8. fejezet
Másnap a folyosón sétáltunk Yong Hye-vel, mikor hirtelen feltűnt előttünk négy lány, akik az iskola gazdagjaihoz tartoztak és természetesen a Kilencek kedvében jártak mindig.
- Nézzenek oda... most már tehetségtelen emberek is bekerülnek a suliba. Lehet kéne szólni az igazgatónak. - mondta az egyik a másiknak.
- Szerintem protekcióval kerültek be. - fintorgott. Yong Hye-vel csak álltunk és vártuk, míg befejezik. De nem úgy tűnt, hogy még becsöngetés előtt békén akarnak minket hagyni.
- Ya! Húzzatok már el! - mondtam.
- Azt hiszitek nektek több tehetségetek van, mint Eun Yoo-nak? Aki táncolni és énekelni is tud, úgy ahogy ti sosem...
- Menjünk! - állítottam le a barátnőmet.
- Ha tehetséges, akkor miért nem mutatja meg, hogy mit tud? - húzta fel a szemöldökét az egyik.
- Mi van? - kérdeztem vissza.
- Holnap lesz a határidő! - nyomott az arcunkba egy szórólapot. Arról a musicalről volt szólt, amit még első napon elolvasni kényszerültem, ugyanis eléggé kényes helyzetbe kerültem Baekhyunnal. - Ha van merszed és persze tehetséged, akkor jelentkezz!
- Persze, majd azt tesszük, amit ti mondtok, mi?
- Ha nem meritek, nem kell. - vont vállat. - A Kilencek is jót fognak nevetni rajtatok. Még jobban ki lesztek utálva, mint eddig.
- Add ide! - téptem ki a kezéből a lapot. - Holnap találkozunk a meghallgatáson! - azzal arrébb lökve őket, elsétáltunk a termünk felé.
- Nem tudom, hogy ebből mi fog kisülni... - néztük Yong Hye-vel a szórólapot, az egyik közeli kávézóban.
- Én sem... - dőltem le az asztalra. Egészen estig gyakoroltunk Yong Hye-vel a holnapi megpróbáltatásra.
- Nem menekülhetünk tovább. - szorította ökölbe a kezét Yong Hye. - Megmutatjuk holnap, hogy mire vagyunk képesek! - én ekkor már alig hallottam a hangját, ugyanis mély álomba merültem a kimerültségtől.
Sajnos a meghallgatást délelőttre tették, így szinte alig tudtuk kipihenni magunkat. Arra sem emlékeztem, hogyan kerültem haza.
- Fighting! - csaptuk össze a tenyereinket Yong Hye-vel.
- Na...most végre kiderül, hogy mit tudtok... - horkant fel az egyik gazdag lány.
- Nem baj, hogy már három perce a neveteket mondták? - nevettek a többiek.
Mire végre leesett, hogy fel kéne menni a színpadra, addigra már majdnem mást szólítottak.
- Itt vagyunk! - sétáltunk fel. Yong Hye elkezdte a zenélést, én meg elkezdtem mozogni a dallamra. Furcsa kombinációt hoztunk össze, ugyanis egy ismerős szám ment az előadásunk alatt, viszont Yong Hye a tradicionális hangszerével, kissé különös hangzást alkotott. Nem igazán voltam hozzászokva ehhez a fajta tánchoz, de mivel kiskoromban mindenfélét tanultam, ezért nem jelentetett olyan nagy gondot. Arra viszont nem számítottam, hogy egy balett lépésnél kificamodik a bokám.
- Eun Yoo-ah! - hagyta abba a zenélést Yong Hye és odarohant hozzám.
Először mindenki elhallgatott, majd a gazdag lányok mintáját követvén, nevetni kezdtek az emberek.
- Menjünk innen! - segített fel a barátnőm.
- Várjanak! - szólt utánunk az egyik zsűri. - Az előadás nagyon tetszett, attól függetlenül, hogy kiment a bokája. Hajlandóak vagyunk egy második esélyt adni.
- Igen? - kérdeztük vissza. - Nos...köszönjük. - azzal lejöttünk a színpadról.
- Most következzen iskolánk ékessége, Byun Baekhyun, Luhan és Kim Su Ho.
A kulisszák mögött sajnálatos módon össze is futottam Baekhyunnal. Egy pillanatig egymásra néztünk, aztán ő elkapta a tekintetét és felsétált barátaival a színpadra.
- Mi történt? - kérdezte Yong Hye, amint meglátta Baekhyun arckifejezését. - Miért tűnik idegesnek és csalódottnak?
- Mert az. De ezzel nincsen egyedül. Áúú! - fájlaltam a bokám.
- Azért kemény voltál, dongsaeng! - mosolygott Seung Yub.
- Kösz.
- Gyere...hazaviszlek. - azzal átkaroltatta karjaimmal a vállát és úgy segített kimenni az épületből.
De még mielőtt végleg kisétáltam volna, hátranéztem egyszer. Baekhyun a színpadon állt, úgy mintha oda született volna, és teljes beleéléssel énekelt egy csodaszép, lassú számot. Mintha egyszer rám is nézett volna, de...lehet csak képzelődtem.
- Mehetünk? - zökkentett ki Seung Yub.
- Ja. Igen. - feleltem zavarodottan.
Baekhyun pov
*Már megint vele van. - gondolta Baekhyun.*Már megint őt öleli* Annyira rákoncentrált Eun Yoo-ra, hogy véletlen el is rontotta egy kicsit a szöveget, de szerencsére senki nem vette észre.* De miért is zavarja Őt ez ennyire? Nos...az még titok...*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése