5.

5. fejezet

- Kösz a fuvart! - szálltam le a mociról, majd Seung Yub kezébe nyomtam a sisakot és felmentem a lépcsőn. A baj csak az volt, hogy ő követte a példámat.  - Miért vagy még mindig itt?  - kérdeztem gyanakodva.

- Öhm...nem is tudom... - vakarta a fejét, majd elmosolyodott. - Holnap találkozunk. - intett zavarodottan.

- De holnap vasárnap. - oktattam ki.

- Igen? Akkor...majd holnap után...szia! - azzal el is robogott.

- Hát ez meg mi a franc volt? - kérdeztem magamtól.

- Ezen a héten lesz egy party. - szívogatta a szívószálon keresztül a joghurtot Yong Hye, miközben az ebédlőben ültünk egyik nap. - Csak az a baj, hogy...a Kilencek is ott lesznek. Az egész bagázs! - forgatta a szemét.

- Az...miért is baj? - kuncogtam, mivel tudtam...igazából azért akar csak elmenni, hogy összefusson Krissel.

- Ajjj...maradj már! - lökött meg.

- Figyelitek?! - rohant oda a mellettünk lévő asztalhoz az egyik lány. - Kai és néhány Kilences most alázza porig az egyik alsós diákot! Nagyon muris, gyertek!

- Mi ebben a muris? - háborodtam fel. - Menjünk nézzük meg mi történik! - pattantam fel.

- Eun Yoo...! - kapott utánam Yong Hye. - Nem biztos, hogy ez jó ötlet... - húzta a száját.

- Gyere már, nem csinálhatják ezt egy szerencsétlen diákkal! - szaladt én is a tömeg felé, magam mögött hagyva Yong Hye-t.

Mikor kiértem, a tanulók már egy nagy körben álltak a széles folyosón. Baekhyun és a többi srác - leszámítva a három felsőst - ott álltak szótlanul, de ahogy láttam...egy barna bőrű, sötét hajú srác állt előrébb és lefelé nézett egy lányra, aki összekuporodva feküdt a földön.

- Most nézd meg! - dörrent fel a fiú. - Mit műveltél a ruhámmal?! - kapott a lány haja után. Teljesen elképedtem, - mikor fájdalmat okozva ezzel egy ártatlan lánynak - felhúzta a hajánál fogva, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Úristen! - ámultam el, majd átvágtam magam a tömegen. - Te ott! - böktem a sötét srác felé. - Ereszd el!

- Eun Yoo! - hallottam Yong Hye nyávogó hangját, de nem figyeltem rá.

- Huuuuuu, erre Kai nagyon be fog gurulni... - suttogtak a tanulók.

- Mi? - kérdezte Kai. - Mit mondtál? - hangsúlya vészjósló volt, de nem hátráltam. Ezt nem teheti egy nála gyengébb emberrel, ráadásul egy lánnyal!

- Azt, hogy engedd el! - kezdtem dühbe gurulni.

Baekhyun és a többi fiú tátott szájjal figyelte az eseményeket, egyedül Kai volt az aki cinikusan elmosolyodott, majd ingerült fejjel nekem indult.

- Mit képzelsz, mégis ki vagy te, hogy megmondod nekem, hogy mit csináljak? - már nagyon közel volt.

- Ugyanolyan diák vagyok, mint TE, azzal a különbséggel, hogy te egy ultra nagy tapló vagy! - na jó, ezzel egy életre elvágtam a "jó vagy inkább semleges híremet".

Mindenki jujjogni kezdett és mikor már épp hurrogtam volna le őket én is, egy vödörnyi víz tódult rám valahonnan az emeletről.

Hirtelen lefagytam.

- Ez jár annak, aki ellenszegül. - villantotta rám Kai cinikus félmosolyát.

Nem hittem el, hogy ez valóban megtörténik! Én...én csak jót akartam, azt szerettem volna, ha nem kínozzák tovább ezt a szegény lányt, erre...megint én vagyok az aki megszívja.

- Eun Yoo!!! - rohant oda Yong Hye.

- Jól vagy, Eun Yoo-ssi? - guggolt le elém Baekhyun, arcán rémült arckifejezéssel. Határozottan ellöktem a kezét, amiben egy zsebkendőt tartott.

- Hagyjál!

Azt hittem, hogy Ő más! Azt hittem, hogy Ő majd közbe fog lépni, vagy legalábbis próbálja majd lebeszélni Kai-t erről a kegyetlenségről.

- Sajnálom! - mondta. Hangja egész őszintének tűnt, de...valahogy nem akartam hinni neki.

- Csak...menj el! - karoltam Yong Hye-be, de először felsegítettem a szegény diáklányt a földről. - Szerintem menj haza. - tanácsoltam. - És ha mered...mondd el az igazgatónak, hogy mi történt pontosan... - a lány rám mosolygott, majd elillant.

- Biztos minden rendben lesz? - kérdezte Baekhyun.

- Szerintem semmi közöd hozzá. - vetette oda Yong Hye szúrósan.

- Hagyjad! - súgtam neki, majd átvágtunk a tömegben.

- Eun Yoo? - tűnt fel Seung Yub is. Meglepetten nézett végig rajtam, majd rögtön Baekhyun felé kapta a tekintetét.

- Sunbae... - nyeltem egy nagyot. - Utálom ezt az iskolát! - fintorogtam.

- Haza vigyelek, hogy ruhát tudj cserélni?

- Meg fog fázni a motoron, inkább én megyek veled, ha nem baj. Beugrok egy száraz ruháért. Te addig menj be valahova, vagy ülj ki a napra, csak...próbálj ne összefutni Kai-val és a bandával.

- Rögtön tudtam. - köpött Seung Yub. - Gondolom valami pitiáner dologért akadt fenn az a gazdag majom...

Közben feltűnt Kris és a három idősebb fiú is, akik próbálták lenyugtatni a dühöngő Kai-t.

- Akkor gyere, Ms. Hisztérika! - mondta Seung Yub, Yong Hye-nek.

- Micsoda? - háborodott fel a barátnőm. - Nem biztos, hogy jó ötlet ez...lehet le fogom rúgni a motorról...

- Bírd ki, csak egy kicsit...kérlek! - mosolyogtam, majd a Kilencek felé fordultam. Krissel épp akkor akadt össze a tekintetünk, de ő utána rögtön elnézett mellettem. Jobb oldalamon viszont Yong Hye állt és épp elkapta Seung Yub motorkulcsát, majd kisétált az épületből. Vajon...mi járhat most a fejében? Miért néz ilyen tekintettel a barátnőmre?

- Megleszel? - kérdezte Seung Yub, mire bólintottam egyet.

- Sunbae? - állítottam meg. - Ezen a héten...eljössz velünk a partyra! - adtam ki az utasítást és csak reménykedtem, hogy eljön, ugyanis szükségünk lesz a segítségére. Ezek után semmi kép nem fogok meghátrálni, minél inkább el akarok menni abba a buliba, hogy megmutassam ...nem lehet engem ilyen könnyen a földbe tiporni.

- He?

- Örülök, hogy benne vagy. - mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki és kisétáltam a focipályára, száradni.