6.

6. fejezet

Pénteken, Yong Hye-vel a bulira készülődtünk. Amint elérkezett ez a nap, már közel sem voltam olyan biztos magamban. Azóta kerültem a Kilenceket, ha messziről kiszúrtam Baekhyun-t, már rögtön menekültem, egyszerűen nem akartam vele találkozni. Csalódtam benne.

- Miért vagy így letörve? Party van, csáje!!! - táncikált Yong Hye a szobámban.

- Elhiszem, hogy nagyon fel vagy spannolva. De...figyi...van egy tervem. - mosolyogtam sejtelmesen. - Nők vagyunk...

- Na nem mondod?! - nevetett, mivel nem tudta, hogy mit akarok ebből kihozni. - És?

- A pasik pedig...nos...a legtöbbjük könnyen megvezethető.

- És? - faggatott tovább.

- Ha tényleg nem láttam félre, és Kris azon a napon mikor leöntöttek, tényleg rád nézett "olyan" arckifejezéssel, akkor...talán még van esélyed. Csak...féltékennyé kéne tenni... - kacsintottam.

- Hm...nem is rossz ötlet, de...kivel? - gondolkodott, de mikor megpillantotta az arckifejezésemet, rögtön leesett neki. - Na nem!!! Én nem fogok Lee Seung Yub-bal mutatkozni. Különben is...Ő érted van oda, nem fogja eljátszani a pasimat, mikor köztudott, hogy a srácot mindenki utálja ...rajtad kívül.

- Maradj már! Hidd el...annál jobban ki lesz akadva Kris. Próbáljuk meg! -

- Miért akarod, hogy ennyire összejöjjek egy Kilencessel? Hiszen...amit műveltek veled...

- Nem számít. - legyintettem, de legbelül igen is zavart. Mármint...talán inkább csak az, hogy Baekhyun nem tett semmit...

- Oké, de...a Rocker eljön egyáltalán? - kérdezte, miközben a tükör felé fordult sminkelni.

- Ajánlom neki. - mosolyogtam és én is neki álltam készülődni.

- Azt hiszem felültetett minket. - álltunk a buli bejárata előtt és vártuk, hogy végre felbukkanjon Seung Yub.

- Mindjárt hívom. - kaptam elő a telefonomat és hívni kezdtem.

- Halló? - szólt bele a telefonba.

- Sunbae? Hol vagy már? - kérdeztem.

- Khm...nos...nem vagyok biztos benne. De igyekszem odaérni. Valami közbe jött, szóval késni fogok. - hallottam rekedtes hangját.

- Mi? Mégis mennyit?

- Negyed óra. Sietek! - azzal letette.

Meglepő módon, húsz perc után fel is tűnt a lépcső alján. A megszokott rockos kinézete helyett, most csinos volt és elegáns, teljesen más, mint a suliban. Mind két szeme látszódott és haja be volt lőve. Miközben sétált fel a lépcsőn, rám nézett és mosolygott. Hihetetlenül jól nézett ki!

- Khm...Eun Yoo! - bökött oldalba Yong Hye. - Ne bámuld már annyira, a végén félre érti. - szűrte a fogai között.

- Oh, oké. - válaszoltam. - Na végre, hogy megjöttél sunbae! - indultam el az ajtó felé.

- Bocsi. Hja! Nem vársz meg? - kapott utánam.

- A-a. Neked Yong Hye-vel kell bemenned. - mosolyogtam csábosan.

- Mivan? Miért? - kérdezett vissza felháborodottan.

- Mert valakit féltékennyé kell tenni. - feleltem egyszerűen.

- Óóóó, csak nem az iskola legmenőbb, legkúlabb, legsármosabb pasiját, Kris úrfit? - kacagott cinikusan Seung Yub.

- Hja! Kussolj! - szólt rá mérgesen Yong Hye. - Biztos jó lesz ez így? - kérdezte aggódva.

- Csak tégy úgy, mintha boldog lennél. Na gyerünk!

A bál lassan már egy órája ment, de a Kilenceket nem lehetett látni sehol. Meg is lepődtem, azt hittem, hogy Ők már nagyban lefektettek fejenként három lányt, ennyi idő alatt. Unalmamban odasétáltam a bárpulthoz és öntöttem magamnak egy kis italt, ugyanis eléggé feszült voltam.

- Áááá, megjöttek!!! Itt vannak a Kilencek! - visította valaki, mire az összes menő, gazdag liba a sulinkból a bejárat felé kezdett el rohanni. Amint feltűnt a Kilenc fiú én is odasétáltam a tömeg széléhez. Hihetetlenül jól nézett ki az összes és a nő is, aki Baekhyun mellett sétált, olyan volt, mint egy hercegnő. Bár idősebbnek tűnt a srácoknál, mégis...sokkal jobban tündökölt, mint a mi korunkbeli lányok. Finom vonásai voltak és kedves mosolya.

- Üdv titeket! - szólalt meg a mikrofonba a nő. - A nevem Jung Hwa Joo, én szponzoráltam ezt a bált, a volt iskolám diákjainak. Remélem élvezni fogjátok a party-t. Most pedig hadd mutassam be, a barátaimat és az öcsémet, Luhan-t, akik egy különleges produkcióval készültek ma estére. Testvérem? - fordult az aranyos kinézetű, szőke hajú fiú felé. Mögötte Baekhyun állt és csillogó szemekkel figyelte a színpadon álló nőt. - Jó szórakozást! - mosolygott lehengerlően Hwa Joo, majd intett egyet és lesétált a színpadról.

Utána a három fiú, Luhan, Baekhyun és egy harmadik, azt hiszem Suho volt a neve... felsétáltak és megragadták a mikrofont. A dalt, Baekhyun kezdte, s mikor meghallottam a hangját, a lábaim földbe gyökereztek és ha valaki azt kiabálta volna, hogy "tűz van", akkor sem mozdultam volna el, sehova. Egyszerűen elvarázsolt gyönyörű hangjával és az előadásmódjával. Teljesen beleélte magát a dalba.

- Köszönjük szépen! - hajoltak meg mind a hárman a dal végén. - További jó szórakozást!

- Gratulálok, srácok! Nagyon jók voltatok! - dicsérte Hwa Joo a fiúkat, de Baekhyun-on megakadt a tekintete.

- Noona...beszélhetnénk egy percet? - Baekhyun hangja komoly volt, s mikor megfogta a nő kezét határozott férfihoz hasonlított.

Az a fránya kíváncsi természetem! - ostoroztam magam, mivel nem bírtam megállni, hogy ne kövessem őket. - Hova mennek vajon?

Mikor megérkeztünk egy széles folyosóra, Baekhyun hirtelen megállt, majd a nő felé fordult. Én egy másik folyosó sarkáról leskelődtem és vártam, hogy mi fog történni.

- Baekhyun-ah... - hajtotta le a fejét Hwa Joo. - Tudom mit akarsz mondani, de én...

- Még mindig Őt szereted? - emelte fel a hangját Baekhyun, miközben kezeit a nő fejénél két oldalt támasztotta magát a falhoz. Vészesen közel voltak egymáshoz.

- Már mondtam...Én a Noona-d vagyok. Nem szabad...ráadásul az öcsém barátja vagy. - ellenkezett a nő, de az ő szemében is fájdalom bujkált.

- De én... - váltott át kesergő hangnemre Baekhyun. - Én, szeretlek! - amint ezt kimondta, az állam a padlót érintette, a lábaim elgyengültek és hátrálni kezdtem.

Baekhyun...Baekhyun...szerelmes ebbe a nőbe? - nem bírtam felfogni az előbb hallottakat.

- Nem lenne szabad. - suttogta a nő.

- Nem érdekel... - Baekhyun arca már csak két centire volt Hwa Joo-étól, s a következő pillanatban a két száj egymáshoz ért...

Valaki hirtelen megfordított és magához rántott. Majdnem sikítani kezdtem, de az a valaki befogta a számat.

- Sss. - Seung Yubbal találtam szemben magam.

- Van itt valaki? - kérdezte a másik folyosóról Hwa Joo. Tehát akkor már elszakadtak egymástól... - gondoltam. A szívem össze szorult, és nem értettem hogy miért. Miért érintett engem ez az egész, ilyen ...rosszul? Miért érzem azt, hogy legszívesebben leülnék egy sötét sarokba, sírni?

- Jó estét! - hajolt meg Seung Yub. Rémült arckifejezéssel néztem hátra, ahol Hwa Joo és Baekhyun állt. A fiú arckifejezése gyanakvó volt, ugyanakkor meglepődött is.

- Mit keresel itt, Eun Yoo-ssi? Vele? - vetett egy szúrós pillantást Seung Yub-ra.

- Nem akartunk zavarni, csak...egy csendes helyet kerestünk. - hazudott Seung Yub. - További jó szórakozást! - azzal megragadta a vállam és magával húzott, mintha egy pár lennénk. Még hátra néztem egyszer és akkor feltűnt, hogy Baekhyun arca falfehér lett és mereven bámul utánunk.