19.

19. fejezet

Egész visszaúton sírtam. 

A taxisofőr már megkínált zsebkendővel, de én nem fogadtam el, hagytam hogy a könnyek eláztassák arcomat.

- Biztos, hogy minden rendben lesz magával kisasszony? - kérdezte az öreg. - Ne vigyem egyenesen a házához?

- Minden rendben, köszönöm ajussi! Viszlát! - azzal becsuktam az ajtót és elkezdtem sétálni a városban. Az emberek ide-oda lökdöstek, de meglepő módon jól esett sodródni az árral. 

- Nézzen már! - rivallt rám valaki, de nem érdekelt.

Végül valahogy eljutottam az utcánk sarkára. Nagyon sötét volt, normális állapotban félnék, egy ilyen helyen, de most valahogy magasról tettem a félelemre. Csak azon tudott járni az eszem, hogy mit fog majd szólni Baekhyun, ha megtudja....nem lehetek vele többet...

- Hééééj! - állt elém egy idegen alak.

- Mit akar? Takarodjon! - löktem arrébb.

- Ya!!!! Te vagy Choi Eun Yoo? - tűnt fel még egy srác. Majd még egy. Mind suhancnak tűntek, olyanoknak akiktől félnem kellene. 

- Mi közöd hozzá? - mentem tovább. A következő amit érzékeltem, az az, hogy az út közepén fekszem és az orromban különös szúrás kezdődik. Mikor odakaptam, folyt a vér belőle.

- Mit képzelsz magadról? - rántott fel a földről az egyik srác, majd olyat lekevert az arcomra, hogy több métert csúsztam az aszfalton. Iszonyatosan fájt a hátam és az arcom, de valahogy...nem tudott érdekelni.

- Még mindig nem állsz ellen? - rúgott belém egy másik. Már szinte vért köptem, alig láttam valamit és úgy éreztem...meg fogok halni!

- Eun Yoo-ssi! - szólított valaki a nevemen, de nem bírtam rávenni magam, hogy felemeljem a fejem. Képtelen voltam. A fájdalom ami nem csak a szívemet, de mostanra már a testemet is körül ölelte...elvette a maradék erőmet is.

- Ya!!!! Eun Yoo-ah!!! - pofozgatott valaki finoman.

- Tűnj innen, te sznob kretén! - húzott be az egyik srác a "megmentőmnek". - Vagy téged is agyonverünk.

- Én verlek agyon titeket!!!

Nagy nehezen felültem és akkor megpillantottam Baekhyun-t, ahogy egyedül három srác ellen küzd. Sajnos...esélye sem volt ellenük. A három nagyobb darab pasas, több helyről ütötte Baekhyun testét, így képtelen volt kivédeni minden ütést, pláne ha azt vesszük, hogy Ő nem egy izmos srác.

- Hagyjátok! - próbáltam kiabálni, de egy hang sem jött ki a torkomon. Végig kellett néznem, ahogyan Baekhyun-t a földre küldik és addig rugdossák, míg ellenáll.

Próbáltam kiszedni a telefonomat a zsebemből, és szerencsére sikerült is kihívnom a rendőrséget, anélkül, hogy meghallották volna a támadóim.

- Skacok, jönnek a zsaruk, húzzunk el!!! - mondta az egyik.

- Még nem végeztünk! - intézte nekem szavait a pasas, mivel látta, hogy én józanabb vagyok.

- Baekhyun-ah!!! - vonszoltam magam oda, mozdulatlan testéhez. Már úgy zokogtam, hogy észre sem vettem. - Baekhyun-ah!!! Ébredj! - emeltem fel a fejét.

Szép arca tiszta folt volt, szája vérzett, szeme feldagadt és csupa mocsok lett. - Kérlek!!! - rimánkodtam.

- Kisasszony, be kell menniük a kórházba. Hívom a mentőket. - rázogatott valaki a sokkos állapotomból, de nem sikerült magamhoz térítenie letargikus állapotomból.

Egy fehér szobában ébredtem. Még este volt. Amint kinyitottam a szemem, rögtön Baekhyun összevert arca jelent meg szemeim előtt. Több sem kellett, letéptem magamról az infúziót és rohantam is a portára.

- Byun Baekhyun!!! Hol van Baekhyun-ah???? - kérdeztem hisztérikusan.

- Vissza kéne feküdnie, még nincs jól! - karolt át az egyik orvos.

- Nem! - vágtam vissza. - Hol van Baekhyun?

- Megmutatom. Szerencsére nincsen súlyosabb baja. - mondta nyugodtan az orvos. - Néhány zúzódás és egy törött ujj... rendbe fog jönni.

- Törött ujj? - nyeltem egy nagyot, majd rögtön követni kezdtem az orvost.

- Valami galibába keveredtek? Tett feljelentést?

- Megtámadtak minket. - nyögtem.

- Majd később megbeszéljük. Itt van a fiatal úr. - mutatott az ágyon fekvő Baekhyunra. - A barátja?

- Nem egészen. - suttogtam szomorúan.

- Mindegy, azt javaslom, hogy ne sokáig maradjon, pihennie kell és akkor hamarabb meggyógyul majd...

- Köszönöm. - léptem be a szobába, majd rögtön megragadtam Baekhyun begipszelt kezét és megsimogattam.

- Miért jöttél utánam, te idióta?! - szipogtam.

- Miért mentél el? - kérdezte rekedtes hangon, miközben szemeit résnyire kinyitotta.

- Ébren vagy? Jól vagy? Fáj valamid? - aggodalmaskodtam, de csak egy halovány mosolyt kaptam válaszul.

- Aranyos vagy, mikor aggódsz értem. - fogta meg ép kezével az enyémet. - Szeretném, ha mindig aggódnál értem...

- Baekhyun-ah...nagyon sajnálom...- rogytam össze ágya mellett. - Mindez nem történt volna meg, ha nem szököm el....

- Miért mentél el, köszönés nélkül?

- Sajnálom. - csak ennyit bírtam mondani, könnyeim patakokban folytak le, hófehér lepedőjére. Fejemet lehajtottam a hasa mellé és hangosan sírtam. Baekhyun elkezdte simogatni a fejem, hogy megnyugtasson.

- Legalább nem lett súlyosabb sérülésed... - mondta vidámabban. Hogy képes a kórházi ágyon fekve is örülni? Ezt sosem értettem. Nem értettem, hogyan képes ilyen lehetetlen helyzetekben is mosolyogni.

- Gyógyulj meg...kérlek! - néztem fel csillogó barna szemeibe, amelyek melegséget sugároztak.

- Ha itt maradsz és foghatom a kezed, akkor holnapra egészen biztos meggyógyulok... - pajkoskodott.

Megfogtam a kezét és elmosolyodtam.

- Itt maradok, most aludj!

- Gyere ide mellém. Kérlek... - mászott kissé nehézkesen arrébb. - Aúú.

- Vigyázz! - dobtam le a papucsomat, majd óvatosan befeküdtem mellé. Az én derekam is fájt, de kibírtam. Baekhyun testének melege elfeledtette velem a rossz dolgokat.

- Bocsáss meg, hogy nem tudtalak megvédeni. - húzott magához. - Későn értem oda... - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Te bocsáss meg, hogy miattam szenvedsz. - bújtam oda mellkasához. 

18.

18. fejezet

Édes csókja teljesen elvette az eszemet, hirtelen azon kaptam magam, hogy nyakába kapaszkodom és húzom magamhoz. Karjaival szorosan tartott, végül olyan közel voltunk egymáshoz, hogy alig volt olyan testrészünk, ami nem érintkezett volna, szinte faltuk egymást, nyelve bejárta szám minden egyes centiméterét. Különös módon egy kicsit sem éreztem magam zavarban, annyira beleéltem magam a csókba és Baekhyun finom illatába, hogy még azt sem hallottam először, hogy valaki köszörüli a torkát.

- Ya! - kiáltott fel valaki, de Baekhyun még akkor sem volt hajlandó elengedni. Tovább tartott a karjaiban, épp hogy csak egy kicsit húzódott el, hogy megnézhesse ki az.

Szája még így is centikre volt az enyémtől, szinte oda beszélt.

- Mi az?

- Ya! Itt van pár méterre a szoba! - mutogatott Chanyeol durcásan.

- Akkor jó éjszakát, haver! - villantott egy félmosolyt a barátjára Baekhyun, majd felém fordult és boldogan elmosolyodott. - Azt hiszem...tényleg be kéne mennünk. Libabőrös vagy... - nézett le karjaimra. Azt már nem tudta, hogy nem a hideg miatt lettem libabőrös, hanem az ő érintése és csókja van rám ilyen hatással.

- Mindegy. - legyintett egyet Chanyeol, bár már semelyikünk nem figyelt rá.

- Akkor...khm...jó éjt! - nyomtam egy szégyenlős puszit az arcára, és már mentem volna be a házba, de Baekhyun visszahúzott és megölelt.

- Szép álmokat, Eun Yoo-ah! - kuncogott a nyakamba, majd elengedett és nézte, ahogyan eltűnök a sötétben.

Bódultan sétáltam vissza a szobámba. Ha valaki megkérdezte volna tőlem akkor, hogy mi a nevem, nem biztos hogy a saját nevem csúszott volna ki a számon...

- Choi Eun Yoo-ssi! - szólt valaki, de én átnéztem rajta. - Elég udvariatlan dolog elmenni amellett aki szólt hozzád... - jegyezte meg szúrósan Kris.

Semmi kedvem nem volt most a képét nézni.

- Nem akarom, hogy elcseszd a kedvem, szóval jobb ha békén hagysz. - vágtam oda durván.

- Szemtelen vagy és neveletlen. Nem tudom, hogy Baekhyun mégis mit eszik rajtad...

- Na ez már több a soknál... - fordultam vele szembe. Amennyire jól nézett ki, annyira volt beképzelt. - Ide figyelj...nem elég, hogy a saját barátnőmet ellenem fordítod, még képes lennél a barátoddal is kicseszni?

- Szerintem csak jót teszek vele, ha megszabadítom tőled... - fintorgott.

- Miért utálsz ennyire? - fakadtam ki. - Mit ártottam neked? Miért akarsz mindenkit elvenni tőlem? - váltam hisztérikussá.

- Egyszerűen irritálsz. - vont vállat.

- Te is rohadtul irritálsz engem, még sem teszek keresztbe neked folyton... - Kris erős karjaival a falnak nyomott, majd arcát az én képembe nyomta. Nagyon meglepődtem, sőt...meg is rémültem a hirtelen agresszivitástól és erejétől.

- Azt ajánlom, hogy gyorsan takarodj el innen! Ha nem, Baekhyun fogja megfizetni az árát. - mondta komolyan.

- Nem tehetsz semmit. Ő a barátod! - kiáltottam a képébe.

- Hidd el...rám hallgatni fog! - nevetett cinikusan. - Én vagyok az egyetlen akire hallgat. Ha elmész, megkíméled saját magad a fájdalomtól. Jobb lenne ha Ő dobna téged?

- Gonosz vagy. - suttogtam. - Rossz ember.

- Majd meglátjuk, mikor Baekhyun híres énekes vagy üzletvezető lesz, te pedig egy közeli kis bárban dobálod a lábaidat a kiéhezett férfiaknak... - kezem akkorát csattant, szép arcán, hogy szinte az egész folyosó visszhangzott tőle.

- Ezek után azt ajánlom, hogy azon nyomban hagyd el ezt a helyet. Hívok egy taxit. - azzal elrugaszkodott a faltól és ingerülten elsétált.

- Miért fordul mindenki ellenem? Miért utálnak? - estem össze. - Mit tettem?

- Eun Yoo-ssi?! - tűnt fel Luhan a folyosón. - Mi a baj? - térdelt le elém. - Történt valami?

- Te miért nem utálsz engem? - néztem bele gyönyörű, őzike szemeibe.

- Hm? - kérdezte vissza aranyosan.

- Te sem kedvelsz? Te sem akarod, hogy Baekhyunnal együtt legyünk? Tényleg ...én csak egy olcsó nőcskének tűnök köztetek?

- Nos...az igaz, hogy eléggé mások a nézeteid és néha ingerült vagy, egy lányhoz képest, de...szerintem nincs különösebb baj veled. - mosolygott elbűvölően. - Ha Baekhyun szeret téged és ezt képes mindenki tudtára adni, akkor...nincs okod a félelemre...

- Kérlek...- szipogtam. - Mondd meg egy fél óra múlva Baekhyunnak, hogy majd otthon beszélünk, oké? - álltam fel.

- Hova mész? - kérdezte meglepetten.

- Haza kell mennem, anyukámnak szüksége van rám. - hazudtam.  - Kérlek, mondd meg. Jó éjt, Luhan-ssi! - meghajoltam, majd gyors léptekkel betértem a szobámba és összepakoltam a cuccaimat, majd halkan kisétáltam az épületből és beültem a taxiba.

- Sajnálom, Baekhyun-ah.... - sírtam némán az autóba.

- Hova lesz kisasszony? - kérdezte a taxis.

- Szöulba. - mondtam, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és lehunytam a szemeimet. "Az ének tánc nélkül is megállja a helyét." - néztem le a medálra. "Te nélkülem is el tudsz boldogulni..."

17.

17. fejezet

Valami késztetést éreztem, így nem tudtam visszamenni a partra. Helyette sunyin megbújtam a nyitott ajtó mellett és hallgatóztam. Nem volt szép tőlem, tudom, de...úgy éreztem nekem ott kell maradnom. 

- Ugye tudod, hogy miről szeretnék beszélni....? - kezdte komolyan Kris.

- Arról, hogy takarodjunk el mind a ketten? - vágott vissza ingerülten Yong Hye. Kris hangosan fújtatott egyet, majd megfogta a barátnőm kezét, amin mind a ketten meglepődtünk.

- Sajnálom. Nem szabadott volna így kiszúrnom veled, anno. Bocsáss meg! - kérlelte lágyan.

- Tessék? - ocsúdott fel Yong Hye.

- Nem szeretnéd újrakezdeni?

- Ez...ez most komoly? - hitetlenkedett.

- Nem muszáj, ha nem...

- Nem! Oké... Mármint ...miért? - lépett közelebb a magas fiúhoz.

- Csak szeretném újrakezdeni! Mondanom kell okot? - vált ismét szigorúvá Kris.

Nekem ez az egész nagyon gyanús....

Yong Hye megrázta a fejét, majd mosolyogva átölelte Krist. A fiú arckifejezése viszont nem enyhült meg, ugyanolyan mogorva maradt, mint volt, pedig épp most kért meg egy lányt, hogy legyen a barátnője.

- Viszont...lenne egy feltételem... - engedte el a fiú.

- Mi?

- Segíts eltűntetni Choi Eun Yoo-ssit Baekhyun mellől. - bökte ki határozottan.

- Tessék? - döbbentünk meg egyszerre a barátnőmmel. 

Miért akarja ezt Kris? Mi haszna származik neki abból, ha elhesseget Baekhyun mellől? Mi folyik itt?

- Miért akarod ezt? - kérdezte Yong Hye.

- Ő nem a mi világunkba való. Amióta megismerkedett Eun Yoo-ssival, azóta csak róla beszél és rossz hatással van rá. Nem törődik a kötelességeivel és...Eun Yoo-ssi egyszerűen...nem hozzá való. Ezt nem csak én mondom, hanem a többiek is. Ez az egy kérésem lenne. Megteszed, hogy segítesz? - simogatta meg Yong Hye arcát.

Te szemét!!!! - majdnem nekiindultam, mikor rájöttem, hogy kuss-ban kell maradnom. 

Aztán valami olyan dolog történt, amire nem számítottam, olyan mintha fejbe vágtak volna egy hatalmas serpenyővel. Yong Hye elmosolyodott és miközben bólintott Kris nyakába ugrott.

- Segítek! - felelte vidáman.

Ezt nem hiszem el!!!!!!!! - ámuldoztam. Noona!!!!! Hogy teheti ezt? - egy könnycsepp gördült le az arcomon, de durván le is töröltem, majd gyorsan elrohantam a part irányába.

- Oké.... - fújtattam hisztérikusan. - Nem adhatom jelét annak, hogy hallottam miről beszéltek. Álcáznom kell magam! Ha megtudja noona, hogy hallottam akkor már nyíltan fog cselekedni és akkor viszont búcsút mondhatok Baekhyunnak.

- Hát itt vagy Eun Yoo-ssi! - ugrott rá a hátamra Baekhyun. Olyan gyorsan próbáltam eltűntetni a könnyeimet, de csak azért is szemet szúrt neki. - Mi történt? - fordított maga felé. Arca aggódó volt, mégis...a szokásos csillogás ott fénylett a szemében, csak néztem gyönyörű arcát, szép, hosszú ujjait, amint letörli a maradék könnycseppet nedves arcomról és azon kezdtem el gondolkodni....talán mégis abba kéne ezt hagyni. Ő teljesen már világban él, játékos, ragadnak rá a csajok....miért éppen engem akar? Ha tényleg... beleszeretek, akkor szinte száz százalék, hogy nagyot fogok koppanni. 

- Velem van a baj? - szomorodott el, mint egy kisgyerek. Kénytelen voltam elmosolyodni, mert olyan édes volt.

- Nehm... - legyintettem, de azok a fránya könnyek csak azért is kibuktak, ismét.

Baekhyun nem szólt semmit, csak felemelte a fejét és karjait körém fonta, állát pedig a fejemen pihentetve ölelt magához. Olyan jól esett a támogatása, az illata kellemes volt, finom, mellkasa pedig megnyugvást sugallat, így pár perc múlva abba is hagytam a sírást.

- Gyere velem! - engedett el hirtelen, majd vigyorogva maga után kezdett el húzni.

A nyaraló melletti kőkerítés elé állított.

- Maradj itt, egy pillanat és jövök! - mondta izgatottan.

- Már le is telt. - cukkoltam, de bólintottam egyet.

Egy perc múlva már vissza is tért, majd megállt velem szemben és kölyökképével fürkészni kezdte az arcomat, úgy hogy nevetnem kellett.

- Mi? Mi az?

- Adni akarok neked valamit... - húzta a száját, de tisztán láttam rajta, hogy izgatott.

- Ah... - csak ennyi jött ki a torkomon, mikor megpillantottam a nyakláncot ami két ujján lógott. A medál két hangjegyből állt, mind a kettő ezüst volt és csak úgy csillogtak. - Én...

- Nézd... - mutatta meg jobban a medált. - Dance & Sing 4ever. - Te vagy a tánc és én az ének... gondolkodtam azon, hogy mit írassak rá, és ez volt az első gondolatom rólad. Nagyon tehetséges táncosnak tartalak. - pirult el. Istenem!!!! Hogy lehet valaki ennyire édes? - Viszont én jobb énekes vagyok! - vigyorgott pajkosan.

- Cöh....öntelt... - fintorogtam, de igazából mosolyogtam.

- Feltehetem? - kérdezte félénken.

- Ahha. - fordítottam hátat neki, majd felemeltem hosszú hajam és vártam, míg bekapcsolja a láncot. Mikor készen lett, maga felé fordított és elégedetten bólintott egyet.

- Tökéletes. Illik hozzád! - két tenyere még mindig a vállamon pihent, és mikor feleszmélt, gyorsan elkapta onnan. Vajon most miért lett ennyire tartózkodó?

- Nagyon köszönöm. Nem kellett volna... - néztem meg a medálokat ismét.

- Szívesen, és de....kellett. - mosolygott. - Akartam. Valami olyat, ami rám emlékeztet.

Mind a ketten szótlanul támaszkodtunk a kőkerítésnek, több percen keresztül nem szóltunk egymáshoz, így kissé kínos volt már a csend. Végül úgy döntöttem, hogy be kéne mennünk, mert már kezdett hűvös lenni.

- Szerintem menjünk be. - rugaszkodtam el a kerítéstől, majd még mielőtt bementem, megálltam Baekhyun előtt és egy ideig néztem szép, barna szemeibe. Ő meglepetten nézett rám, hogy most mégis min jár az eszem.

Végül közelebb léptem hozzá és már épp nyomtam volna egy cuppanós puszit az arcára, de ő elmozdította a fejét, így nem az arcára, hanem....ajjajjj!!!!

Puha, édes ajkai birtokba vették az enyémeket, úgy hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

16.

16. fejezet

- Yah, Baekhyun-ah! - rontott be a fürdőbe Chanyeol, ezzel megszakítva a meghitt pillanatot. - Oh... - mikor észrevette, hogy Baekhyun milyen közel van hozzám és én a hangja hallatára ellöktem kissé magamtól, gyanakvó arcot vágott, de pár másodperc múlva Baekhyunhoz fordult. - Luhan kiborította a bőröndödet. Szerintem jobb lesz, ha mész és nem hagyod, hogy a kocsik áthajtsanak a legújabb Kevin Klein ingeden... - kuncogott a magas srác.

- Yaaa!!! - kiáltott fel Baekhyun, majd felállt és kitrappolt a fürdőből, ezzel magunkra hagyva Chanyeol-al.

- Höh látod...? Mindennél fontosabbak neki ruhái.... - célozgatott, de én nem válaszoltam. Igaz, kicsit zavart, hogy szó nélkül kirohant, de jobbnak láttam nem ügyet csinálni belőle. 

- Szerintem öltözz, megyünk a strandra! - Chanyeol bevágta maga után az ajtót.

- Bunkó! - jegyeztem meg, majd én is elmentem, átöltözni.

- Bocsi, hogy elhúztam, de...muszáj volt. Mindenem kinn volt az úton. - mosolygott Baekhyun. - Remélem Chanyeol nem mondott semmi durvát. 

- Nem. - megráztam a fejem, majd leültem a napozóágyra. Azt reméltem, hogy el tudok majd aludni, hiszen az éjszaka folyamán nem igazán tudtam kipihenni magam. Viszont hirtelen valami hideget éreztem csupasz combomon.

- Ááááá! - visítottam fel. Baekhyun vizes, hideg tenyere érintette felhevült bőrömet, miközben hangosan nevetett és menekülni kezdett, amint meglátta, hogy felpattanok.

- Jól van Byun Baekhyun! - dobtam le a strandruhámat. - Te akartad!!! - majd utána eredtem. 

Szerencsére a többiek benn voltak a vízben, így nem láthatták a kis akciónkat. Baekhyun végig rohant a part mentén, majd mikor már eltávolodtunk a srácoktól, beletarolt a hullámzó tengerbe és bevárt.

- Ya!!! Ezt még visszakapod! - értem oda, majd rögtön lespricceltem a hideg vízzel. Neki közel sem esett olyan rosszul, mint nekem, ő csak nevetett és fröccsölt ezerrel.

- Gyere!!! - kacsintott pajkosan, majd mikor próbáltam belökni a vízbe, ő megragadta a vállaimat és egyszerűen, könnyedén beledöntött a vízbe. Az arcom még kilátszott, viszont a hajam tiszta víz lett. Ez még mind nem is lett volna baj, de Baekhyun olyan közel volt hozzám, hogy a hideg vizet is forrónak éreztem. Letérdelt a combom két oldalára, így teljesen satuba fogott a testével.

- Megint te vesztettél... - motyogta önfeledten, majd arcával egyre közeledni kezdett. Önkétlenül is lehunytam a szemem és vártam puha, meleg ajkaira. Már szinte éreztem az érintést az ajkaimon, de....még sem csókolt meg, és nem értettem, hogy miért....

- Szerintem ideje visszamennünk. - eltávolodott, majd zavartan kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. - Yong Hye-ssit nem láttam egy ideje. Pontosan azóta, hogy Kris-szel beszélt. Csak nem történt valami? - terelte el a témát. De tényleg!!! A legjobb barátnőmről elfeledkeztem.

- Basszus! - vágtam egyet a fejemre.

- Na! - simogatta meg az ütésem helyét. Arca olyan aranyos volt, hogy kénytelen voltam nem megmosolyogni a cselekedetét. - Menj, keresd meg! Nem gond!

- Biztos? - kérdeztem kutya-szemekkel.

- Találkozunk a vacsinál! - mondta mosolyogva, majd elgondolkodott egy kicsit és a következő pillanatban egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd el is szaladt, még reagálni sem tudtam.

Bódultan sétáltam vissza a nyaralóban, ahol Yong Hye egyedül ült az asztalnál és soju-t iszogatott.

- Héé! - kikaptam a kezéből és messze tőle, leraktam a pultra. - Mi történt? Bocsi, hogy elhúztam, csak azt hittem te is lenn fürdesz a strandon.... - magyarázkodtam.

- Rohadt nehéz ez. - mondta lassan.

- Mi történt, miután Baekhyunnal bejöttünk?

- Konkrétan ott álltunk kinn, még negyed óráig és egymást bámultuk. Azt hittem, hogy...mondd majd valami pozitívat, de...csak annyit tudott kinyögni, hogy "el kéne mennetek, ez nem a ti stílusotok." - utánozta kifigurázva Kris hangját.

- Szerintem meg hozzájuk nem illik ez a...."sétálok a tengerparton és mutogatom az izmaimat a csajoknak"-féle stílus... - fintorogtam. - Ne aggódj, Baekhyun és én megvédünk, ha valami durvát csinál Kris és a többiek... - noszogattam, hogy mosolyogjon egy kicsit.

- Chanyeol is tök bunkó, nem? Hogy elugrott előled, pedig simán felfoghatta volna az esésedet. Megverem azt a...

- Hagyjad noona. Nem éri meg. - legyintettem.

- Oh és...te és Baekhyun most...hogy álltok? - érdeklődött. Rögtön vörös lett az arcom, de legalább végre mosolyogni láttam. - Na...azt hiszem leesett! - kacagott.

Vele együtt nevettem, mikor valaki kinyitotta az ajtót.

- Yong Hye-ssi! Beszélhetnék veled? - jelent meg az ajtóban Kris. Mind a ketten elképedve néztük az óriás, szőke srácot, aki eddig csak bunkón tudott hozzánk szólni.

- Azt hiszem visszamegyek a partra. - súgtam oda Yong Hye-nek, majd kisurrantam Kris mellett az ajtón. - Vajon mi lesz kettőjükkel? - morfondíroztam.

15.

15. fejezet

- Hagyjuk. - fogta meg a kezem Baekhyun. - Van egy ötletem! - csillant fel a szeme, majd maga után kezdett húzni. 

- Ah...hova megyünk? - kérdeztem lihegve.

Nem szólt semmit, csak beültetett a vagonjába és elvitt....haza.

- Kedves tőled, hogy haza hoztál, de most el is mehetsz. - próbáltam minél előbb lerázni, mielőtt valami furcsa dolog kezd felötleni az agyában. - Ya!!! Miért szállsz ki? - kérdeztem ijedten. Csak nem...

- Szeretnék bemutatkozni anyukádnak. - jelentette ki vigyorogva.

- Azt már nem!!! Menj csak haza! Jó éjt! - löktem arrébb mellkasának támaszkodva, mire kissé kényes helyzetbe hoztam magunkat, vagyis leginkább magamat.

- Ne aggódj, kérdezni akarok tőle valami! A tervem megvalósításához viszont szükségem van az ő engedélyére is. - magyarázott.

- Miféle tervedhez? Yah! Byun Baekhyun! - kiabáltam utána, de már mindegy volt. Már belépett a házba.

- Jó napot ajumma! - hajolt meg udvariasan és tisztelettudóan az anyám előtt.

- Oh, ki vagy te, fiú? - kérdezte anyám meglepetten.

- Jó napot, a nevem Byun Baek Hyun. Choi Eun Yoo-ssi osztálytársa vagyok...és...barátja. - mosolygott elbűvölően Baekhyun.

- Mi? - tátottam el a szám. De ezzel nem voltam egyedül. Anyám enyhén sokkot kapott a hallottaktól.

- Ba..barátja? - kérdezett vissza dadogva. - OLYAN...barátja? Azt hittem már van egy... - nézett rám sunyin anya, így jeleztem neki, hogy hagyja abba. Túl sokat fecseg.

- Öhm...SeungYub-ssiról van szó? - fordult hátra Baekhyun kissé ingerülten, de vissza fogta magát. - Mindegy. - felelte elbűvölően Baekhyun. - A barátaimmal tervezünk egy hétvégi kiruccanást a tengerhez és szeretném, ha Eun Yoo-ssi velünk tartana. Meg tetszik engedni? - hajolt meg.

- Persze, menjen csak, de....vigyázz rá! - mosolygott anyám. Hát ez remek! Nagyon könnyen belement.

- És az én véleményem nem érdekel? - fontam össze mellkasom előtt a karjaimat, majd lábammal topogni kezdtem.

- Oh... - nézett rám Baekhyun. - Remélem eljössz. Holnap reggel jövök érted! Hétre legyél kész! Jó éjt! - borzolta össze a hajam, majd elköszönt anyámtól és kilépett az ajtón.

- Nagyon helyes barátod van, lányom. Csak kár, hogy nem említetted... - mutogatott. - Na...segítsek pakolni? - szerintem ő lelkesebb, mint én.

- Ez most komoly? Kibéreltél egy külön buszt? - ámuldoztam, mikor a kis busz leparkolt a házunk előtt. Végül is...vannak kilencen, plusz láttam néhány lányt is ugrálni a hátsó üléseken. Király! Mint egy osztály. - fintorogtam. Semmi kedvem nem volt Kai-hoz és Kris-hez sem... - Unni?!

Yong Hye lépett le a lépcsőről és egyenesen felém szaladt, majd megölelt.

- Eun Yoo-ssi!!! - mondta boldogan.

- Mit keresel itt?

- Baekhyun engem is meghívott. - felelte lelkesen. - Ez végre egy jó időpont, hogy meghódítsam Kris-t. nem gondolod? - nézett rá a buszban ülő, csendes Kris-re, aki zenét hallgatott és letojta a többieket, akik körülötte ugrándoztak.

- De. De...örülök, hogy itt vagy! - öleltem meg.

- Eun Yoo-ssi! - üdvözölt Baekhyun széles mosollyal. - Jó reggelt! - nem tehettem róla, de az tudat alatt vigyorogni kezdtem, a szívem pedig hevesebben kezdett el verni. Ezt csak Ő válthatta ki belőlem.

- Neked is. - nyögtem.

- Na srácok, indulunk! - karolt át Baekhyun, amitől összerezzentem és ezt sajnos észre is vette. - Minden rendben? - nézett le rám.

- Ahha. - néztem bele gyönyörű, csoki barna szemeibe. - Szeretem a csokit... - motyogtam.

- A csokit? He? - kuncogott Baekhyun. Basszus! Milyen ciki helyzetbe hoztam magam.

- Kapok majd? Csokit? - mentegettem a helyzetet.

- Persze. De most szállj fel.

Két óra alatt meg is érkeztünk a kitűzött helyre.

- Hol vagyunk?

- Még Koreában, azt hiszem... - állt fel mellettem Yong Hye.

- Kenyában. - vágta oda hozzánk Kai.

- Na ne mondd! - dugtam ki a nyelvem rá mérgemben. - Majom!

- Mit mondtál? - fordult vissza.

- Yah! Kai! Menjél már! - lökte előre Sehun.

- Még meg foglak fingatni ez alatt a két nap alatt, hidd el! - mondta ingerülten Kai.

- Alig várom! - húztam az agyát.

- Menjünk! - navigált Yong Hye.

Mikor már épp leléptem volna az utolsó lépcsőfokon, a lábam megcsúszott és egyszerűen... ledőltem a földre. Próbáltam megkapaszkodni valakibe, azt hiszem Chanyeol volt az, de ő arrébb húzódott, így teljes erővel csapódtam a földbe.

- Ahhh... - nyögtem fel, mire a Kilencesek felnevettek. Kai egyenesen nevetőgörcsöt kapott.

- Choi Eun Yoo!!! - szaladt oda hozzám Baekhyun és Yong Hye.

- Ez de béna! Hogy kaphatta meg az egyik főszerepet? Le fog gurulni a színpadról is. - röhögött Kai.

- Kai-ssi!! Kuss! - mordult fel Yong Hye, és már majdnem neki is indult, de egy kéz visszatartotta. Kris volt az. 

- Kai! Hagyjad abba! Légy szíves! - mordult fel Baekhyun. - Eun Yoo-ssi....jól vagy? Oh...vérzik a térded.

- Jól vagyok. - nyögtem, de igazából eléggé fájt a lábam és a kezem.

- A könyöködet is lehorzsoltad! - tapogatott végig. - Gyere, lefertőtlenítjük. - felsegített és otthagytuk a nevető bandát, és a farkasszemet-néző Yong Hye és Kris párost.

- Még meg se jöttünk, de te már összetöröd magad. - vette elő a ragtapaszt és a fertőtlenítő-eszközöket Baekhyun.

- Bocsánat. - hajtottam le a fejem. Tényleg sajnáltam, hogy bajt okozok neki. - Lehet nem kellett volna eljönnöm.

- Ne butáskodj! Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott rám kedvesen, amitől a vér az arcomba tódult.

- Eeeeeh mi történt? - nevetése elbűvölt, csak arra tudtam gondolni, hogy megcsókolom. Azon kaptam magam, hogy közelebb hajolok és nyomok egy puszit a feje búbjára, miközben ő leragtapaszozta a lábam. Akkor viszont felkapta a fejét és csodálkozva kezdte el fürkészni az arcomat.

Nem szólt semmit, csak nézett, egyenesen bele a szemembe.

14.

14. fejezet

SeungYub-bal elsétáltunk az egyik közeli parkba, hogy nyugodtan el tudja magyarázni a dolgokat. Bevallom ...kissé féltem, SeungMin eléggé különösen viselkedett.

- Mi ez az egész? - ültem le a padra én is.

- Nem tudom, hogy el kéne-e mondanom neked ezt... - fújtatott.

- Mondd! - bíztattam.

- De... ígérd meg! Nem fog megváltozni rólam a véleményed, bármit is mondok... - nézett a szemembe bűnbánóan.

- Mit tettél? Miért mondta azt a bátyád, hogy megölted az anyukátokat?

- Tudod...mindig is zűrős voltam. Mindig rossz társaságba kerültem. - kezdte. - Egyszer...pár haverommal sétáltunk az utcán és verekedésbe keveredtünk néhány fennhéjázó alakkal. Az egyik haverjukat annyira kiütöttem, hogy kórházba kellett vinni. Utána való nap, megfenyegettek, amit először nem vettem komolyan. Csak akkor esett le, hogy komolyan beszéltek, mikor megláttam az anyámat az előszoba közepén, halálra verve. - az emlékek hatására SeungYub könnyei eleredtek, amit szégyellt is. Ezért mellé ültem és átöleltem, de ő csak zokogott tovább.

- Nem a te hibád volt. - csitítgattam, bár úgy gondoltam tényleg tehet róla valamilyen szinten, de...nem Ő ölte meg az anyját.

- De. Ha nem is közvetlenül, de miattam halt meg.

- És a bátyád nem állt melléd, mi?

- Ő engem okol, amint hallhattad. - bújt oda hozzám. Melegség töltötte be a szívemet, mindenáron meg akartam vigasztalni, hiszen senki más nem lett volna képes erre. Nem volt senkije. - És megesküdött nekem...hogy bosszút áll valahogyan rajtam és azon a bagázson. Ezért, kérlek... - nézett fel rám könnyes tekintettel.

- Kerüld el! Félek, hogy te leszel a célpont.

- Én? - csodálkoztam. - Miért zaklatna engem emiatt? Semmi közöm hozzá! - Na jó, most már tényleg kezdtem betojni.

- Tudja, hogy kedvellek. - suttogta. - Ma nyílván valóvá tettem számára, ami nagy hiba volt...így utólag belegondolva. - Kérlek...ne engedd magadhoz közel, Ő...nem jó.

- Hogy utálhatjátok egymást ennyire? - kérdeztem.

- Megvan az okunk. Épp ezért...nem akarlak téged belekeverni ebbe. Megígéred?

- Khm...meg. - De...gondolod, hogy a bátyád erőszakhoz is merne folyamodni? - nyeltem egy nagyot.

- Simán. - felelte rögtön. - Azokat a pasasokat is úgy megveretette, hogy egy hónapig alig tudtak felkelni a börtönbe. Igazság szerint...SeungMin is odakerült volna, ha nem lett volna egy pénzes barátja, aki kiszabadította. Azután jöttem el ide. Amerikában születtem és ott is nőttem fel.

- Ez...elég sok így egyszerre.

- Tudom. Sajnálom, hogy belekeveredtél. - bújt oda ismét hozzám.

- Baekhyun-ah, az nem az a csaj, akivel találkozgatsz? - a vér megfagyott bennem, amint meghallottam az egyik Kilences hangját.

- D...de... - mikor felnéztem, Baekhyun és még hárman ott álltak és minket bámultak tátott szájjal, ahogy egymást öleljük. SeungYub felnézett és rögtön elengedett, majd elfordult a másik irányba, letörölni a könnyeit.

- Baekhyun-ssi... - álltam fel.

- Ya!! Mi akar ez lenni? - kiáltott ránk Kai.

- Hogy mersz mással ölelkezni, miközben az egyik Kilencessel randizol? - kérdezte Sehun, legalábbis azt hiszem így hívták.

- Ez... - kezdtem a magyarázkodást, de Baekhyun nem hallgatta végig, fogta magát és dühösen elsétált, a többi srácot otthagyva velünk.

- Ugye tudod, hogy most nagyon pipa?! - kuncogott Kai.

- Kuss! - rivalltam rá, majd SeungYub felé fordultam. - Ne haragudj, most...el kell mennem.

- Mit akarsz attól a sznob gyerektől?

- Mit mondtál, te rocker gec... - indult el felénk Kai.

- Álljatok le! - ordítottam fel. - Sunbae? Kérlek...menj el. Vigyázz hazafelé. Majd hívlak! - nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami igencsak meglepte, de nem izgatott. Most Baekhyun után kellett mennem. A Kilenceket lehagyva, követni kezdtem a fehérdzsekis srácot, akire azt hittem, hogy Baekhyun, de végül is kiderült, hogy nem Ő.

- A francba, elvesztettem! - mérgelődtem, mikor véletlen megpillantottam Baekhyun-t a buszmegállóban ülve, lehajtott fejjel. Gyorsan odaszaladtam és leültem mellé, mire meg is ijedt egy kicsit.

- Baekhyun-ssi. - motyogtam.

- Hagyj békén! - állt fel.

- Most mi a bajod? - követtem.

- Ide figyelj! - torpant meg, így véletlen belé is ütköztem. - Én egy Kilences vagyok. - emelte fel a hangját. - Nekem olyanokkal kéne lógnom, mint Kim Hee Jin-ssi vagy a hozzá hasonló gazdag, csinos lányokkal kéne randiznom, és fogalmam sincsen, hogy miért teperek utánad, hiszen nyílván való, hogy te csak jótékonykodásból lógsz velem, vagy mert muszáj, hogy ne közösítsenek ki. De mondok én valamit...

- Várjál! - gurultam be. - Azt mondod, hogy össze tehetem a két kezemet és hálás lehetek, hogy velem barátkozol és nem szarsz le, úgy mint a többi nagymenő?

- Igen. - vágta rá. - Vagyis...

- Hát tudod mit? Lógjál csak nyugodtan azokkal a lányokkal, azt hiszed engem érdekel?! - akadtam ki teljesen. Miért ilyen nehéz a pasikkal?

- Eun Yoo-ssi! - kapott utánam, majd erőteljesen magához rántott és megölelt. Először próbáltam küzdeni ellene, semmi kedvem nem volt most a mellkasán pihentetni a fejem, de végül feladtam a küzdelmet, Ő erősebbnek bizonyult. - Sajnálom. Én csak... nagyon rosszul esett, hogy vele láttalak, ölelkezni... - vallotta be, majd arcát a nyakamba temetve, hangosan szuszogott, hogy lenyugodjon.

- Sunbae a barátom. - suttogtam. - Ha ezt nem vagy képes elfogadni, akkor...

- De ugye tudod, hogy Ő nem csak a barátjának tekint?!

- Mi? - engedett el.

- Eun Yoo-ah...nem lehetsz ennyire vak. - mosolygott Baekhyun.

Vajon most miről beszél???....

13.

13. fejezet

- Micsodaaaaa? - akadt ki Yong Hye a vonal túlsó felén. - Te? Randiztál? Byun Baekhyunnal?

- Khm...nem randi volt, csak...csak egy találka... - próbáltam mentegetőzni.

- Ya! Találka, egyelő, randi. Hahó?! És? Milyen volt? - érdeklődött lelkesen.

- Most örülsz? Nem azt mondtad, hogy ne kezdjek ki a Kilencekkel? - értetlenkedtem.

- Igen...azt mondtam, de...randizni randizhatsz vele, csak...ne szeress belé. - halkult el. - Tudom milyen szar érzés, hidd el!

- Na jó, de Baekhyun közel nem olyan bunkó, mint Kris.

- Mindegy. A saját érdekedben...barátkozz mással is, például...például... - nem talált megfelelő személyt, amin kuncogni kezdtem.

- Háh! Látod? Kit ajánlanál legszívesebben?

- Biztos jön majd egy olyan srác, aki megfelelő lesz. Na de most mennem kell, öcsém piszkál. Jó éjszakát, és holnap a suliban találkozunk.

- Oké, szia!

Eléggé nyúzottan érkeztem meg a suliba. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, folyton Baekhyun járt az agyamban, még mikor a plafont bámultam, akkor is elém pofátlankodott.

- Áh...Byun Baekhyun...te istenverte átokfajzat... - ásítottam egy nagyot a folyosó közepén.

- Láttam a bugyidat. Rózsaszín, csipke? - jött felém Seung Yub vigyorogva.

- Ha-ha! Sunbae? Hova mész? - kérdeztem.

- Mára kértem kilépőt. - lengette meg előttem a pici lapot. - A bátyám ma jön haza, Amerikából, így...elé kell mennem. Kiskora óta nem volt Koreában.

- Van bátyád? Nem is tudtam...mennyi idős? - érdeklődtem.

- Két évvel idősebb nálam. Igazából.. nem tartjuk a kapcsolatot... - felelte unottan. Ahogy leszűrtem ...nem igazán bánta a dolgot, tényleg nem lehet túl jó a kapcsolatuk, ha ilyen közömbösen beszél a rég nem látott testvéréről.

- Oh, becsöngettek. Suli után, ha nincs dolgotok, bemutathatnád! - kapcsoltam vadászó pozícióba. Ki tudja? SeungYub-ból kiindulva, a bátya sem lehet csúnya...

- Hidd el nekem...nem akarod megismerni! - fintorgott, majd intett és elment. Én csak vállat vontam és besétáltam a terembe.

- Báty? Te jó ég, belőle egy is sok... - rúzsozta magát a mosdóban Yong Hye.

- Ne legyél gonosz, unni! Sunbae tök jó fej, jó barát. Oké, eléggé zűrös, de attól függetlenül..kiáll a barátaiért. - okítottam. - Miért nem bírod?

- Nagyképű! - vetette oda rögtön.

- Csak vicces. 

- Ya! Szerinted...menjek ma oda Krishez? - bújt a képembe lelkesen.

- Öhm... nem is tudom... - morfondíroztam. - Mit mondanál neki?

- Szerintem...valami semleges dolgot. Aztán...ott hagynám. 

- Igen? - vártam a folytatást, de az nem jött. - És annak mi értelme?

- Várd ki a végét. Ma bevetem magam! - igazította meg a ruháját, majd megpuszilt és kirohant a mosdóból.

- Úgy látszik sok mindent nem tudok még a pasizós technikákról...

Épp hazafelé tartottam, fülemen a kedven fülhallgatómmal és a kedvenc számom üvöltött a hangszórókból, mikor észrevettem az úton SeungYub-ot, egy magasabb pasival.

- Biztosan a bátyja! - kikapcsoltam a zenét, majd közelebb mentem és követtem őket.

- Állj már meg! - kiabált az idősebbik SeungYub-nak, de az nem lassított.

Egy bokorban bújtam meg, mert láttam, hogy itt hosszabb beszélgetés fog következni.

- Szállj le rólam! - rivallt rá a fiatalabbik.

- Hogy mersze egyáltalán itt élni, nyugalomban, mintha semmi nem történt volna? - ordított a bátyja. - Azok után, hogy megölted őt, nem furdal a lelkiismeret? - Micsoda? - kaptam a szám elé a kezem.

- Nem ÉN öltem meg! - indult a bátyjának SeungYub.

Úgy gondoltam itt az ideje előbújni, mielőtt eldurvul a helyzet.

- Hát ezért jöttél vissza? Hogy behajtsad rajtam? - kérdezte SeungYub.

- Meg fogsz még fizetni a bűnödért! - szűrte fogai között.

- Nem ÉN voltam.

- De TE voltál az oka! És ezt nem tagadhatod!!! - ragadtam meg Seung Yub kabátját.

- Sunbae? - cincogtam az idősebbik háta mögött. - Mi folyik itt?

- Ah... - szipogott Seung Yub. Csak nem sírt? - Eun Yoo-ssi! Semmi. - lökte el magát a bátyjától. - Eressz!

- Ő a bátyád? - kérdeztem kedvesen, hogy elvonjam a figyelmüket az előbbi, szörnyű témáról.

- Igen, Lee Seung Min vagyok. - nyújtotta barátságosan a kezét. Az arca helyes volt, férfias és kedves mosoly ült ki az arcára. Szinte olyan volt, mint SeungYub, csak ...férfiasabb és... idősebb.

- Hagyjad! - választotta szét a kezünket SeungYub. - Eun Yoo-ssi... hazakísérjelek? - vette semmibe a testvérét.

- Ya! - szólt rá. - Miért vagy ilyen udvariatlan egy lánnyal?

- Semmi baj. - mosolyogtam az idősebbikre, aki viszonozta ezt a gesztust.

SeungYub hirtelen hátat fordított nekem és a testvére szemébe nézett.

- Őt hagyd ki ebből! - mondta fenyegetőzően. - Ha bármit is forgatsz a fejedben, azonnal vesd el. Ő nem lehet! Bármi, bárki, csak Ő nem!

- Sunbae? - értetlenkedtem. Miről van szó? 

SeungMin cinikusan elmosolyodott, majd még közelebb ment az öccséhez.

- Nem is rossz gondolat, öcsém. Jó ötletet adtál. - azzal még egyszer rám mosolygott és elsétált az ellenkező irányba.

- Mi volt ez, sunbae? - kértem számon. Sok mesélnivalója lesz...

12.

12. fejezet

- Sunbae? - léptem elé, de ő még mindig gyilkos szemekkel figyelte Baekhyun-t.

- Őt is át akarod verni, mint a többi lányt a suliban és a sulin kívül? Mi van azzal akivel a bulin voltál? Meguntad? - gurult be SeungYub.

- Semmi közöd hozzá. - válaszolt pöckösen Baekhyun. - És ahhoz se, hogy Eun Yoo-ssival mi dolgom van. Tudtommal nem jártok, nem igaz? - kuncogott cinikusan.

- Ya! - mordultam fel. - Yah, sunbae! Menjünk próbára!

- Azt hiszem én még agyon fogom verni egyszer... - mondta, miközben otthagytuk Baekhyun-t a teraszon.

Késő este értem haza, a próba miatt. A rendező úgy döntött, hogy nekem adja a negyedik főszerepet. Tulajdon képen a musical egy szerelmi négyszögről és a gimis évek megpróbáltatásairól fog szólni. Ahogy elmesélte a rendező, izgalmasnak hangzott, a főcímdal pedig igazán ütős lesz.

Mivel én vagyok az egyik, akinek a legtöbb dolga lesz a musicallel, ezért minden héten minimum kétszer benn kell maradnom estig a suliban. Nem igazán örültem a feladatnak, de mivel vissza van még három évem az egyetemen, gondoltam...miért is ne? Elvállalom. Még a főcímdalt is nekem kell énekelnem, de ez mind nem lenne baj, ha nem Byun Baekhyunnal kéne csinálnom. Őt bízták meg a zenével, így minden ami ahhoz kapcsolódik, az ő felelőssége. A többi nagy menőt inkább színésznek és zenésznek sorolták be, aminek Yong Hye nagyon örült. Kris ugyan még nem jelent meg a próbákon, de Yong Hye minden nap órákat töltött a tükör előtt, hogy jó formában lássa. Fogalmam sem volt, hogy miért teper ennyire, azért a pasiért, hiszen egy nagy bunkó.

Amint végre elaludtam volna, egy kimerítő nap után, a mobilom csörögni kezdett. Először nem is akartam felvenni, mert egy ismeretlen szám volt az.

- Halló? - szóltam bele álmosan.

- Choi Eun Yoo-ssi?

- Ah...ki az? - ültem fel az ágyamban.

- Nem ismered fel a hangomat? - kérdezte valami pajkos hang.

- Ya! Ne szórakozzon velem! - rivalltam rá. A vonal túlsó felén elkezdett valaki énekelni, gyönyörű, lágy hangon. Akkor végre felismertem... - Byun Baekhyun? - ámuldoztam.

- Na végre! - sóhajtozott. - Jó sokáig tartott.

- Ah...mégis mit akarsz ilyen későn? És honnan van meg a számom?

- Holnap. Suli után. A Han-folyónál.

- Mi?

- Találkozz velem, suli után! - ismételte, ezúttal érthetőbben. De még így sem akartam elhinni, hogy a menő Byun Baekhyun, akiért annyi lány oda van a suliban, velem akar randizni.

- Ya! Tudod mit?! Azt akarod, hogy legyilkoljanak, miközben alszom? - kerestem kifogásokat. - Tudod, hogy hány lány vágná le a haját, cserébe, hogy veled randizhasson?

- Hm...nem akarok tippelni.

- Cöh...ego. - motyogtam.

- Na? - kérdezte lelkesen.

- Mit akarsz tőlem ennyire? - kezdtem komolyan kíváncsi lenni. - Most, hogy elutazott a szerelmed, nem találsz magadnak jobb szórakozást? - nem válaszolt egy darabig, már azt hittem letette. Végül megszólalt:

- Ez durva volt. - suttogta szomorúan.

- Bocs. - húztam el a szám. - Jól van. Elmegyek. - mentem bele az ajánlatba. - De...azt mondjuk mindenkinek, hogy főcímdalt gyakoroljuk! Ez nem randi, oké?! - alkudoztam.

- Öhm...ha ezt te nem annak nevezed, akkor...oké. Holnap suli után. - éreztem, hogy mosolyog a vonal másik végében. - Jó éjt, szia!

- Úristen! - vágódtam hanyatt az ágyon. - Óriási hibát követek el...

Suli után elrohantam a wc-be, gyorsan összeszedni magam. Yong Hye-nek fel is tűnt, hogy eléggé be vagyok sózva, ahhoz hogy hazamenjek.

- Na jó! Ki az? - tette fel a kérdést.

- Majd elmondom. De most rohannom kell. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán el is szaladtam.

- Ya!!! Choi Eun Yoo-ssi!!! - kiáltott utánam, de én nem fordultam vissza.

Végre odaértem a Han-folyóhoz, de Baekhyun-t nem láttam sehol. Lehet, hogy átvert? - nézelődtem és már épp kezdtem volna elszomorodni, mikor valaki oldalba bökött az ujjával.

- Ya!!! - ugrottam egy nagyot. Baekhyun állt velem szemben, arcán hatalmas, éteri mosoly terült szét, szemei aprók voltak, mert hunyorgatnia kellett a naptól.

- Nem gondoltam volna, hogy tényleg eljössz. - kuncogott.

- Ha akarod, vissza is mehetek... - indultam el, de ő utánam kapott.

- Úgy értem...örülök, hogy eljöttél. - nézett a kezeinkre. Rögtön ki is húztam a szorításából. Közelsége mindig arra késztetett, hogy ellenezzem a gesztusait. Zavarba hozott és féltem...mi van ha...még jobban megkedvelem? Ezért nem akartam belemenni a randizásba sem. Már most látom, mekkorát fogok bukni, ha...

- Megyünk? - zökkentett ki.

- Ah. Ahha. - bólintottam, majd el is indultunk.

A nap hátralevő részében olyan érzés kerített hatalmába, amitől teljesen elfelejtettem, hogy ki vagyok, és sajnos azt is, hogy Baekhyun ki.

Olyan randi volt ez,  -még ha nem is neveztük magunk között annak- amiről minden lány álmodik. Először elmentünk fagyizni, majd sétáltunk az utcákon. Közben meg megálltunk játszani egyet a játék-automatákkal, Baekhyunnak sikerült is nyernie két plüss-állatot is. Közben mind a ketten meséltünk az életünkről, én gondosan kihagytam apám halálának körülményeit, ő pedig elkerülte a még mindig el nem felejtett szerelmét. Néha olyanokat csinált és mondott, hogy nem bírtam nevetés nélkül, a végére már fájt a hasam. Végül egy karaoké-szobában kötöttünk ki, és pár soju után, vidáman énekelgettünk az asztalon.

- NO NO NO, NO MERCY! - kiabáltunk a mikrofonba, de Baekhyun fején olyannyira elkezdtem nevetni, hogy véletlen hátra léptem és lezúgtam a kanapéra.

- Ah...Eun Yoo-ssi! Jól vagy? - jött oda nevetve Baekhyun. De én képtelen voltam válaszolni, csak röhögtem. - Yah! Minden rendben? - bökött meg.

Anélkül, hogy tudtam volna, mit csinálok, megfogtam dzsekijének a nyakát és lehúztam magamhoz, így viszont rajtam feküdt, arca pedig vészesen közel volt az enyémhez. Először fel sem fogtam a helyzetet, de mikor Baekhyun arcáról lefagyott a mosoly és mélyen a szemembe nézett, már leesett a szitu.

Vártam, hogy mit csinál, annyira azért nem voltam részeg, hogy ne tudjam megállítani, ha ajkai közeledni kezdenek az enyémek felé, de Ő...

Nem csókolt meg.

Csak lehajolt és adott a homlokomra egy lágy puszit.

Abban a pillanatban a testhőmérsékletem az egekbe szökött, számat eltátottam és csak néztem aranyos arcát. Nem használta ki a helyzetet, pedig simán megcsókolhatott volna.

- Azt hiszem ideje menni. - mosolygott édesen, majd leszállt rólam és kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Azt viszont nem is engedte el, egészen addig, míg haza nem értünk.

- Öhm... - kezdte halkan. Valami megváltozott! Éreztem. Baekhyun...mintha zavarba jött volna egy kicsit. Vagy csak beképzelem? - Akkor én most megyek. - nézett a szemembe, így sikerült is elvesznem vonzó tekintetében. - Jól éreztem magam. Remélem...te is.

- Én... - mondtam, de Baekhyun nem engedte befejezni.

- Nem kell még semmit se mondanod. - tette mutatóujját a számra. - Jó éjt! - intett, majd hátat fordított és el is ment.

- Oh, Istenem...NEEE! - toporzékoltam az előszobában.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte meglepetten anyám.

- Nem akarom ezt érezni... - nem érdekelt, hogy azt sem tudja, miről beszélek. Felrohantam a szobámba és levetődtem az ágyamra sajnálkozni...

11.

11. fejezet

Tenyerem hangosan csattant szép, sima arcán. Azon nyomban odakapott az ütés helyére és kimeresztett szemekkel figyelte a további reakciómat. Annyira fel voltam dúlva, hogy legszívesebben tökön is rúgtam volna, de szerencsére tudtam annyira uralkodni magamon, hogy ezt ne tegyem meg.

- Szemét! - köptem, majd fogtam magam és elrohantam.

Közben az eső is eleredt, de az sem érdekelt, csurom vizesen sétáltam tovább a városban, cél nélkül. Haza menni nem akartam, így végül a folyó mellett kötöttem ki.

- Az a paraszt! Azt hiszi, hogy mindent megtehet, csak azért mert jól néz ki és pénze van... - mormogtam félhangosan.

Nem tagadom ...szájának íze és puha ajkai annyira transzba ejtettek, hogy képtelen voltam mást csinálni, csak ujjaimmal tapogattam a csók helyét. Mézédes csókja, amit nyílván dühből és hirtelen felhevültségből adományozott, valószínűleg nem jelentett számára semmit, de nekem...

- Ahj...hogy lophatja el egy ilyen ember az első csókomat? - túrtam a hajamba idegességemben.

Mondanom sem kell...azon az éjjelen semmit nem aludtam, nagy szemekkel bámultam a plafont miközben újra és újra levetítettem magamban a csókot....

- Mi történt veled, olyan halott vagy! - fogadt Yong Hye.

- Kösz, unni! - ásítoztam reggel a suliban.

- Lekésted a meghallgatásodat.

- Basszus! - ébredtem fel. - Tényleg! - már szaladtam is a rendező irodájába.

- Elnézést! - hajoltam meg a férfi előtt.

- Hm...szándékosan késted le a meghallgatásodat? - kérdezte, de rám sem nézett.

- Dehogy. Tegnap nehéz napom volt, és egy szemhunyásnyit sem aludtam. Sajnálom.

- Akkor? Most képes vagy rá? -

- Khm...most? - nyeltem egy nagyot, jelezvén, hogy közel sem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is elő tudjak adni, az alvó medvén kívül.

- Nem fog menni?

- Hát...nem lehetne holnap, esetleg??? - kérdeztem lassan.

- Holnap! De ne késs! - Akkor...elmehetsz... - intett, ezért fogtam magam és kisétáltam.

- Köszönöm. Viszlát!

- Na oké, most pedig mondd el, hogy mi történt tegnap? Miért keresett téged Byun Baekhyun? - rohant oda hozzám Yong Hye.

- Mi? Keresett? - lepődtem meg, de a gyomrom össze is szorult rögtön.

- Úristen! Most is ott jön!

- Ya! Unni! - kiabáltam utána, de ő már nem hallotta. Mi a francért szaladt el?

- Khm... - ezt szánta köszönésnek? - Beszélhetnénk, Eun Yoo-ssi? - mosolyodott el. Ezt a kétszínű férget!

- Legyen. - feleltem flegmán, majd kisétáltam arra a teraszra, ahol múltkor is veszekedtünk. Nem szólaltam meg, megvártam míg ő kér bocsánatot.

- Ami a tegnapot illeti... - elkapott a deja vu érzés, megint itt állni vele és hallgatni a mentegetőzését. - ...nem szabadott volna...

- Hát nem! Főleg, hogy egy idősebb nőt szeretsz, nem is ismersz és ellopni egy lány első... - a számhoz kaptam. Már megint túl sokat mondtam.

- Első? - csodálkozott. - Az volt az első csókod? - féloldalasan elmosolyodott. Ez a paraszt! Így még nagyobb bűnt követett el, erre nem elkezd mosolyogni...?

- Khm... bocsánat. - vált komollyá. - Sajnálom.

- Hagyjuk! - fintorogtam, mert tudtam, hogy a bajsza alatt kinevet. - Akarsz még valamit? - haladtam el mellette, de ő megragadta a karom, úgy mint tegnap este.

- Randizzunk! - bökte ki határozottan.

Hangosan felnevettem. Ezt nem gondolhatja komolyan! Már megint meg akar szívatni?!

- Most...min nevetsz? - engedett el, de amint észre vette, hogy hátrálok, ismét utánam kapott. - Ya!

- Muszáj szórakoznod velem? - gurultam be ismét.

- Komolyan beszéltem. - húzott közel magához. - Randizz velem! Ki kell engesztelnelek a tegnapi csók miatt... - mosolygott lehengerlően, amitől el is felejtettem, hogy mi a nevem.

- Eun Yoo-ssi?

Baekhyunnal egyszerre kaptuk a fejünket a bejárathoz. SeungYub állt ott, gyanakvó arckifejezéssel, kezei ökölbe szorulva.

- Mi ez az egész? - kérdezte ingerülten, szemét le nem véve Baekhyun-ról.

- Sunbae? - cincogtam.

10.

 10. fejezet

Másnap elérkezett a musical megbeszélésének ideje. Kissé féltem, nehogy megint összetűzésbe keveredünk a Kilencekkel és a Sznob Lányokkal...

- Üdvözlök mindenkit! - jött be a rendező, mire mindannyian elhallgattunk. - A nevem Kim Dong Joo és én fogom rendezni ezt a musical-t. - hajolt meg, mire mindenki elkezdett tapsolni. - Köszönöm. Szóval...mint tudjátok, a musicalhez szükségünk van táncosokra, zenészekre és nem utolsó sorban.. színészekre. Meglepő módon viszont...a színészi társulatotok meglehetősen gyérnek bizonyult, mármint ...létszámilag. Mi van, mindenki idol akar lenni? - kuncogott.

- Félretéve a viccet...összesen három színészünk van, de négynek kéne lennie. Ezért...valakit ki fogok még választani a táncos vagy a zenész csoportból, hogy meglegyen a négy színész. Ennek a személynek a nevét később kihirdetem, de most...beszéljük meg a musical koncepcióját...

Mikor vége lett, fáradtan battyogtam ki a teremből.

- Ez lefárasztott. - suttogtam Yong Hye-nek, aki szintén olyan álmosnak nézett ki, mint én.

- Choi Eun Yoo-ssi! - szólt valaki a teremből.

- Igen? - mikor hátra fordultam, meglepetten tapasztaltam, hogy a rendező szólt hozzám. 

- Kérlek, gyere ide egy kicsit.

Félve indultam el felé..vajon mit akarhat?

- Azt hallottam, hogy maga meglehetősen jó színészi képességekkel bír. Igaz ez?

- He? - kérdeztem vissza udvariatlanul. - Vagyis..tessék?

- Valaki...azt mondta, hogy maga remek színész lehetne.

- Ki mondta ezt?

- Nem lényeges. Holnap jöjjön ide előbb, hogy megnézhessem. Most elmehet!

- Mi a ....? - sétáltam vissza Yong Hye-hez, tátott szájjal.

- Mi a baj? - kérdezte a barátnőm.

- Semmi. Menjünk. - még nem tudtam felfogni a helyzetet.

Késő este, mikor hazafelé sétáltunk Yong Hye-vel, eszembe jutott, hogy a suliban hagytam a telefonomat.

- Basszus! - csaptam a fejemre. - A padomban maradt a mobilom. Vissza kell mennem! Anya nincs itthon, és biztos hívni fog. Menj csak haza, hívlak ha én is otthon vagyok, oké?

- Oké, de vigyázz magadra! Szia! - intett, majd ment is tovább.

Biztonság kedvéért futottam a suli felé, hogy minél előbb haza tudjak érni. Szerencsére a telefonom a helyén volt, senki nem adta le a portára.

- Viszlát, ajusshi! - köszöntem el az öreg karbantartótól.

Mikor kifelé sasszéztam a suli területéről, megpillantottam egy ismerős személyt az utcán sétálgatni. Az a nő volt az, akiért Baekhyun annyira oda volt. 

Már épp megközelítettem volna a nőt, hogy jobban szemügyre vegyem, mikor egy fekete autó pont akkor fékezett le mellette és kiszállt belőle...Baekhyun. Rohanó léptekkel kapott a nő karja után, aki azonnal kitépte a kezét a fiúéból.

- Baekhyun-ah...! - förmedt rá a nő. - Megmondtam neked! - az ütő is megállt bennem, mikor megláttam, hogy Baekhyun arca nedves és hangja megremeg.

- Noona! Miért vagy ilyen elutasító?

- Baekhyun-ah! Te nyolc évvel fiatalabb vagy nálam! - mondta a nő még mindig hangosan. - Ráadásul az öcsém barátja...

Szerencsére nem sok járkáltak arrafelé, így kevesen hallhatták csak a veszekedésüket.

- Nem érdekel. Ha engem nem zavar, téged miért?

Hát ezt nem hiszem el! - rágtam a szám szélét.

- Holnap elutazom. Vissza Amerikába! - jelentette ki a nő nemes egyszerűséggel.

- Mi? - Baekhyun lefagyott.

- Jól hallottad. Nekem...nekem nem egy gyerekre van szükségem. Érett férfit akarok magam mellé. Te Baekhyun-ah...korodhoz híven, még nem vagy az.

- De az leszek! - ellenkezett. Hihetetlen, hogy megtudja alázni magát, egy nő miatt!

- Sajnálom Baekhyun-ah. Ég veled! - azzal beszállt egy üres taxiba és elhajtott.

Baekhyun még öt perc után is ott állt egymagában, még a limuzint is elküldte.

Óvatosan megközelítettem és elkezdtem mögötte sétálni, de pár perc után már feladtam a hallgatást.

- Tudod, hogy milyen nevetségesen nézel ki?! - horkantam fel, mire hátra pillantott. Szemei pirosak voltak, tisztán lehetett látni, hogy sírt.

- Mi? - kérdezte rezzenéstelenül.

- Egy majdnem tíz évvel idősebb nő után futsz...

- Te ezt nem értheted, de tudod mit??? Igazából semmi közöd sincs hozzá! - dühöngött. - De azt hiszem, ezt már megbeszéltük egyszer.

- Igazad van! - legyintettem. - Ha te ezzel akarod kínozni magad, akkor csak hajrá! Engem nem érdekel! - sétáltam el mellette, de ő megfogta a kezem.

Nem is mertem hátra nézni, ezért csak megtorpantam. 

- Akkor ez se érdekeljen! - nyögte, majd magához húzott és száját durván az enyémre tapasztotta.

9.

9. fejezet

A következő meghallgatás zártkörű volt, szóval csak néhányan vehettünk részt benne...amolyan vigaszágasokként. Szerencsére jól sikerült az előadás, sikerült végigtáncolnom a számot és meg is dicsértek bennünket.

- Holnap, a második óra utáni szünetben, kitesszük a névsort, hogy kik szerepelhetnek az év végi musicalben. A középső folyosón találhatjátok majd meg a papírt. További szép napot! - mondta az igazgató, majd elhessegetett mindenkit.

- Szerinted bejutunk? - filózott hangosan Yong Hye.

- Na arra kíváncsi leszek... - tűntek fel Sznob-lányok. Hát persze, hogy nagy a szájuk, hiszen nekik már eleve el volt döntve. Pénzük van, jól mutatnak a színpadon, ezért természetesen beválogatják őket.

- Jajj, már megint ti? - forgatta a szemem. - Hagyjatok már, jobb dolgunk is van, mint veletek foglakozni! - azzal félrelöktem őket és Yong Hye-vel elsétáltunk.

- Hogy mertél hozzám érni?! - hallottuk a hangjukat.

- Fúj, de utálom ezeket a ribiket! - jegyezte meg Yong Hye. - Oh, de őt is... - torpantunk meg, ugyanis Seung Yub állta el az utunkat.

- Na? Sikerült? - kérdezte tőlem mosolyogva.

- Azt hiszem. Ahha. - bólintottam.

- Helyes. Akkor ma...legyél ott, este nyolckor a LetOut bár előtt. - meg sem várta, hogy mit válaszolok, elment.

- Ya!!! Sunbae! - de nem nézett vissza.

Este kénytelen voltam elmenni oda, ahova Seung Yub mondta, ugyanis nem tudtam elérni telefonon, hogy lemondjam. Mellesleg ...én is elráncigáltam őt a partyra, úgy hogy nem is vártam meg a válaszát.

- Lehet most áll bosszút? - morfondíroztam, mikor valaki megragadta a kezem és behúzott az épületbe.

- Sunbae?!

- Siess, mert elkések... - vonszolt maga után sietősen. - Oké. Itt állj meg, vagy... előrébb is jöhetsz, de nekem most fel kell mennem a színpadra. Várj meg! - mosolygott pajkosan, majd el is tűnt a tömegben.

Legközelebb már csak a színpadon állva láthattam, amint megragadja a gitárt és zenélni kezd a haverjaival. Mivel a lányok teljesen eltakarták a kilátást, kénytelen voltam előrébb furakodni, s végül nagy nehézkesen eljutott a színpad széléhez. Seung Yub teljesen más volt, előadás közben. Vonzónak és lazának tűnt, olyannak aki elcsábítja a lányokat, majd ha megunja, hamar dobja is őket. Bevallom...engem is lenyűgözött akkor és ott...

Mikor vége lett a dalnak, SeungYub mosolyogva vágtatott le a lépcsőn, egyenesen felém. Közben a lányok hozzáértek, autogramot kértek és visítoztak, mintha...valami sztár lenne.

- Látom igen nagy a sikered. Gratulálok, sunbae!

- Yaa! Oppa!!! Ki ez a lány? - kérdezte az egyik elkeseredetten.

- Barát. - válaszolt a lánynak. - Gyere, Eun Yoo-ssi! - azzal megfogta a kezem és kihúzott a bárból. Elég kényelmetlenül éreztem magam, amiért keze az enyémet szorongatta, így hamar ki is kaptam az öleléséből.

- Öhm...sunbae...nekem most mennem kellene. Holnap nehéz napom lesz.

- Várjál Eun Yoo-ssi! - kiáltott utánam. - Meg sem ünnepeljük a sikeres meghallgatásodat?

- Majd máskor.

- Oké, mostantól úgyis...többet fogunk találkozni, ha...bekerülsz a társulatba. - kacsintott rám.

- Hm? - nem értettem, hogy miről beszél.

- Engem bíztak meg a zenével. Na jó éjt! Vigyázz hazafelé menet! - azzal hátat fordított és el is ment.

- Az nem lesz jó... - húztam a szám. - Baekhyun és a Kilencek ki nem állhatják SeungYub-ot és fordítva ez még inkább igaz...

Rossz érzésem volt evvel kapcsolatban...

- Ez az!!!!!!!!!! - ugrált mellettem Yong Hye. - Megcsináltuk! - és valóban! Bekerültünk a musicalbe, én mint táncos, Yong Hye meg zenész.

- Király! - vigyorogtam. - Akkor majd Seung Yub-bal kell dolgoznod. - tudtam, hogy ezzel csak feldühítem, de muszáj volt, nem bírtam magamban tartani.

- Fúú, hagyjál! - lökött meg, így egy másik testről pattantam vissza.

- Bocsánat. - hajoltam meg.

- Gratulálok, hogy bekerültél. - villantotta rám hófehér mosolyát Baekhyun. Először fel sem fogtam, hogy komolyan nekem intézte a szavait, hiszen...össze voltunk veszve.

- Nos...köszönöm. - húztam ki magam, majd Yong Hye-be karoltam.

- A megbeszélésen találkozunk. - biccentett egyet és elment a haverjaival.

- Miért érzem azt, hogy itt még komoly események fognak történni? Az hogy mindannyian bekerültünk a musicalbe...még csak el sem tudjuk kerülni egymást.

- Ne félj! Gondoskodom róla, hogy ne legyen összetűzés. - azt még magam sem tudtam, hogy mit fogok ez ellen tenni, hiszen ha ott van Seung Yub, mi és a Kilencek...nos...abból semmi jó nem sülhet ki, igaza van Yong Hye-nek.

- Na akkor igyunk! - ugrott elő Seung Yub az oszlop mögül, arcán fülig érő vigyorral.

Csak a szememet forgattam, majd bólintottam.

- Én nem foglak hazatámogatni... - ellenkezett rögtön Yong Hye, de mi csak kuncogtunk rajta.

- Partira fel! - s ezúttal komolyan gondoltam. - Megmutattuk a Sznob bagázsnak, hogy...a tehetséget nem lehet pénzen megvenni, ez ünneplést igényel...

8.

8. fejezet

Másnap a folyosón sétáltunk Yong Hye-vel, mikor hirtelen feltűnt előttünk négy lány, akik az iskola gazdagjaihoz tartoztak és természetesen a Kilencek kedvében jártak mindig.

- Nézzenek oda... most már tehetségtelen emberek is bekerülnek a suliba. Lehet kéne szólni az igazgatónak. - mondta az egyik a másiknak.

- Szerintem protekcióval kerültek be. - fintorgott. Yong Hye-vel csak álltunk és vártuk, míg befejezik. De nem úgy tűnt, hogy még becsöngetés előtt békén akarnak minket hagyni.

- Ya! Húzzatok már el! - mondtam.

- Azt hiszitek nektek több tehetségetek van, mint Eun Yoo-nak? Aki táncolni és énekelni is tud, úgy ahogy ti sosem...

- Menjünk! - állítottam le a barátnőmet.

- Ha tehetséges, akkor miért nem mutatja meg, hogy mit tud? - húzta fel a szemöldökét az egyik.

- Mi van? - kérdeztem vissza.

- Holnap lesz a határidő! - nyomott az arcunkba egy szórólapot. Arról a musicalről volt szólt, amit még első napon elolvasni kényszerültem, ugyanis eléggé kényes helyzetbe kerültem Baekhyunnal. - Ha van merszed és persze tehetséged, akkor jelentkezz!

- Persze, majd azt tesszük, amit ti mondtok, mi?

- Ha nem meritek, nem kell. - vont vállat. - A Kilencek is jót fognak nevetni rajtatok. Még jobban ki lesztek utálva, mint eddig.

- Add ide! - téptem ki a kezéből a lapot. - Holnap találkozunk a meghallgatáson! - azzal arrébb lökve őket, elsétáltunk a termünk felé.

- Nem tudom, hogy ebből mi fog kisülni... - néztük Yong Hye-vel a szórólapot, az egyik közeli kávézóban.

- Én sem... - dőltem le az asztalra. Egészen estig gyakoroltunk Yong Hye-vel a holnapi megpróbáltatásra.

- Nem menekülhetünk tovább. - szorította ökölbe a kezét Yong Hye. - Megmutatjuk holnap, hogy mire vagyunk képesek! - én ekkor már alig hallottam a hangját, ugyanis mély álomba merültem a kimerültségtől.

Sajnos a meghallgatást délelőttre tették, így szinte alig tudtuk kipihenni magunkat. Arra sem emlékeztem, hogyan kerültem haza.

- Fighting! - csaptuk össze a tenyereinket Yong Hye-vel.

- Na...most végre kiderül, hogy mit tudtok... - horkant fel az egyik gazdag lány.

- Nem baj, hogy már három perce a neveteket mondták? - nevettek a többiek.

Mire végre leesett, hogy fel kéne menni a színpadra, addigra már majdnem mást szólítottak.

- Itt vagyunk! - sétáltunk fel. Yong Hye elkezdte a zenélést, én meg elkezdtem mozogni a dallamra. Furcsa kombinációt hoztunk össze, ugyanis egy ismerős szám ment az előadásunk alatt, viszont Yong Hye a tradicionális hangszerével, kissé különös hangzást alkotott. Nem igazán voltam hozzászokva ehhez a fajta tánchoz, de mivel kiskoromban mindenfélét tanultam, ezért nem jelentetett olyan nagy gondot. Arra viszont nem számítottam, hogy egy balett lépésnél kificamodik a bokám.

- Eun Yoo-ah! - hagyta abba a zenélést Yong Hye és odarohant hozzám.

Először mindenki elhallgatott, majd a gazdag lányok mintáját követvén, nevetni kezdtek az emberek.

- Menjünk innen! - segített fel a barátnőm.

- Várjanak! - szólt utánunk az egyik zsűri. - Az előadás nagyon tetszett, attól függetlenül, hogy kiment a bokája. Hajlandóak vagyunk egy második esélyt adni.

- Igen? - kérdeztük vissza. - Nos...köszönjük. - azzal lejöttünk a színpadról.

- Most következzen iskolánk ékessége, Byun Baekhyun, Luhan és Kim Su Ho.

A kulisszák mögött sajnálatos módon össze is futottam Baekhyunnal. Egy pillanatig egymásra néztünk, aztán ő elkapta a tekintetét és felsétált barátaival a színpadra.

- Mi történt? - kérdezte Yong Hye, amint meglátta Baekhyun arckifejezését. - Miért tűnik idegesnek és csalódottnak?

- Mert az. De ezzel nincsen egyedül. Áúú! - fájlaltam a bokám.

- Azért kemény voltál, dongsaeng! - mosolygott Seung Yub.

- Kösz.

- Gyere...hazaviszlek. - azzal átkaroltatta karjaimmal a vállát és úgy segített kimenni az épületből.

De még mielőtt végleg kisétáltam volna, hátranéztem egyszer. Baekhyun a színpadon állt, úgy mintha oda született volna, és teljes beleéléssel énekelt egy csodaszép, lassú számot. Mintha egyszer rám is nézett volna, de...lehet csak képzelődtem.

- Mehetünk? - zökkentett ki Seung Yub.

- Ja. Igen. - feleltem zavarodottan.

Baekhyun pov

*Már megint vele van. - gondolta Baekhyun.*Már megint őt öleli* Annyira rákoncentrált Eun Yoo-ra, hogy véletlen el is rontotta egy kicsit a szöveget, de szerencsére senki nem vette észre.* De miért is zavarja Őt ez  ennyire? Nos...az még titok...*

7.

7. fejezet

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Seung Yub, mikor odaértünk a pulthoz és kértem magamnak egy italt.

- Ezt épp te kérdezed? - horkantam fel, majd elvettem a kicsi poharat.

Az alkohol majd segíteni fog. - gondoltam.

Arra viszont nem számítottam, hogy két feles így ki fog ütni. Majdnem leszédültem a székről, végül Seung Yub kapott el.

- Ho-ho! Vigyázz! - tartott a karjaiban, majd pajkosan rám mosolygott.

- Oh, ez sunbae! - karoltam át a nyakát, amin igen csak meg volt lepődve. - Sunbae...! - tapasztottam tenyeremet az arcához. - Az én helyes, kedves, vicces sunbae-m... - csuklottam. - Én nem értem az embereket... - hadováltam. - Nem értem a pasikat!!!

- Sss! Sokan vannak itt. Gyere...haza viszlek. - segített fel, de lábaim nem bírtak már megtartani. - Óhhó! Eun Yoo-ssi!

- Eun Yoo-ah?! - tűnt fel Yong Hye is. - Mi történt? Részeg?

- Nem...halál józan, nem veszed észre? - gúnyolódott Seung Yub.

- Te hagytad, hogy leigya magát? - ocsúdott fel.

- Ya!!! - ütöttem meg sunbae mellkasát. - Ne veszekedjetek.

- Szerintem haza kéne vinni. - mondta Seung Yub a barátnőmnek.

- Oké. De...te mivel jöttél? Itt a motorod?

- Gyalog vagyok. Csak gyere ki, segíts a hátamra tenni. - Pár perc múlva már kinn is voltunk a friss levegőn.

- Vigyázz rá!

- Menj vissza, bulizni! - biccentett a ház felé Seung Yub. - Majd csörgök, ha hazaértünk.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. De....nem a saját ágyamban.

- Mi történt? - pattantam fel, de rögtön vissza is dőltem az ágyba.

- Már megint heves vagy. - szólalt meg a kanapéról Seung Yub.

- Mi...mi történt?

- Leittad magad? - tette fel a kijelentésnek szánt kérdést.

- De miért nem vittél haza, miért vagyok itt nálad, a te ágyadban? - faggatóztam rémületemben.

- Nos... először oda vittelek. Csak hogy nem találtam a kulcsodat. Bekopogtam. De senki nem nyitott ajtót. Így ide hoztalak, mert majd leszakadt a derekam. Ha miattad gerincsérvem lesz, akkor neked kell majd ápolgatnod. - villantotta rám félmosolyát.

- Ah, a fejem.

- Ott a gyógyszer az ágy mellett. - állt fel a kanapéról.

- Ah igen, te már jártas és felkészült vagy az ilyen dolgokban... - kaptam a víz és a gyógyszer után.

- Ha-ha-ha. Na utána készülődj. Nem akarom, hogy anyád azt higgye valami rosszat tettem. - azzal kiment a szobából.

Szerencsére nem szidott le túlságosan az anyám, bár...érdekes is lett volna, hiszen már felnőtt vagyok, nem büntethet meg!

A következő héten még messzebbről kerültem Baekhyunt és a Kilenceket, de...inkább Baekhyunt. Nem mertem volna a szemébe nézni, azok után, amit a bulin láttam.

Megcsókolt egy nála körülbelül nyolc évvel idősebb nőt, a barátjának a nővérét, és ha ez nem lett volna elég...még szerelmet is vallott neki.

De akkor...miért volt velem olyan kedves? Miért törődött velem?

- Aúú, már megint te?! - mordult fel valaki, miután belé mentem.

- Bocsánat. - hajoltam meg. Hiba volt. Ugyanis Kai állt előttem, undorodott arckifejezéssel.

- Jah, hogy te vagy az! Akkor mindegy. - fintorogtam.

- Tessék? - ragadta meg a vállam, majd maga felé fordított. - Mégis mit képzelsz magadról? - kérdezte ingerülten.

- Nem tudom. És te? Te mit képzelsz magadról? - vágtam vissza. - Azonnal vedd le a mocskos kezedet rólam!

A diákok már kezdtek körénk gyűlni, és már felkészültem, hogy ismét kapok valamit a fejemre, mikor...

- Eun Yoo-ssi? - sétált felénk Baekhyun. - Eun Yoo-ssi, beszélhetnénk egy kicsit? - állt meg kettőnk között.

- Mit akarsz ettől a libától? - szinte köpdöste a szavakat Kai. Nem bírtam már tovább türtőztetni magam, így lekevertem neki egyet. Tenyerem hangosan csattant, szép, barna arcán, mire mindenki felvisított, aki ott volt.

- Te kis... - szerintem képes lett volna Kai visszaütni, ha Baekhyun el nem kapja a karját.

- Beszélni akarok vele. Hagyd már békén Kai-ssi!

- De Hyung! Ez a lány...egy... - tépte ki magát barátja kezéből.

- Evvel a lánnyal akarok én most beszélni, szóval menj csak vissza többiekhez. Ha lehet... kerüljétek egymást. - ezt mind a kettőnknek intézte.

- Ezt csinálom, már jó pár hete... - vetettem oda.

- Akkor azért nem látlak sosem..!. - vette fel lenyűgöző mosolyát Baekhyun. Nem értettem ezt a viselkedést. - Akkor...kijönnél velem eg percre?

- Mondjad. - álltam meg nem túl messze a bejárattól. Baekhyun nem fordult felém, úgy beszélt.

- Miért lógsz azzal a rocker sráccal? - kérdezte lassan.

- He? - nem értettem, hogy miért kérdezi ezt. Azt hittem, hogy arról akar beszélni, hogy felejtsem el, mit láttam hétvégén.

- Miért van folyton körülötted az a punk? - nézett immáron a szemembe.

- Nem értem, hogy miért olyan zavaró ez számodra. - ráztam a fejem a nyomatékosság kedvéért. - Hiszen ott van neked a noona-d, aki...be kell vallani ...nagyon csinos, és egy igazi nő. Mi a francért foglalkozol velem? - na jó, most mindent kiadtam magamból, amit akartam. Baekhyun egy percig nem is szólt semmit, csak tátott szájjal bámult rám.

- Te... - nyelt egy nagyot. - Te láttad?

- Mit? Azt, hogy megcsókolod és szerelmet vallasz neki? Nos, nem. Csak hallottam. - emeltem fel a hangom.

- Akkor most rajtam a sor. - fújtatott. - Miért zavar téged ez annyira?

- Chááh. - nevettem erőltetetten. Próbáltam leplezni az érzelmeimet. - Nem érdekel engem. Ha nem vetted volna észre, kerüllek. Nem érdekel, hogy mi van veled és a noonaddal! Sem az egész sznob bagázsoddal.

- Mi történt veled? - kapta fel a vizet Baekhyun is. - Te nem voltál ilyen! - jött közelebb.

- Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Nem is ismersz! Én sem ismerlek, de...őszintén? Nem is igazán akarlak. Azt viszont látom, hogy egy bájgúnár vagy, aki a mosolyával el tud bűvölni mindenkit, eléri, hogy számítsanak rá az emberek, de mikor ott az idő akkor nem tesz semmit!

- Ez elég durva volt. Az imént mondtad, hogy nem ismersz! Akkor pedig ne vágd a fejemhez az előítéleteidet!

- Akkor nem is értem, hogy miért hívtál ide ki.

- Nem azért, hogy veszekedjünk. - sóhajtott. - Mindegy. Mást nem akarok mondani. Szabad vagy! - azzal visszament a suliba, de közben finoman nekiment a vállamnak, jelezvén, hogy iszonyatosan mérges rám.

- Háh... - engedtem ki könnyeimet.

6.

6. fejezet

Pénteken, Yong Hye-vel a bulira készülődtünk. Amint elérkezett ez a nap, már közel sem voltam olyan biztos magamban. Azóta kerültem a Kilenceket, ha messziről kiszúrtam Baekhyun-t, már rögtön menekültem, egyszerűen nem akartam vele találkozni. Csalódtam benne.

- Miért vagy így letörve? Party van, csáje!!! - táncikált Yong Hye a szobámban.

- Elhiszem, hogy nagyon fel vagy spannolva. De...figyi...van egy tervem. - mosolyogtam sejtelmesen. - Nők vagyunk...

- Na nem mondod?! - nevetett, mivel nem tudta, hogy mit akarok ebből kihozni. - És?

- A pasik pedig...nos...a legtöbbjük könnyen megvezethető.

- És? - faggatott tovább.

- Ha tényleg nem láttam félre, és Kris azon a napon mikor leöntöttek, tényleg rád nézett "olyan" arckifejezéssel, akkor...talán még van esélyed. Csak...féltékennyé kéne tenni... - kacsintottam.

- Hm...nem is rossz ötlet, de...kivel? - gondolkodott, de mikor megpillantotta az arckifejezésemet, rögtön leesett neki. - Na nem!!! Én nem fogok Lee Seung Yub-bal mutatkozni. Különben is...Ő érted van oda, nem fogja eljátszani a pasimat, mikor köztudott, hogy a srácot mindenki utálja ...rajtad kívül.

- Maradj már! Hidd el...annál jobban ki lesz akadva Kris. Próbáljuk meg! -

- Miért akarod, hogy ennyire összejöjjek egy Kilencessel? Hiszen...amit műveltek veled...

- Nem számít. - legyintettem, de legbelül igen is zavart. Mármint...talán inkább csak az, hogy Baekhyun nem tett semmit...

- Oké, de...a Rocker eljön egyáltalán? - kérdezte, miközben a tükör felé fordult sminkelni.

- Ajánlom neki. - mosolyogtam és én is neki álltam készülődni.

- Azt hiszem felültetett minket. - álltunk a buli bejárata előtt és vártuk, hogy végre felbukkanjon Seung Yub.

- Mindjárt hívom. - kaptam elő a telefonomat és hívni kezdtem.

- Halló? - szólt bele a telefonba.

- Sunbae? Hol vagy már? - kérdeztem.

- Khm...nos...nem vagyok biztos benne. De igyekszem odaérni. Valami közbe jött, szóval késni fogok. - hallottam rekedtes hangját.

- Mi? Mégis mennyit?

- Negyed óra. Sietek! - azzal letette.

Meglepő módon, húsz perc után fel is tűnt a lépcső alján. A megszokott rockos kinézete helyett, most csinos volt és elegáns, teljesen más, mint a suliban. Mind két szeme látszódott és haja be volt lőve. Miközben sétált fel a lépcsőn, rám nézett és mosolygott. Hihetetlenül jól nézett ki!

- Khm...Eun Yoo! - bökött oldalba Yong Hye. - Ne bámuld már annyira, a végén félre érti. - szűrte a fogai között.

- Oh, oké. - válaszoltam. - Na végre, hogy megjöttél sunbae! - indultam el az ajtó felé.

- Bocsi. Hja! Nem vársz meg? - kapott utánam.

- A-a. Neked Yong Hye-vel kell bemenned. - mosolyogtam csábosan.

- Mivan? Miért? - kérdezett vissza felháborodottan.

- Mert valakit féltékennyé kell tenni. - feleltem egyszerűen.

- Óóóó, csak nem az iskola legmenőbb, legkúlabb, legsármosabb pasiját, Kris úrfit? - kacagott cinikusan Seung Yub.

- Hja! Kussolj! - szólt rá mérgesen Yong Hye. - Biztos jó lesz ez így? - kérdezte aggódva.

- Csak tégy úgy, mintha boldog lennél. Na gyerünk!

A bál lassan már egy órája ment, de a Kilenceket nem lehetett látni sehol. Meg is lepődtem, azt hittem, hogy Ők már nagyban lefektettek fejenként három lányt, ennyi idő alatt. Unalmamban odasétáltam a bárpulthoz és öntöttem magamnak egy kis italt, ugyanis eléggé feszült voltam.

- Áááá, megjöttek!!! Itt vannak a Kilencek! - visította valaki, mire az összes menő, gazdag liba a sulinkból a bejárat felé kezdett el rohanni. Amint feltűnt a Kilenc fiú én is odasétáltam a tömeg széléhez. Hihetetlenül jól nézett ki az összes és a nő is, aki Baekhyun mellett sétált, olyan volt, mint egy hercegnő. Bár idősebbnek tűnt a srácoknál, mégis...sokkal jobban tündökölt, mint a mi korunkbeli lányok. Finom vonásai voltak és kedves mosolya.

- Üdv titeket! - szólalt meg a mikrofonba a nő. - A nevem Jung Hwa Joo, én szponzoráltam ezt a bált, a volt iskolám diákjainak. Remélem élvezni fogjátok a party-t. Most pedig hadd mutassam be, a barátaimat és az öcsémet, Luhan-t, akik egy különleges produkcióval készültek ma estére. Testvérem? - fordult az aranyos kinézetű, szőke hajú fiú felé. Mögötte Baekhyun állt és csillogó szemekkel figyelte a színpadon álló nőt. - Jó szórakozást! - mosolygott lehengerlően Hwa Joo, majd intett egyet és lesétált a színpadról.

Utána a három fiú, Luhan, Baekhyun és egy harmadik, azt hiszem Suho volt a neve... felsétáltak és megragadták a mikrofont. A dalt, Baekhyun kezdte, s mikor meghallottam a hangját, a lábaim földbe gyökereztek és ha valaki azt kiabálta volna, hogy "tűz van", akkor sem mozdultam volna el, sehova. Egyszerűen elvarázsolt gyönyörű hangjával és az előadásmódjával. Teljesen beleélte magát a dalba.

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg mind a hárman a dal végén. - További jó szórakozást!

- Gratulálok, srácok! Nagyon jók voltatok! - dicsérte Hwa Joo a fiúkat, de Baekhyun-on megakadt a tekintete.

- Noona...beszélhetnénk egy percet? - Baekhyun hangja komoly volt, s mikor megfogta a nő kezét határozott férfihoz hasonlított.

Az a fránya kíváncsi természetem! - ostoroztam magam, mivel nem bírtam megállni, hogy ne kövessem őket. - Hova mennek vajon?

Mikor megérkeztünk egy széles folyosóra, Baekhyun hirtelen megállt, majd a nő felé fordult. Én egy másik folyosó sarkáról leskelődtem és vártam, hogy mi fog történni.

- Baekhyun-ah... - hajtotta le a fejét Hwa Joo. - Tudom mit akarsz mondani, de én...

- Még mindig Őt szereted? - emelte fel a hangját Baekhyun, miközben kezeit a nő fejénél két oldalt támasztotta magát a falhoz. Vészesen közel voltak egymáshoz.

- Már mondtam...Én a Noona-d vagyok. Nem szabad...ráadásul az öcsém barátja vagy. - ellenkezett a nő, de az ő szemében is fájdalom bujkált.

- De én... - váltott át kesergő hangnemre Baekhyun. - Én, szeretlek! - amint ezt kimondta, az állam a padlót érintette, a lábaim elgyengültek és hátrálni kezdtem.

Baekhyun...Baekhyun...szerelmes ebbe a nőbe? - nem bírtam felfogni az előbb hallottakat.

- Nem lenne szabad. - suttogta a nő.

- Nem érdekel... - Baekhyun arca már csak két centire volt Hwa Joo-étól, s a következő pillanatban a két száj egymáshoz ért...

Valaki hirtelen megfordított és magához rántott. Majdnem sikítani kezdtem, de az a valaki befogta a számat.

- Sss. - Seung Yubbal találtam szemben magam.

- Van itt valaki? - kérdezte a másik folyosóról Hwa Joo. Tehát akkor már elszakadtak egymástól... - gondoltam. A szívem össze szorult, és nem értettem hogy miért. Miért érintett engem ez az egész, ilyen ...rosszul? Miért érzem azt, hogy legszívesebben leülnék egy sötét sarokba, sírni?

- Jó estét! - hajolt meg Seung Yub. Rémült arckifejezéssel néztem hátra, ahol Hwa Joo és Baekhyun állt. A fiú arckifejezése gyanakvó volt, ugyanakkor meglepődött is.

- Mit keresel itt, Eun Yoo-ssi? Vele? - vetett egy szúrós pillantást Seung Yub-ra.

- Nem akartunk zavarni, csak...egy csendes helyet kerestünk. - hazudott Seung Yub. - További jó szórakozást! - azzal megragadta a vállam és magával húzott, mintha egy pár lennénk. Még hátra néztem egyszer és akkor feltűnt, hogy Baekhyun arca falfehér lett és mereven bámul utánunk.