19.

19. fejezet

Egész visszaúton sírtam. 

A taxisofőr már megkínált zsebkendővel, de én nem fogadtam el, hagytam hogy a könnyek eláztassák arcomat.

- Biztos, hogy minden rendben lesz magával kisasszony? - kérdezte az öreg. - Ne vigyem egyenesen a házához?

- Minden rendben, köszönöm ajussi! Viszlát! - azzal becsuktam az ajtót és elkezdtem sétálni a városban. Az emberek ide-oda lökdöstek, de meglepő módon jól esett sodródni az árral. 

- Nézzen már! - rivallt rám valaki, de nem érdekelt.

Végül valahogy eljutottam az utcánk sarkára. Nagyon sötét volt, normális állapotban félnék, egy ilyen helyen, de most valahogy magasról tettem a félelemre. Csak azon tudott járni az eszem, hogy mit fog majd szólni Baekhyun, ha megtudja....nem lehetek vele többet...

- Hééééj! - állt elém egy idegen alak.

- Mit akar? Takarodjon! - löktem arrébb.

- Ya!!!! Te vagy Choi Eun Yoo? - tűnt fel még egy srác. Majd még egy. Mind suhancnak tűntek, olyanoknak akiktől félnem kellene. 

- Mi közöd hozzá? - mentem tovább. A következő amit érzékeltem, az az, hogy az út közepén fekszem és az orromban különös szúrás kezdődik. Mikor odakaptam, folyt a vér belőle.

- Mit képzelsz magadról? - rántott fel a földről az egyik srác, majd olyat lekevert az arcomra, hogy több métert csúsztam az aszfalton. Iszonyatosan fájt a hátam és az arcom, de valahogy...nem tudott érdekelni.

- Még mindig nem állsz ellen? - rúgott belém egy másik. Már szinte vért köptem, alig láttam valamit és úgy éreztem...meg fogok halni!

- Eun Yoo-ssi! - szólított valaki a nevemen, de nem bírtam rávenni magam, hogy felemeljem a fejem. Képtelen voltam. A fájdalom ami nem csak a szívemet, de mostanra már a testemet is körül ölelte...elvette a maradék erőmet is.

- Ya!!!! Eun Yoo-ah!!! - pofozgatott valaki finoman.

- Tűnj innen, te sznob kretén! - húzott be az egyik srác a "megmentőmnek". - Vagy téged is agyonverünk.

- Én verlek agyon titeket!!!

Nagy nehezen felültem és akkor megpillantottam Baekhyun-t, ahogy egyedül három srác ellen küzd. Sajnos...esélye sem volt ellenük. A három nagyobb darab pasas, több helyről ütötte Baekhyun testét, így képtelen volt kivédeni minden ütést, pláne ha azt vesszük, hogy Ő nem egy izmos srác.

- Hagyjátok! - próbáltam kiabálni, de egy hang sem jött ki a torkomon. Végig kellett néznem, ahogyan Baekhyun-t a földre küldik és addig rugdossák, míg ellenáll.

Próbáltam kiszedni a telefonomat a zsebemből, és szerencsére sikerült is kihívnom a rendőrséget, anélkül, hogy meghallották volna a támadóim.

- Skacok, jönnek a zsaruk, húzzunk el!!! - mondta az egyik.

- Még nem végeztünk! - intézte nekem szavait a pasas, mivel látta, hogy én józanabb vagyok.

- Baekhyun-ah!!! - vonszoltam magam oda, mozdulatlan testéhez. Már úgy zokogtam, hogy észre sem vettem. - Baekhyun-ah!!! Ébredj! - emeltem fel a fejét.

Szép arca tiszta folt volt, szája vérzett, szeme feldagadt és csupa mocsok lett. - Kérlek!!! - rimánkodtam.

- Kisasszony, be kell menniük a kórházba. Hívom a mentőket. - rázogatott valaki a sokkos állapotomból, de nem sikerült magamhoz térítenie letargikus állapotomból.

Egy fehér szobában ébredtem. Még este volt. Amint kinyitottam a szemem, rögtön Baekhyun összevert arca jelent meg szemeim előtt. Több sem kellett, letéptem magamról az infúziót és rohantam is a portára.

- Byun Baekhyun!!! Hol van Baekhyun-ah???? - kérdeztem hisztérikusan.

- Vissza kéne feküdnie, még nincs jól! - karolt át az egyik orvos.

- Nem! - vágtam vissza. - Hol van Baekhyun?

- Megmutatom. Szerencsére nincsen súlyosabb baja. - mondta nyugodtan az orvos. - Néhány zúzódás és egy törött ujj... rendbe fog jönni.

- Törött ujj? - nyeltem egy nagyot, majd rögtön követni kezdtem az orvost.

- Valami galibába keveredtek? Tett feljelentést?

- Megtámadtak minket. - nyögtem.

- Majd később megbeszéljük. Itt van a fiatal úr. - mutatott az ágyon fekvő Baekhyunra. - A barátja?

- Nem egészen. - suttogtam szomorúan.

- Mindegy, azt javaslom, hogy ne sokáig maradjon, pihennie kell és akkor hamarabb meggyógyul majd...

- Köszönöm. - léptem be a szobába, majd rögtön megragadtam Baekhyun begipszelt kezét és megsimogattam.

- Miért jöttél utánam, te idióta?! - szipogtam.

- Miért mentél el? - kérdezte rekedtes hangon, miközben szemeit résnyire kinyitotta.

- Ébren vagy? Jól vagy? Fáj valamid? - aggodalmaskodtam, de csak egy halovány mosolyt kaptam válaszul.

- Aranyos vagy, mikor aggódsz értem. - fogta meg ép kezével az enyémet. - Szeretném, ha mindig aggódnál értem...

- Baekhyun-ah...nagyon sajnálom...- rogytam össze ágya mellett. - Mindez nem történt volna meg, ha nem szököm el....

- Miért mentél el, köszönés nélkül?

- Sajnálom. - csak ennyit bírtam mondani, könnyeim patakokban folytak le, hófehér lepedőjére. Fejemet lehajtottam a hasa mellé és hangosan sírtam. Baekhyun elkezdte simogatni a fejem, hogy megnyugtasson.

- Legalább nem lett súlyosabb sérülésed... - mondta vidámabban. Hogy képes a kórházi ágyon fekve is örülni? Ezt sosem értettem. Nem értettem, hogyan képes ilyen lehetetlen helyzetekben is mosolyogni.

- Gyógyulj meg...kérlek! - néztem fel csillogó barna szemeibe, amelyek melegséget sugároztak.

- Ha itt maradsz és foghatom a kezed, akkor holnapra egészen biztos meggyógyulok... - pajkoskodott.

Megfogtam a kezét és elmosolyodtam.

- Itt maradok, most aludj!

- Gyere ide mellém. Kérlek... - mászott kissé nehézkesen arrébb. - Aúú.

- Vigyázz! - dobtam le a papucsomat, majd óvatosan befeküdtem mellé. Az én derekam is fájt, de kibírtam. Baekhyun testének melege elfeledtette velem a rossz dolgokat.

- Bocsáss meg, hogy nem tudtalak megvédeni. - húzott magához. - Későn értem oda... - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Te bocsáss meg, hogy miattam szenvedsz. - bújtam oda mellkasához. 

18.

18. fejezet

Édes csókja teljesen elvette az eszemet, hirtelen azon kaptam magam, hogy nyakába kapaszkodom és húzom magamhoz. Karjaival szorosan tartott, végül olyan közel voltunk egymáshoz, hogy alig volt olyan testrészünk, ami nem érintkezett volna, szinte faltuk egymást, nyelve bejárta szám minden egyes centiméterét. Különös módon egy kicsit sem éreztem magam zavarban, annyira beleéltem magam a csókba és Baekhyun finom illatába, hogy még azt sem hallottam először, hogy valaki köszörüli a torkát.

- Ya! - kiáltott fel valaki, de Baekhyun még akkor sem volt hajlandó elengedni. Tovább tartott a karjaiban, épp hogy csak egy kicsit húzódott el, hogy megnézhesse ki az.

Szája még így is centikre volt az enyémtől, szinte oda beszélt.

- Mi az?

- Ya! Itt van pár méterre a szoba! - mutogatott Chanyeol durcásan.

- Akkor jó éjszakát, haver! - villantott egy félmosolyt a barátjára Baekhyun, majd felém fordult és boldogan elmosolyodott. - Azt hiszem...tényleg be kéne mennünk. Libabőrös vagy... - nézett le karjaimra. Azt már nem tudta, hogy nem a hideg miatt lettem libabőrös, hanem az ő érintése és csókja van rám ilyen hatással.

- Mindegy. - legyintett egyet Chanyeol, bár már semelyikünk nem figyelt rá.

- Akkor...khm...jó éjt! - nyomtam egy szégyenlős puszit az arcára, és már mentem volna be a házba, de Baekhyun visszahúzott és megölelt.

- Szép álmokat, Eun Yoo-ah! - kuncogott a nyakamba, majd elengedett és nézte, ahogyan eltűnök a sötétben.

Bódultan sétáltam vissza a szobámba. Ha valaki megkérdezte volna tőlem akkor, hogy mi a nevem, nem biztos hogy a saját nevem csúszott volna ki a számon...

- Choi Eun Yoo-ssi! - szólt valaki, de én átnéztem rajta. - Elég udvariatlan dolog elmenni amellett aki szólt hozzád... - jegyezte meg szúrósan Kris.

Semmi kedvem nem volt most a képét nézni.

- Nem akarom, hogy elcseszd a kedvem, szóval jobb ha békén hagysz. - vágtam oda durván.

- Szemtelen vagy és neveletlen. Nem tudom, hogy Baekhyun mégis mit eszik rajtad...

- Na ez már több a soknál... - fordultam vele szembe. Amennyire jól nézett ki, annyira volt beképzelt. - Ide figyelj...nem elég, hogy a saját barátnőmet ellenem fordítod, még képes lennél a barátoddal is kicseszni?

- Szerintem csak jót teszek vele, ha megszabadítom tőled... - fintorgott.

- Miért utálsz ennyire? - fakadtam ki. - Mit ártottam neked? Miért akarsz mindenkit elvenni tőlem? - váltam hisztérikussá.

- Egyszerűen irritálsz. - vont vállat.

- Te is rohadtul irritálsz engem, még sem teszek keresztbe neked folyton... - Kris erős karjaival a falnak nyomott, majd arcát az én képembe nyomta. Nagyon meglepődtem, sőt...meg is rémültem a hirtelen agresszivitástól és erejétől.

- Azt ajánlom, hogy gyorsan takarodj el innen! Ha nem, Baekhyun fogja megfizetni az árát. - mondta komolyan.

- Nem tehetsz semmit. Ő a barátod! - kiáltottam a képébe.

- Hidd el...rám hallgatni fog! - nevetett cinikusan. - Én vagyok az egyetlen akire hallgat. Ha elmész, megkíméled saját magad a fájdalomtól. Jobb lenne ha Ő dobna téged?

- Gonosz vagy. - suttogtam. - Rossz ember.

- Majd meglátjuk, mikor Baekhyun híres énekes vagy üzletvezető lesz, te pedig egy közeli kis bárban dobálod a lábaidat a kiéhezett férfiaknak... - kezem akkorát csattant, szép arcán, hogy szinte az egész folyosó visszhangzott tőle.

- Ezek után azt ajánlom, hogy azon nyomban hagyd el ezt a helyet. Hívok egy taxit. - azzal elrugaszkodott a faltól és ingerülten elsétált.

- Miért fordul mindenki ellenem? Miért utálnak? - estem össze. - Mit tettem?

- Eun Yoo-ssi?! - tűnt fel Luhan a folyosón. - Mi a baj? - térdelt le elém. - Történt valami?

- Te miért nem utálsz engem? - néztem bele gyönyörű, őzike szemeibe.

- Hm? - kérdezte vissza aranyosan.

- Te sem kedvelsz? Te sem akarod, hogy Baekhyunnal együtt legyünk? Tényleg ...én csak egy olcsó nőcskének tűnök köztetek?

- Nos...az igaz, hogy eléggé mások a nézeteid és néha ingerült vagy, egy lányhoz képest, de...szerintem nincs különösebb baj veled. - mosolygott elbűvölően. - Ha Baekhyun szeret téged és ezt képes mindenki tudtára adni, akkor...nincs okod a félelemre...

- Kérlek...- szipogtam. - Mondd meg egy fél óra múlva Baekhyunnak, hogy majd otthon beszélünk, oké? - álltam fel.

- Hova mész? - kérdezte meglepetten.

- Haza kell mennem, anyukámnak szüksége van rám. - hazudtam.  - Kérlek, mondd meg. Jó éjt, Luhan-ssi! - meghajoltam, majd gyors léptekkel betértem a szobámba és összepakoltam a cuccaimat, majd halkan kisétáltam az épületből és beültem a taxiba.

- Sajnálom, Baekhyun-ah.... - sírtam némán az autóba.

- Hova lesz kisasszony? - kérdezte a taxis.

- Szöulba. - mondtam, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és lehunytam a szemeimet. "Az ének tánc nélkül is megállja a helyét." - néztem le a medálra. "Te nélkülem is el tudsz boldogulni..."

17.

17. fejezet

Valami késztetést éreztem, így nem tudtam visszamenni a partra. Helyette sunyin megbújtam a nyitott ajtó mellett és hallgatóztam. Nem volt szép tőlem, tudom, de...úgy éreztem nekem ott kell maradnom. 

- Ugye tudod, hogy miről szeretnék beszélni....? - kezdte komolyan Kris.

- Arról, hogy takarodjunk el mind a ketten? - vágott vissza ingerülten Yong Hye. Kris hangosan fújtatott egyet, majd megfogta a barátnőm kezét, amin mind a ketten meglepődtünk.

- Sajnálom. Nem szabadott volna így kiszúrnom veled, anno. Bocsáss meg! - kérlelte lágyan.

- Tessék? - ocsúdott fel Yong Hye.

- Nem szeretnéd újrakezdeni?

- Ez...ez most komoly? - hitetlenkedett.

- Nem muszáj, ha nem...

- Nem! Oké... Mármint ...miért? - lépett közelebb a magas fiúhoz.

- Csak szeretném újrakezdeni! Mondanom kell okot? - vált ismét szigorúvá Kris.

Nekem ez az egész nagyon gyanús....

Yong Hye megrázta a fejét, majd mosolyogva átölelte Krist. A fiú arckifejezése viszont nem enyhült meg, ugyanolyan mogorva maradt, mint volt, pedig épp most kért meg egy lányt, hogy legyen a barátnője.

- Viszont...lenne egy feltételem... - engedte el a fiú.

- Mi?

- Segíts eltűntetni Choi Eun Yoo-ssit Baekhyun mellől. - bökte ki határozottan.

- Tessék? - döbbentünk meg egyszerre a barátnőmmel. 

Miért akarja ezt Kris? Mi haszna származik neki abból, ha elhesseget Baekhyun mellől? Mi folyik itt?

- Miért akarod ezt? - kérdezte Yong Hye.

- Ő nem a mi világunkba való. Amióta megismerkedett Eun Yoo-ssival, azóta csak róla beszél és rossz hatással van rá. Nem törődik a kötelességeivel és...Eun Yoo-ssi egyszerűen...nem hozzá való. Ezt nem csak én mondom, hanem a többiek is. Ez az egy kérésem lenne. Megteszed, hogy segítesz? - simogatta meg Yong Hye arcát.

Te szemét!!!! - majdnem nekiindultam, mikor rájöttem, hogy kuss-ban kell maradnom. 

Aztán valami olyan dolog történt, amire nem számítottam, olyan mintha fejbe vágtak volna egy hatalmas serpenyővel. Yong Hye elmosolyodott és miközben bólintott Kris nyakába ugrott.

- Segítek! - felelte vidáman.

Ezt nem hiszem el!!!!!!!! - ámuldoztam. Noona!!!!! Hogy teheti ezt? - egy könnycsepp gördült le az arcomon, de durván le is töröltem, majd gyorsan elrohantam a part irányába.

- Oké.... - fújtattam hisztérikusan. - Nem adhatom jelét annak, hogy hallottam miről beszéltek. Álcáznom kell magam! Ha megtudja noona, hogy hallottam akkor már nyíltan fog cselekedni és akkor viszont búcsút mondhatok Baekhyunnak.

- Hát itt vagy Eun Yoo-ssi! - ugrott rá a hátamra Baekhyun. Olyan gyorsan próbáltam eltűntetni a könnyeimet, de csak azért is szemet szúrt neki. - Mi történt? - fordított maga felé. Arca aggódó volt, mégis...a szokásos csillogás ott fénylett a szemében, csak néztem gyönyörű arcát, szép, hosszú ujjait, amint letörli a maradék könnycseppet nedves arcomról és azon kezdtem el gondolkodni....talán mégis abba kéne ezt hagyni. Ő teljesen már világban él, játékos, ragadnak rá a csajok....miért éppen engem akar? Ha tényleg... beleszeretek, akkor szinte száz százalék, hogy nagyot fogok koppanni. 

- Velem van a baj? - szomorodott el, mint egy kisgyerek. Kénytelen voltam elmosolyodni, mert olyan édes volt.

- Nehm... - legyintettem, de azok a fránya könnyek csak azért is kibuktak, ismét.

Baekhyun nem szólt semmit, csak felemelte a fejét és karjait körém fonta, állát pedig a fejemen pihentetve ölelt magához. Olyan jól esett a támogatása, az illata kellemes volt, finom, mellkasa pedig megnyugvást sugallat, így pár perc múlva abba is hagytam a sírást.

- Gyere velem! - engedett el hirtelen, majd vigyorogva maga után kezdett el húzni.

A nyaraló melletti kőkerítés elé állított.

- Maradj itt, egy pillanat és jövök! - mondta izgatottan.

- Már le is telt. - cukkoltam, de bólintottam egyet.

Egy perc múlva már vissza is tért, majd megállt velem szemben és kölyökképével fürkészni kezdte az arcomat, úgy hogy nevetnem kellett.

- Mi? Mi az?

- Adni akarok neked valamit... - húzta a száját, de tisztán láttam rajta, hogy izgatott.

- Ah... - csak ennyi jött ki a torkomon, mikor megpillantottam a nyakláncot ami két ujján lógott. A medál két hangjegyből állt, mind a kettő ezüst volt és csak úgy csillogtak. - Én...

- Nézd... - mutatta meg jobban a medált. - Dance & Sing 4ever. - Te vagy a tánc és én az ének... gondolkodtam azon, hogy mit írassak rá, és ez volt az első gondolatom rólad. Nagyon tehetséges táncosnak tartalak. - pirult el. Istenem!!!! Hogy lehet valaki ennyire édes? - Viszont én jobb énekes vagyok! - vigyorgott pajkosan.

- Cöh....öntelt... - fintorogtam, de igazából mosolyogtam.

- Feltehetem? - kérdezte félénken.

- Ahha. - fordítottam hátat neki, majd felemeltem hosszú hajam és vártam, míg bekapcsolja a láncot. Mikor készen lett, maga felé fordított és elégedetten bólintott egyet.

- Tökéletes. Illik hozzád! - két tenyere még mindig a vállamon pihent, és mikor feleszmélt, gyorsan elkapta onnan. Vajon most miért lett ennyire tartózkodó?

- Nagyon köszönöm. Nem kellett volna... - néztem meg a medálokat ismét.

- Szívesen, és de....kellett. - mosolygott. - Akartam. Valami olyat, ami rám emlékeztet.

Mind a ketten szótlanul támaszkodtunk a kőkerítésnek, több percen keresztül nem szóltunk egymáshoz, így kissé kínos volt már a csend. Végül úgy döntöttem, hogy be kéne mennünk, mert már kezdett hűvös lenni.

- Szerintem menjünk be. - rugaszkodtam el a kerítéstől, majd még mielőtt bementem, megálltam Baekhyun előtt és egy ideig néztem szép, barna szemeibe. Ő meglepetten nézett rám, hogy most mégis min jár az eszem.

Végül közelebb léptem hozzá és már épp nyomtam volna egy cuppanós puszit az arcára, de ő elmozdította a fejét, így nem az arcára, hanem....ajjajjj!!!!

Puha, édes ajkai birtokba vették az enyémeket, úgy hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

16.

16. fejezet

- Yah, Baekhyun-ah! - rontott be a fürdőbe Chanyeol, ezzel megszakítva a meghitt pillanatot. - Oh... - mikor észrevette, hogy Baekhyun milyen közel van hozzám és én a hangja hallatára ellöktem kissé magamtól, gyanakvó arcot vágott, de pár másodperc múlva Baekhyunhoz fordult. - Luhan kiborította a bőröndödet. Szerintem jobb lesz, ha mész és nem hagyod, hogy a kocsik áthajtsanak a legújabb Kevin Klein ingeden... - kuncogott a magas srác.

- Yaaa!!! - kiáltott fel Baekhyun, majd felállt és kitrappolt a fürdőből, ezzel magunkra hagyva Chanyeol-al.

- Höh látod...? Mindennél fontosabbak neki ruhái.... - célozgatott, de én nem válaszoltam. Igaz, kicsit zavart, hogy szó nélkül kirohant, de jobbnak láttam nem ügyet csinálni belőle. 

- Szerintem öltözz, megyünk a strandra! - Chanyeol bevágta maga után az ajtót.

- Bunkó! - jegyeztem meg, majd én is elmentem, átöltözni.

- Bocsi, hogy elhúztam, de...muszáj volt. Mindenem kinn volt az úton. - mosolygott Baekhyun. - Remélem Chanyeol nem mondott semmi durvát. 

- Nem. - megráztam a fejem, majd leültem a napozóágyra. Azt reméltem, hogy el tudok majd aludni, hiszen az éjszaka folyamán nem igazán tudtam kipihenni magam. Viszont hirtelen valami hideget éreztem csupasz combomon.

- Ááááá! - visítottam fel. Baekhyun vizes, hideg tenyere érintette felhevült bőrömet, miközben hangosan nevetett és menekülni kezdett, amint meglátta, hogy felpattanok.

- Jól van Byun Baekhyun! - dobtam le a strandruhámat. - Te akartad!!! - majd utána eredtem. 

Szerencsére a többiek benn voltak a vízben, így nem láthatták a kis akciónkat. Baekhyun végig rohant a part mentén, majd mikor már eltávolodtunk a srácoktól, beletarolt a hullámzó tengerbe és bevárt.

- Ya!!! Ezt még visszakapod! - értem oda, majd rögtön lespricceltem a hideg vízzel. Neki közel sem esett olyan rosszul, mint nekem, ő csak nevetett és fröccsölt ezerrel.

- Gyere!!! - kacsintott pajkosan, majd mikor próbáltam belökni a vízbe, ő megragadta a vállaimat és egyszerűen, könnyedén beledöntött a vízbe. Az arcom még kilátszott, viszont a hajam tiszta víz lett. Ez még mind nem is lett volna baj, de Baekhyun olyan közel volt hozzám, hogy a hideg vizet is forrónak éreztem. Letérdelt a combom két oldalára, így teljesen satuba fogott a testével.

- Megint te vesztettél... - motyogta önfeledten, majd arcával egyre közeledni kezdett. Önkétlenül is lehunytam a szemem és vártam puha, meleg ajkaira. Már szinte éreztem az érintést az ajkaimon, de....még sem csókolt meg, és nem értettem, hogy miért....

- Szerintem ideje visszamennünk. - eltávolodott, majd zavartan kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. - Yong Hye-ssit nem láttam egy ideje. Pontosan azóta, hogy Kris-szel beszélt. Csak nem történt valami? - terelte el a témát. De tényleg!!! A legjobb barátnőmről elfeledkeztem.

- Basszus! - vágtam egyet a fejemre.

- Na! - simogatta meg az ütésem helyét. Arca olyan aranyos volt, hogy kénytelen voltam nem megmosolyogni a cselekedetét. - Menj, keresd meg! Nem gond!

- Biztos? - kérdeztem kutya-szemekkel.

- Találkozunk a vacsinál! - mondta mosolyogva, majd elgondolkodott egy kicsit és a következő pillanatban egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd el is szaladt, még reagálni sem tudtam.

Bódultan sétáltam vissza a nyaralóban, ahol Yong Hye egyedül ült az asztalnál és soju-t iszogatott.

- Héé! - kikaptam a kezéből és messze tőle, leraktam a pultra. - Mi történt? Bocsi, hogy elhúztam, csak azt hittem te is lenn fürdesz a strandon.... - magyarázkodtam.

- Rohadt nehéz ez. - mondta lassan.

- Mi történt, miután Baekhyunnal bejöttünk?

- Konkrétan ott álltunk kinn, még negyed óráig és egymást bámultuk. Azt hittem, hogy...mondd majd valami pozitívat, de...csak annyit tudott kinyögni, hogy "el kéne mennetek, ez nem a ti stílusotok." - utánozta kifigurázva Kris hangját.

- Szerintem meg hozzájuk nem illik ez a...."sétálok a tengerparton és mutogatom az izmaimat a csajoknak"-féle stílus... - fintorogtam. - Ne aggódj, Baekhyun és én megvédünk, ha valami durvát csinál Kris és a többiek... - noszogattam, hogy mosolyogjon egy kicsit.

- Chanyeol is tök bunkó, nem? Hogy elugrott előled, pedig simán felfoghatta volna az esésedet. Megverem azt a...

- Hagyjad noona. Nem éri meg. - legyintettem.

- Oh és...te és Baekhyun most...hogy álltok? - érdeklődött. Rögtön vörös lett az arcom, de legalább végre mosolyogni láttam. - Na...azt hiszem leesett! - kacagott.

Vele együtt nevettem, mikor valaki kinyitotta az ajtót.

- Yong Hye-ssi! Beszélhetnék veled? - jelent meg az ajtóban Kris. Mind a ketten elképedve néztük az óriás, szőke srácot, aki eddig csak bunkón tudott hozzánk szólni.

- Azt hiszem visszamegyek a partra. - súgtam oda Yong Hye-nek, majd kisurrantam Kris mellett az ajtón. - Vajon mi lesz kettőjükkel? - morfondíroztam.

15.

15. fejezet

- Hagyjuk. - fogta meg a kezem Baekhyun. - Van egy ötletem! - csillant fel a szeme, majd maga után kezdett húzni. 

- Ah...hova megyünk? - kérdeztem lihegve.

Nem szólt semmit, csak beültetett a vagonjába és elvitt....haza.

- Kedves tőled, hogy haza hoztál, de most el is mehetsz. - próbáltam minél előbb lerázni, mielőtt valami furcsa dolog kezd felötleni az agyában. - Ya!!! Miért szállsz ki? - kérdeztem ijedten. Csak nem...

- Szeretnék bemutatkozni anyukádnak. - jelentette ki vigyorogva.

- Azt már nem!!! Menj csak haza! Jó éjt! - löktem arrébb mellkasának támaszkodva, mire kissé kényes helyzetbe hoztam magunkat, vagyis leginkább magamat.

- Ne aggódj, kérdezni akarok tőle valami! A tervem megvalósításához viszont szükségem van az ő engedélyére is. - magyarázott.

- Miféle tervedhez? Yah! Byun Baekhyun! - kiabáltam utána, de már mindegy volt. Már belépett a házba.

- Jó napot ajumma! - hajolt meg udvariasan és tisztelettudóan az anyám előtt.

- Oh, ki vagy te, fiú? - kérdezte anyám meglepetten.

- Jó napot, a nevem Byun Baek Hyun. Choi Eun Yoo-ssi osztálytársa vagyok...és...barátja. - mosolygott elbűvölően Baekhyun.

- Mi? - tátottam el a szám. De ezzel nem voltam egyedül. Anyám enyhén sokkot kapott a hallottaktól.

- Ba..barátja? - kérdezett vissza dadogva. - OLYAN...barátja? Azt hittem már van egy... - nézett rám sunyin anya, így jeleztem neki, hogy hagyja abba. Túl sokat fecseg.

- Öhm...SeungYub-ssiról van szó? - fordult hátra Baekhyun kissé ingerülten, de vissza fogta magát. - Mindegy. - felelte elbűvölően Baekhyun. - A barátaimmal tervezünk egy hétvégi kiruccanást a tengerhez és szeretném, ha Eun Yoo-ssi velünk tartana. Meg tetszik engedni? - hajolt meg.

- Persze, menjen csak, de....vigyázz rá! - mosolygott anyám. Hát ez remek! Nagyon könnyen belement.

- És az én véleményem nem érdekel? - fontam össze mellkasom előtt a karjaimat, majd lábammal topogni kezdtem.

- Oh... - nézett rám Baekhyun. - Remélem eljössz. Holnap reggel jövök érted! Hétre legyél kész! Jó éjt! - borzolta össze a hajam, majd elköszönt anyámtól és kilépett az ajtón.

- Nagyon helyes barátod van, lányom. Csak kár, hogy nem említetted... - mutogatott. - Na...segítsek pakolni? - szerintem ő lelkesebb, mint én.

- Ez most komoly? Kibéreltél egy külön buszt? - ámuldoztam, mikor a kis busz leparkolt a házunk előtt. Végül is...vannak kilencen, plusz láttam néhány lányt is ugrálni a hátsó üléseken. Király! Mint egy osztály. - fintorogtam. Semmi kedvem nem volt Kai-hoz és Kris-hez sem... - Unni?!

Yong Hye lépett le a lépcsőről és egyenesen felém szaladt, majd megölelt.

- Eun Yoo-ssi!!! - mondta boldogan.

- Mit keresel itt?

- Baekhyun engem is meghívott. - felelte lelkesen. - Ez végre egy jó időpont, hogy meghódítsam Kris-t. nem gondolod? - nézett rá a buszban ülő, csendes Kris-re, aki zenét hallgatott és letojta a többieket, akik körülötte ugrándoztak.

- De. De...örülök, hogy itt vagy! - öleltem meg.

- Eun Yoo-ssi! - üdvözölt Baekhyun széles mosollyal. - Jó reggelt! - nem tehettem róla, de az tudat alatt vigyorogni kezdtem, a szívem pedig hevesebben kezdett el verni. Ezt csak Ő válthatta ki belőlem.

- Neked is. - nyögtem.

- Na srácok, indulunk! - karolt át Baekhyun, amitől összerezzentem és ezt sajnos észre is vette. - Minden rendben? - nézett le rám.

- Ahha. - néztem bele gyönyörű, csoki barna szemeibe. - Szeretem a csokit... - motyogtam.

- A csokit? He? - kuncogott Baekhyun. Basszus! Milyen ciki helyzetbe hoztam magam.

- Kapok majd? Csokit? - mentegettem a helyzetet.

- Persze. De most szállj fel.

Két óra alatt meg is érkeztünk a kitűzött helyre.

- Hol vagyunk?

- Még Koreában, azt hiszem... - állt fel mellettem Yong Hye.

- Kenyában. - vágta oda hozzánk Kai.

- Na ne mondd! - dugtam ki a nyelvem rá mérgemben. - Majom!

- Mit mondtál? - fordult vissza.

- Yah! Kai! Menjél már! - lökte előre Sehun.

- Még meg foglak fingatni ez alatt a két nap alatt, hidd el! - mondta ingerülten Kai.

- Alig várom! - húztam az agyát.

- Menjünk! - navigált Yong Hye.

Mikor már épp leléptem volna az utolsó lépcsőfokon, a lábam megcsúszott és egyszerűen... ledőltem a földre. Próbáltam megkapaszkodni valakibe, azt hiszem Chanyeol volt az, de ő arrébb húzódott, így teljes erővel csapódtam a földbe.

- Ahhh... - nyögtem fel, mire a Kilencesek felnevettek. Kai egyenesen nevetőgörcsöt kapott.

- Choi Eun Yoo!!! - szaladt oda hozzám Baekhyun és Yong Hye.

- Ez de béna! Hogy kaphatta meg az egyik főszerepet? Le fog gurulni a színpadról is. - röhögött Kai.

- Kai-ssi!! Kuss! - mordult fel Yong Hye, és már majdnem neki is indult, de egy kéz visszatartotta. Kris volt az. 

- Kai! Hagyjad abba! Légy szíves! - mordult fel Baekhyun. - Eun Yoo-ssi....jól vagy? Oh...vérzik a térded.

- Jól vagyok. - nyögtem, de igazából eléggé fájt a lábam és a kezem.

- A könyöködet is lehorzsoltad! - tapogatott végig. - Gyere, lefertőtlenítjük. - felsegített és otthagytuk a nevető bandát, és a farkasszemet-néző Yong Hye és Kris párost.

- Még meg se jöttünk, de te már összetöröd magad. - vette elő a ragtapaszt és a fertőtlenítő-eszközöket Baekhyun.

- Bocsánat. - hajtottam le a fejem. Tényleg sajnáltam, hogy bajt okozok neki. - Lehet nem kellett volna eljönnöm.

- Ne butáskodj! Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott rám kedvesen, amitől a vér az arcomba tódult.

- Eeeeeh mi történt? - nevetése elbűvölt, csak arra tudtam gondolni, hogy megcsókolom. Azon kaptam magam, hogy közelebb hajolok és nyomok egy puszit a feje búbjára, miközben ő leragtapaszozta a lábam. Akkor viszont felkapta a fejét és csodálkozva kezdte el fürkészni az arcomat.

Nem szólt semmit, csak nézett, egyenesen bele a szemembe.

14.

14. fejezet

SeungYub-bal elsétáltunk az egyik közeli parkba, hogy nyugodtan el tudja magyarázni a dolgokat. Bevallom ...kissé féltem, SeungMin eléggé különösen viselkedett.

- Mi ez az egész? - ültem le a padra én is.

- Nem tudom, hogy el kéne-e mondanom neked ezt... - fújtatott.

- Mondd! - bíztattam.

- De... ígérd meg! Nem fog megváltozni rólam a véleményed, bármit is mondok... - nézett a szemembe bűnbánóan.

- Mit tettél? Miért mondta azt a bátyád, hogy megölted az anyukátokat?

- Tudod...mindig is zűrős voltam. Mindig rossz társaságba kerültem. - kezdte. - Egyszer...pár haverommal sétáltunk az utcán és verekedésbe keveredtünk néhány fennhéjázó alakkal. Az egyik haverjukat annyira kiütöttem, hogy kórházba kellett vinni. Utána való nap, megfenyegettek, amit először nem vettem komolyan. Csak akkor esett le, hogy komolyan beszéltek, mikor megláttam az anyámat az előszoba közepén, halálra verve. - az emlékek hatására SeungYub könnyei eleredtek, amit szégyellt is. Ezért mellé ültem és átöleltem, de ő csak zokogott tovább.

- Nem a te hibád volt. - csitítgattam, bár úgy gondoltam tényleg tehet róla valamilyen szinten, de...nem Ő ölte meg az anyját.

- De. Ha nem is közvetlenül, de miattam halt meg.

- És a bátyád nem állt melléd, mi?

- Ő engem okol, amint hallhattad. - bújt oda hozzám. Melegség töltötte be a szívemet, mindenáron meg akartam vigasztalni, hiszen senki más nem lett volna képes erre. Nem volt senkije. - És megesküdött nekem...hogy bosszút áll valahogyan rajtam és azon a bagázson. Ezért, kérlek... - nézett fel rám könnyes tekintettel.

- Kerüld el! Félek, hogy te leszel a célpont.

- Én? - csodálkoztam. - Miért zaklatna engem emiatt? Semmi közöm hozzá! - Na jó, most már tényleg kezdtem betojni.

- Tudja, hogy kedvellek. - suttogta. - Ma nyílván valóvá tettem számára, ami nagy hiba volt...így utólag belegondolva. - Kérlek...ne engedd magadhoz közel, Ő...nem jó.

- Hogy utálhatjátok egymást ennyire? - kérdeztem.

- Megvan az okunk. Épp ezért...nem akarlak téged belekeverni ebbe. Megígéred?

- Khm...meg. - De...gondolod, hogy a bátyád erőszakhoz is merne folyamodni? - nyeltem egy nagyot.

- Simán. - felelte rögtön. - Azokat a pasasokat is úgy megveretette, hogy egy hónapig alig tudtak felkelni a börtönbe. Igazság szerint...SeungMin is odakerült volna, ha nem lett volna egy pénzes barátja, aki kiszabadította. Azután jöttem el ide. Amerikában születtem és ott is nőttem fel.

- Ez...elég sok így egyszerre.

- Tudom. Sajnálom, hogy belekeveredtél. - bújt oda ismét hozzám.

- Baekhyun-ah, az nem az a csaj, akivel találkozgatsz? - a vér megfagyott bennem, amint meghallottam az egyik Kilences hangját.

- D...de... - mikor felnéztem, Baekhyun és még hárman ott álltak és minket bámultak tátott szájjal, ahogy egymást öleljük. SeungYub felnézett és rögtön elengedett, majd elfordult a másik irányba, letörölni a könnyeit.

- Baekhyun-ssi... - álltam fel.

- Ya!! Mi akar ez lenni? - kiáltott ránk Kai.

- Hogy mersz mással ölelkezni, miközben az egyik Kilencessel randizol? - kérdezte Sehun, legalábbis azt hiszem így hívták.

- Ez... - kezdtem a magyarázkodást, de Baekhyun nem hallgatta végig, fogta magát és dühösen elsétált, a többi srácot otthagyva velünk.

- Ugye tudod, hogy most nagyon pipa?! - kuncogott Kai.

- Kuss! - rivalltam rá, majd SeungYub felé fordultam. - Ne haragudj, most...el kell mennem.

- Mit akarsz attól a sznob gyerektől?

- Mit mondtál, te rocker gec... - indult el felénk Kai.

- Álljatok le! - ordítottam fel. - Sunbae? Kérlek...menj el. Vigyázz hazafelé. Majd hívlak! - nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami igencsak meglepte, de nem izgatott. Most Baekhyun után kellett mennem. A Kilenceket lehagyva, követni kezdtem a fehérdzsekis srácot, akire azt hittem, hogy Baekhyun, de végül is kiderült, hogy nem Ő.

- A francba, elvesztettem! - mérgelődtem, mikor véletlen megpillantottam Baekhyun-t a buszmegállóban ülve, lehajtott fejjel. Gyorsan odaszaladtam és leültem mellé, mire meg is ijedt egy kicsit.

- Baekhyun-ssi. - motyogtam.

- Hagyj békén! - állt fel.

- Most mi a bajod? - követtem.

- Ide figyelj! - torpant meg, így véletlen belé is ütköztem. - Én egy Kilences vagyok. - emelte fel a hangját. - Nekem olyanokkal kéne lógnom, mint Kim Hee Jin-ssi vagy a hozzá hasonló gazdag, csinos lányokkal kéne randiznom, és fogalmam sincsen, hogy miért teperek utánad, hiszen nyílván való, hogy te csak jótékonykodásból lógsz velem, vagy mert muszáj, hogy ne közösítsenek ki. De mondok én valamit...

- Várjál! - gurultam be. - Azt mondod, hogy össze tehetem a két kezemet és hálás lehetek, hogy velem barátkozol és nem szarsz le, úgy mint a többi nagymenő?

- Igen. - vágta rá. - Vagyis...

- Hát tudod mit? Lógjál csak nyugodtan azokkal a lányokkal, azt hiszed engem érdekel?! - akadtam ki teljesen. Miért ilyen nehéz a pasikkal?

- Eun Yoo-ssi! - kapott utánam, majd erőteljesen magához rántott és megölelt. Először próbáltam küzdeni ellene, semmi kedvem nem volt most a mellkasán pihentetni a fejem, de végül feladtam a küzdelmet, Ő erősebbnek bizonyult. - Sajnálom. Én csak... nagyon rosszul esett, hogy vele láttalak, ölelkezni... - vallotta be, majd arcát a nyakamba temetve, hangosan szuszogott, hogy lenyugodjon.

- Sunbae a barátom. - suttogtam. - Ha ezt nem vagy képes elfogadni, akkor...

- De ugye tudod, hogy Ő nem csak a barátjának tekint?!

- Mi? - engedett el.

- Eun Yoo-ah...nem lehetsz ennyire vak. - mosolygott Baekhyun.

Vajon most miről beszél???....

13.

13. fejezet

- Micsodaaaaa? - akadt ki Yong Hye a vonal túlsó felén. - Te? Randiztál? Byun Baekhyunnal?

- Khm...nem randi volt, csak...csak egy találka... - próbáltam mentegetőzni.

- Ya! Találka, egyelő, randi. Hahó?! És? Milyen volt? - érdeklődött lelkesen.

- Most örülsz? Nem azt mondtad, hogy ne kezdjek ki a Kilencekkel? - értetlenkedtem.

- Igen...azt mondtam, de...randizni randizhatsz vele, csak...ne szeress belé. - halkult el. - Tudom milyen szar érzés, hidd el!

- Na jó, de Baekhyun közel nem olyan bunkó, mint Kris.

- Mindegy. A saját érdekedben...barátkozz mással is, például...például... - nem talált megfelelő személyt, amin kuncogni kezdtem.

- Háh! Látod? Kit ajánlanál legszívesebben?

- Biztos jön majd egy olyan srác, aki megfelelő lesz. Na de most mennem kell, öcsém piszkál. Jó éjszakát, és holnap a suliban találkozunk.

- Oké, szia!

Eléggé nyúzottan érkeztem meg a suliba. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, folyton Baekhyun járt az agyamban, még mikor a plafont bámultam, akkor is elém pofátlankodott.

- Áh...Byun Baekhyun...te istenverte átokfajzat... - ásítottam egy nagyot a folyosó közepén.

- Láttam a bugyidat. Rózsaszín, csipke? - jött felém Seung Yub vigyorogva.

- Ha-ha! Sunbae? Hova mész? - kérdeztem.

- Mára kértem kilépőt. - lengette meg előttem a pici lapot. - A bátyám ma jön haza, Amerikából, így...elé kell mennem. Kiskora óta nem volt Koreában.

- Van bátyád? Nem is tudtam...mennyi idős? - érdeklődtem.

- Két évvel idősebb nálam. Igazából.. nem tartjuk a kapcsolatot... - felelte unottan. Ahogy leszűrtem ...nem igazán bánta a dolgot, tényleg nem lehet túl jó a kapcsolatuk, ha ilyen közömbösen beszél a rég nem látott testvéréről.

- Oh, becsöngettek. Suli után, ha nincs dolgotok, bemutathatnád! - kapcsoltam vadászó pozícióba. Ki tudja? SeungYub-ból kiindulva, a bátya sem lehet csúnya...

- Hidd el nekem...nem akarod megismerni! - fintorgott, majd intett és elment. Én csak vállat vontam és besétáltam a terembe.

- Báty? Te jó ég, belőle egy is sok... - rúzsozta magát a mosdóban Yong Hye.

- Ne legyél gonosz, unni! Sunbae tök jó fej, jó barát. Oké, eléggé zűrös, de attól függetlenül..kiáll a barátaiért. - okítottam. - Miért nem bírod?

- Nagyképű! - vetette oda rögtön.

- Csak vicces. 

- Ya! Szerinted...menjek ma oda Krishez? - bújt a képembe lelkesen.

- Öhm... nem is tudom... - morfondíroztam. - Mit mondanál neki?

- Szerintem...valami semleges dolgot. Aztán...ott hagynám. 

- Igen? - vártam a folytatást, de az nem jött. - És annak mi értelme?

- Várd ki a végét. Ma bevetem magam! - igazította meg a ruháját, majd megpuszilt és kirohant a mosdóból.

- Úgy látszik sok mindent nem tudok még a pasizós technikákról...

Épp hazafelé tartottam, fülemen a kedven fülhallgatómmal és a kedvenc számom üvöltött a hangszórókból, mikor észrevettem az úton SeungYub-ot, egy magasabb pasival.

- Biztosan a bátyja! - kikapcsoltam a zenét, majd közelebb mentem és követtem őket.

- Állj már meg! - kiabált az idősebbik SeungYub-nak, de az nem lassított.

Egy bokorban bújtam meg, mert láttam, hogy itt hosszabb beszélgetés fog következni.

- Szállj le rólam! - rivallt rá a fiatalabbik.

- Hogy mersze egyáltalán itt élni, nyugalomban, mintha semmi nem történt volna? - ordított a bátyja. - Azok után, hogy megölted őt, nem furdal a lelkiismeret? - Micsoda? - kaptam a szám elé a kezem.

- Nem ÉN öltem meg! - indult a bátyjának SeungYub.

Úgy gondoltam itt az ideje előbújni, mielőtt eldurvul a helyzet.

- Hát ezért jöttél vissza? Hogy behajtsad rajtam? - kérdezte SeungYub.

- Meg fogsz még fizetni a bűnödért! - szűrte fogai között.

- Nem ÉN voltam.

- De TE voltál az oka! És ezt nem tagadhatod!!! - ragadtam meg Seung Yub kabátját.

- Sunbae? - cincogtam az idősebbik háta mögött. - Mi folyik itt?

- Ah... - szipogott Seung Yub. Csak nem sírt? - Eun Yoo-ssi! Semmi. - lökte el magát a bátyjától. - Eressz!

- Ő a bátyád? - kérdeztem kedvesen, hogy elvonjam a figyelmüket az előbbi, szörnyű témáról.

- Igen, Lee Seung Min vagyok. - nyújtotta barátságosan a kezét. Az arca helyes volt, férfias és kedves mosoly ült ki az arcára. Szinte olyan volt, mint SeungYub, csak ...férfiasabb és... idősebb.

- Hagyjad! - választotta szét a kezünket SeungYub. - Eun Yoo-ssi... hazakísérjelek? - vette semmibe a testvérét.

- Ya! - szólt rá. - Miért vagy ilyen udvariatlan egy lánnyal?

- Semmi baj. - mosolyogtam az idősebbikre, aki viszonozta ezt a gesztust.

SeungYub hirtelen hátat fordított nekem és a testvére szemébe nézett.

- Őt hagyd ki ebből! - mondta fenyegetőzően. - Ha bármit is forgatsz a fejedben, azonnal vesd el. Ő nem lehet! Bármi, bárki, csak Ő nem!

- Sunbae? - értetlenkedtem. Miről van szó? 

SeungMin cinikusan elmosolyodott, majd még közelebb ment az öccséhez.

- Nem is rossz gondolat, öcsém. Jó ötletet adtál. - azzal még egyszer rám mosolygott és elsétált az ellenkező irányba.

- Mi volt ez, sunbae? - kértem számon. Sok mesélnivalója lesz...