legtöbb dolga lesz a musicallel, ezért minden héten minimum kétszer benn kell maradnom estig a suliban. Nem igazán örültem a feladatnak, de mivel vissza van még három évem az egyetemen, gondoltam...miért is ne? Elvállalom. Még a főcímdalt is nekem kell énekelnem, de ez mind nem lenne baj, ha nem Byun Baekhyunnal kéne csinálnom. Őt bízták meg a zenével, így minden ami ahhoz kapcsolódik, az ő felelőssége. A többi nagy menőt inkább színésznek és zenésznek sorolták be, aminek Yong Hye nagyon örült. Kris ugyan még nem jelent meg a próbákon, de Yong Hye minden nap órákat töltött a tükör előtt, hogy jó formában lássa. Fogalmam sem volt, hogy miért teper ennyire, azért a pasiért, hiszen egy nagy bunkó.

Amint végre elaludtam volna, egy kimerítő nap után, a mobilom csörögni kezdett. Először nem is akartam felvenni, mert egy ismeretlen szám volt az.

- Halló? - szóltam bele álmosan.

- Choi Eun Yoo-ssi?

- Ah...ki az? - ültem fel az ágyamban.

- Nem ismered fel a hangomat? - kérdezte valami pajkos hang.

- Ya! Ne szórakozzon velem! - rivalltam rá. A vonal túlsó felén elkezdett valaki énekelni, gyönyörű, lágy hangon. Akkor végre felismertem... - Byun Baekhyun? - ámuldoztam.

- Na végre! - sóhajtozott. - Jó sokáig tartott.

- Ah...mégis mit akarsz ilyen későn? És honnan van meg a számom?

- Holnap. Suli után. A Han-folyónál.

- Mi?

- Találkozz velem, suli után! - ismételte, ezúttal érthetőbben. De még így sem akartam elhinni, hogy a menő Byun Baekhyun, akiért annyi lány oda van a suliban, velem akar randizni.

- Ya! Tudod mit?! Azt akarod, hogy legyilkoljanak, miközben alszom? - kerestem kifogásokat. - Tudod, hogy hány lány vágná le a haját, cserébe, hogy veled randizhasson?

- Hm...nem akarok tippelni.

- Cöh...ego. - motyogtam.

- Na? - kérdezte lelkesen.

- Mit akarsz tőlem ennyire? - kezdtem komolyan kíváncsi lenni. - Most, hogy elutazott a szerelmed, nem találsz magadnak jobb szórakozást? - nem válaszolt egy darabig, már azt hittem letette. Végül megszólalt:

- Ez durva volt. - suttogta szomorúan.

- Bocs. - húztam el a szám. - Jól van. Elmegyek. - mentem bele az ajánlatba. - De...azt mondjuk mindenkinek, hogy főcímdalt gyakoroljuk! Ez nem randi, oké?! - alkudoztam.

- Öhm...ha ezt te nem annak nevezed, akkor...oké. Holnap suli után. - éreztem, hogy mosolyog a vonal másik végében. - Jó éjt, szia!

- Úristen! - vágódtam hanyatt az ágyon. - Óriási hibát követek el...

Suli után elrohantam a wc-be, gyorsan összeszedni magam. Yong Hye-nek fel is tűnt, hogy eléggé be vagyok sózva, ahhoz hogy hazamenjek.

- Na jó! Ki az? - tette fel a kérdést.

- Majd elmondom. De most rohannom kell. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán el is szaladtam.

- Ya!!! Choi Eun Yoo-ssi!!! - kiáltott utánam, de én nem fordultam vissza.

Végre odaértem a Han-folyóhoz, de Baekhyun-t nem láttam sehol. Lehet, hogy átvert? - nézelődtem és már épp kezdtem volna elszomorodni, mikor valaki oldalba bökött az ujjával.

- Ya!!! - ugrottam egy nagyot. Baekhyun állt velem szemben, arcán hatalmas, éteri mosoly terült szét, szemei aprók voltak, mert hunyorgatnia kellett a naptól.

- Nem gondoltam volna, hogy tényleg eljössz. - kuncogott.

- Ha akarod, vissza is mehetek... - indultam el, de ő utánam kapott.

- Úgy értem...örülök, hogy eljöttél. - nézett a kezeinkre. Rögtön ki is húztam a szorításából. Közelsége mindig arra késztetett, hogy ellenezzem a gesztusait. Zavarba hozott és féltem...mi van ha...még jobban megkedvelem? Ezért nem akartam belemenni a randizásba sem. Már most látom, mekkorát fogok bukni, ha...

- Megyünk? - zökkentett ki.

- Ah. Ahha. - bólintottam, majd el is indultunk.

A nap hátralevő részében olyan érzés kerített hatalmába, amitől teljesen elfelejtettem, hogy ki vagyok, és sajnos azt is, hogy Baekhyun ki.

Olyan randi volt ez,  -még ha nem is neveztük magunk között annak- amiről minden lány álmodik. Először elmentünk fagyizni, majd sétáltunk az utcákon. Közben meg megálltunk játszani egyet a játék-automatákkal, Baekhyunnak sikerült is nyernie két plüss-állatot is. Közben mind a ketten meséltünk az életünkről, én gondosan kihagytam apám halálának körülményeit, ő pedig elkerülte a még mindig el nem felejtett szerelmét. Néha olyanokat csinált és mondott, hogy nem bírtam nevetés nélkül, a végére már fájt a hasam. Végül egy karaoké-szobában kötöttünk ki, és pár soju után, vidáman énekelgettünk az asztalon.

- NO NO NO, NO MERCY! - kiabáltunk a mikrofonba, de Baekhyun fején olyannyira elkezdtem nevetni, hogy véletlen hátra léptem és lezúgtam a kanapéra.

- Ah...Eun Yoo-ssi! Jól vagy? - jött oda nevetve Baekhyun. De én képtelen voltam válaszolni, csak röhögtem. - Yah! Minden rendben? - bökött meg.

Anélkül, hogy tudtam volna, mit csinálok, megfogtam dzsekijének a nyakát és lehúztam magamhoz, így viszont rajtam feküdt, arca pedig vészesen közel volt az enyémhez. Először fel sem fogtam a helyzetet, de mikor Baekhyun arcáról lefagyott a mosoly és mélyen a szemembe nézett, már leesett a szitu.

Vártam, hogy mit csinál, annyira azért nem voltam részeg, hogy ne tudjam megállítani, ha ajkai közeledni kezdenek az enyémek felé, de Ő...

Nem csókolt meg.

Csak lehajolt és adott a homlokomra egy lágy puszit.

Abban a pillanatban a testhőmérsékletem az egekbe szökött, számat eltátottam és csak néztem aranyos arcát. Nem használta ki a helyzetet, pedig simán megcsókolhatott volna.

- Azt hiszem ideje menni. - mosolygott édesen, majd leszállt rólam és kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Azt viszont nem is engedte el, egészen addig, míg haza nem értünk.

- Öhm... - kezdte halkan. Valami megváltozott! Éreztem. Baekhyun...mintha zavarba jött volna egy kicsit. Vagy csak beképzelem? - Akkor én most megyek. - nézett a szemembe, így sikerült is elvesznem vonzó tekintetében. - Jól éreztem magam. Remélem...te is.

- Én... - mondtam, de Baekhyun nem engedte befejezni.

- Nem kell még semmit se mondanod. - tette mutatóujját a számra. - Jó éjt! - intett, majd hátat fordított és el is ment.

- Oh, Istenem...NEEE! - toporzékoltam az előszobában.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte meglepetten anyám.

- Nem akarom ezt érezni... - nem érdekelt, hogy azt sem tudja, miről beszélek. Felrohantam a szobámba és levetődtem az ágyamra sajnálkozni...