4.

4. fejezet

Egy percig nem is bírtam máshova nézni, csak Baekhyun szemeibe. Olyan szépek voltak és olyan huncutul álltak, hogy elvesztem a tekintetében.

- Ya! Gazdag ficsúr! Engedd el a csajt! - ráncigált ki Baekhyun kezeiből az egyik rocker srác.

- Engedd el, míg szépen mondom! - mondta cinikusan Baekhyun.

- Mi van? - kérdezte vissza flegmán.

- Hármat számolok. Egy... - kedves arca átváltott agresszívvá és fenyegetővé.- Kettő...

- Cöh...

- Három! - azzal akkorát behúzott a rockernek, hogy az hanyatt is esett az ütéstől, majdnem engem is magával rántott.

- Kérsz még? - húzott magához Baekhyun, de szemét le nem vette a földön fekvő srácról.

- Te büdös kis... - nem engedte felállni Baekhyun, ugyanis a lábával visszalökte.

- Eun Yoo-ssi, jól vagy? - kapott a kezem után Seung Yub.

- Sunbae? - lepődtem meg. - Igen, jól. - láttam rajta, hogy alig bír állni a lábán, és a következő pillanatban már össze is rogyott, én kaptam utána.

- Mondtam, hogy csak a bajt hozza rád... - mondta komolyan Baekhyun. - Nem kéne neked pesztrálnod.

- Majd megoldom, ezt is megoldottam volna. De köszönöm. - feleltem mogorván. Már megint ki akarnak oktatni!

- Baekhyun...mennünk kéne. A lányok már várnak! És tudod...ma jött haza Song Na Ra noona...ne várakoztasd meg! - mosolygott a háttérben a hat srác egyike, egy göndör hajú magas.

- Megyek. - vetett Seung Yub-ra majd rám egy szúrós pillantást és elindult a haverjaival. Szépen voltak felöltözve, öltönyben, vajon hova igyekezhetnek?

- Blööööö!

- Ó a francba! - éreztem, hogy Seung Yub kidobta a taccsot, és ráadásul az én cipőmre, amitől majdnem én is elhánytam magam.

Nagy nehezen elráncigáltam a házamhoz, ugyanis fogalmam sem volt, hogy Ő hol lakik.

- Ki ez, édesem? - kérdezte anyám rémülten.

- Tudod..a fekete-mocis barátom. - legyintettem. - Kissé részeg, az előbb hányt le, és nem tudom hol lakik. Itt maradhat estére? - láttam rajta, hogy ez kicsit túl sok információ volt.

- Oh, hát...nem is tudom...Óóó de vérzik a szája is. - ijedezett anyám.

- Nyugi, majd én ellátom, te csak menj lefeküdni!

- Ha valamire szükséged van, gyere fel! - nyomott egy puszit az arcomra és feltrappolt a lépcsőn.

- Hjajj istenem! - néztem Seung Yub alvó arcát. - Rögtön első héten bajba kerülök, mi lesz később? - kérdeztem, de...senki nem válaszolt rá. Ez egyelőre titok...

Másnap nem láttam Seung Yub-ot a suliban. Nem is csodálom, annyira másnapos lehet, hogy miután elment a házunkból, talán összeesett az egyik bokornál és most ott szunyál.

- Eun Yoo-ssi! - integetett messziről Yong Hye.

- Szia! - mentem oda hozzá.

- Jössz ebédelni?

- Ahha. - azzal el is indultunk a kajálda felé.

- Tudod...a tegnapiért ...bocsánatot kérek. - mondta. - Tényleg nincs jogom megmondani neked, hogy kivel barátkozz.

- Csak aggódsz ....tudom. - karoltam belé, mire egy nagy mosolyt kaptam válaszul.

- Mit szólnál ahhoz, ha ma elmennénk karaokézni? Hm? - ugrándozott, mint egy kisgyerek.

- Hm...nem is tudom. Ha hazaértem még be kell vásárolnom, de utána..rendben van. Este tali! - bólintottam.

- Tele van? - álltunk az étterem előtt. - Nem hiszem el, hogy az összes karaoké-szoba foglalt... - hitetlenkedtem. - Gyere! - löktem kicsit félre az egyik pincért srácot, majd el is kezdtem keresni egy üres szobát. Több helyre is benyitottam, de szinte mindegyikben voltak.

- Biztos van szabad... - fordultam hátra Yong Hye-re, miközben benyitottam egy viszonylag csendesnek tűnő szobába. - Mi a ... - kezdtem, mikor megpillantottam, hogy az egyik kanapén Baekhyun ül, fejét és fülét fogdosva, miközben egy lány a suliból, hangosan visított a mikrofonba.

- Eun Yoo-ssi? - ámult el Baekhyun, mikor észre vette, hogy tátott szájjal nézem őket. Még fel is állt.

- Bocsánat! - eszméltem fel, majd rögtön be is csuktam az ajtót. - Siessünk! - ragadtam meg Yong Hye kezét és kihúztam az épületből. - Ez ma nem fog összejönni. Majd holnap. Hm?

- Eun Yoo-ssi? - hirtelen Baekhyun tűnt fel az ajtóban, ami igen csak meglepett. Megint csinos volt, elegáns, ahhoz képest, hogy egy karaoké bárba jött.

- Khm...mi van? - kérdeztem közömbösen.

- Kijöttünk a szobából...bemehettek. - mosolygott kajánul.

- Nem, kösz! Majd máskor. - azzal otthagytuk őt.

- Már megint kezdi... - rázta a fejét Yong Hye. - Mindig ezt csinálja! Ez egy akkora Casanova, mint a rohadt élet....! - mérgelődött.

- Ajj, maradj már! Csak ilyen a természete... - legyintettem.

- Hát persze... - hagyta annyiban Yong Hye. - Na akkor holnap találkozunk. Jó éjt! Vigyázz hazafelé! - tényleg, ő még nem is tudja a tegnapi kis afféromat, de lehet jobb is ha nem mondom el neki.

- Na...lelépett? - Seung Yub hangját hallottam a hátam mögül.

- Te mit keresel itt, sunbae? - kérdeztem unottan. - Még ki sem józanodtál, már is eljöttél bulizni? Motorral?

- Nyugi. Már jobban vagyok, és nem bulizni jöttem! - mosolygott.

- Hát?

- Eun Yoo-ssi?! - tűnt fel mellettem Baekhyun. Rákaptam a tekintetemet, de ő csak mosolygott.

- Már megint te? - fintorgott Seung Yub. - Jó lenne, ha leszállnál róla, ő nem a te pályád... - szállt le vészjóslóan a motorról.

- Hanem? A tied? - nevetett Baekhyun.

- Sunbae! - szóltam rá.

- Gyere, hazaviszlek! - azzal megfogta a kezem és a fejemre tette a bukósisakot. - kissé szomorkásan néztem Baekhyunra, akinek látszólag ...nem tetszett ez a jelenet és az , hogy hoppon maradt.

- Annyeong! - motyogtam a sisak alatt, majd átkaroltam Seung Yub derekát és már mentünk is.